Június 25.
2011 június 29. | Szerző: Gesztenye13
Az elmúlt két napban nem voltunk sehol, igalomra csak az adott okot, hogy Barnusnak kicsit több pelenkát kellett használnia, mint egyébként. Szerencsére csak 1 nap volt gázos, gyógyszert nem kapott, egy Normaflort itattam meg vele. Mielőtt kiutaztunk próbáltam minden eshetőségre felkészülni, azaz felvásároltam egy fél patikát, de V megnyugtatott, hogy az otthon kapható gyógyszerek nem elég hatásosak, ha gond van irány az orvos.
Ugye Barni csak azt eszi, amit én csinálok neki, vagy amit a boltban veszünk, joghurt, puding, de mindent a szájába vesz. Ha egy percre nem figyelek rá az étteremben akkor az asztalt nyalja, rágja, bevásárlás közben mindig szerez valamit amit elkezd rágni, arról nem is beszélve, hogy előszeretettel iszik a fürdővízéből. Mindenféle kézfertőtlenítő kendőt, folyadékot hoztunk magunkkal, de nem használjuk állandóan.
Mai napra a változatosság kedvéért lakásnézegetés volt a program.
1., ezt már láttuk mind a ketten, igaz nem együtt. A lakás a 25. emeleten van és világos. A nappaliban fehér a járólap a szobákban középbarna a parketta, viszont a bútorok sötétek. A játszószoba és a fitnesz terem okés, a medence szép.
A magasabb szint azért fontos, hogy a szagok és a zaj ne jussanak fel a lakásba. Bangkokban az építkezéseken éjjel-nappal és még hétvégén is dolgoznak. A jelenlegi szállásunkkal szemben is építkeznek és ha elfelejtjük behúzni a sötétítő függönyt eléggé zavaró a hegesztés fénye.
A játszószoba pedig azért érdekes, mert itt túl meleg van ahhoz, hogy az ember két órát a játszótéren töltsön, illetve a játékok egy kicsit nagyobb gyerekeknek valók, mint Barnus. Persze sok játéka van neki, de szeretném ha találkozna más gyerekkel is.
2., vadi új házban nagyon szép világos lakás a bútorok is világosak, a konyha full extrás. Viszont mind a játszószoba, mind a fitneszszoba túl picike, úgyhogy ezt a lakást dobtuk.
3., a harmadik házban 3 lakást is megnéztünk, hát egyik borzasztóbb volt, mint a másik. Nem túl magas az épület, 8 szint, tehát bizonyos kritériumoknak már elsőre sem felelt meg. Az első lakás két szinten helyezkedett el, belső lépcsővel, és hatalmas nagy volt. Már emiatt sem tetszett nekem, de a legborzasztóbb az volt benne, hogy a teraszon állva elértem a szomszéd ház teraszát és persze mindent látni lehetett. Egy szempontból viszont elgondolkodtam a lakáson, ha nem akarok beszélni V-vel fél napig kereshet a lakásban mire megtalál, ez pedig nem elhanyagolható szempont J.
A másik két lakás kisebb volt, viszont múzeumi korú. Abszolute nem a mi stílusunk. Annyira nem tetszettek, hogy a közös helyiségeket már meg sem akartam nézni, de levittek minket. Hát játszószoba nincs, viszont megmutatták a kinti játszóteret. Kicsi volt, szemetes és szerintem az én óvodámból hozták el a játékokat, amikor azt bezárták.
Itt már kezdtem elveszteni a reményemet, hogy ma találunk lakást.
4., Ez az épület sem az újabbak közé tartozik, ez mindig meglátszik a lakásokon is. Az egész lakás parkettás, ezáltal elég sötét. Hosszúkás nappali, aminek az egyik végén van egy nagy teraszajtó. A bútorok sem túl modernek. Egyik fürdőszobában sincs zuhanykabin ezzel szemben a kádnál műanyag zuhanyfüggöny lóg. Utálom, igazi gombaforrás, mondjuk azokat levetethetjük. Szóval nekem nem tetszett ez a lakás sem.
A játszószoba nem volt nagy durranás, nagy helyiség, de alig van benne játék, a fitnesz terem viszont nagyon klassz. A medence és környéke nagyon szép és ami miatt V ide szeretne jönni lakni az az, hogy van egy teniszpályájuk is. Baromi kíváncsi vagyok, hogy havi szinten hányszor fog lemenni játszi, talán 1x.
Szóval nem éreztem túl sikeresnek a napot.
Mindig kicsit késve írom le, hogy mi történt velünk, így tudok a fejleményekről is írni. V próbálja elintézni, hogy kicsit világosítsák ki a padlót (bérlőcsere esetén kifestik a lakásokat-erről már írtam), de még nem döntöttünk.
Illetve ebben a házban a 21. emeleten is lesz egy kiadó lakás, az ingatlanos szerint az világosabb. Persze, maximum ha végigöntöm a szar lakásukat egy vödör fehér diszperzittel.
Ami nagyon bosszant az egész lakáskeresésben, hogy ami a legjobban tetszett és továbbra is az tetszik a legjobban nem jött össze. A bérleti díj + a rezsiköltség tekintetében már nem is annyira drága az a lakás, most már van összehasonlítási alapunk több is. De V most már elvből sem akarja azt a lakást, szomorú vagyok és qurvára elegem van ebből a fostalicska helyből. A saját lakásomat akarom Dunavarsányban, meg a családomat!!!!!!!!!!!!!!!!!
Június 22.
2011 június 27. | Szerző: Gesztenye13
Többször elmentünk autóval egy templom mellett, amit ma meg
is néztünk: Wat Hua Lamphong.
Ez a templom a belvárosban található, közvetlenül
egy metrómegállónál, felhőkarcolók tövében. Az elhelyezkedése és
megközelíthetősége miatt a helyiek által gyakoran látogatott, ugyanakkor
turistákat abszolute nem váró templom. Se belépőjegy, se angol nyelvű
tájékoztató nem volt, kivéve egy, hogy vedd le a cipődet.
A neten is csak annyit találtam róla, hogy a jelenlegi
király trónralépésének 50. évfordulója alkalmából felújjították a templomot.
Szóval láttam egy templomot, amiről nem tudok semmit.
Délután kimentünk V elé a reptérre, basszus a bangkoki
repülőtér és a környéke hatalamas és csúnya, egy betonrengeteg. Érdemes a
goggle-map-on megnézegetni, megpróbálom belinkelni
http://maps.google.com/
Június 21.
2011 június 24. | Szerző: Gesztenye13
Tegnap V elutazott, szerdán már jön J, így ma hosszabb kimenőt terveztünk. Bangkok egyik területe a Dusit area, ahol nagyon sok látnivaló van, ebből ma egyet letudtunk, az Állatkertet.
Hát igazából nem voltam elájulva tőle, igaz így is 3 órát töltöttünk benn. Ami nem tetszett:
– megszoktam, hogy a növények szépek még az elhanyagolt terülteken is, ez gondolom az időjárásnak köszönhető, de itt nem volt annyira szép
– nagyon sok terület rekonstrukció miatt zárva volt
– kevés volt az állat, akik szemmel láthatóan nem voltak boldogok
Viszont az nagyon ötletes volt, hogy a veszélyes vagy nagy kifutóval rendelkező állatoknál galériásan volt kialakítva a sétaút. Két galéria van az állatkertben, ezek azért viszonylag hosszúak és több állat mellett vezetnek el, de csak az egyik volt akadálymentes, a másikra sok-sok lépcső vezetett fel és le, illetve a galériában is jó sok lépcső volt beépítve, szóval ma szinte többet cipeltem a babakocsit, mint amennyit toltam.
Apropó babakocsi, nekünk ilyen 3 funkciós babakocsink van. Otthon már régóta a sportülést használtuk, mert már az kényelmes Barninak. Ez a jó kis sportülésrész szintén otthon van becsomagolva és arra vár, hogy kiszállítsák, így most a hordozót használjuk, amit már nagyon nem szeret Barni, úgyhogy az Állatkertben is jó darabon cipeltem a gyereket és toltam a fényképezőgépet a babkocsiban (közben persze szidtam mindenkit).
Barni érdeklődését csak a kecskék vagy mik ébresztették fel, igaz őket meg lehetett simogatni. Ehhez mondjuk elég lenne kimenni otthon a falu szélére, de mindegy.
Útközben elvesztettük Barnus szandálját, amit rágókának használ, így visszasétáltunk a korábbi útvonalon és meg is találtuk. Elvileg induláskor mindig ráadom a lábára, de tépőzáras, úgyhogy mire beszállunk az autóba nincs a lábán.
Ezek a varánuszok a parkolóház alatt laknak, ilyen állattal, csak kisebb méretűvel találkoztunk a szomszédos parkban.
ATM az állatkertben
Ilyen közegben minden kígyó elviselhető, mármint a befőttes üvegben
Programnak jó volt az Állatkert, főleg, hogy egy 3 órás kültéri programot megúsztunk eső nélkül, de csalódás volt. V megigérte, hogy elvisz minket a szingapúri állatkertbe, be fogom hajtani rajta!!!!!!
Június 19.
2011 június 23. | Szerző: Gesztenye13
Majdnem egy hónapja vagyunk itt. Nem mondhatom, hogy megszoktuk az átmeneti (nem nem nem új) életünket. Nincs igazán kialakult napirendünk, de az otthon sem igazán volt.
Nyolc óra körül ébredünk, egy kicsit még összebújva maradunk, megbeszéljük mit csinálunk aznap. Megreggelizünk, Barni egyelőre még nem eszik az étteremben, max. kenyeret rágcsálgat, úgyhogy ő a szobában eszik majd lemegyünk az étterembe és én is megpróbálok enni, illetve nyugodtan meginni egy kávét, de mivel azt hagyom utoljára nem szokott sikerülni, mert annyi türelme nincs Barninak.
Ha megyünk valahova, akkor a reggeli után kicsit rendet rakunk a szobába és utána tudunk indulni, ha nem akkor játszunk egy kicsit majd Barni elalszik. Ilyenkor 1x alszik egy nagyot napközben, van hogy 3 órát, ezalatt én pakolgatok, mosok, naplózok, főzőcskézek neki.
Hazaérkezés vagy alvás után Barnus ebédel majd játszunk vagy lemegyünk a parkba és várjuk Apát haza.
Este szoktunk Skypolni az otthoniakkal, majd fürdés és 10 óra körül tudom letenni Barnit aludni. Itt később fekszik le, mint otthon feküdt, viszont annyival tovább alszik reggel.
Az első két hétben Barni szinte semmit nem evett, szerencse, hogy tud még szopizni. Aztán kb. két hete hirtelen elkezdett enni, 3 napig magához képest rengeteget evett, de mostanra beállt a rend.
Ébredés után: szopi
Reggeli: 1 pici joghurt 60 g
Tízórai: gyümölcs 1 banánt (ez egy kicsi banán, kb. fele akkora mint amit otthon lehet kapni) szoktam összeturmixolni pl. papayával, mézdinnyével, mangóval és teszek bele két kiskanál Sinlacot, kb. 150 g
Ebéd: zöldség csirkemellel összeturmixolva, próbálom váltogatni a zöldségeket, illetve, hogy most már szépen eszik elkezdtem recepteket keresgélni, ez is kb. 150 g. Az ebéd 2 és 4 óra közé szokott esni, attól függ, hogy meddig alszik, vagy mikor érünk haza.
Késői uzsonna: joghurt vagy gyümölcs
Vacsora: vaniliás puding Sinlaccal és szopi
Éjszaka: többször szopi, ehhez egyelőre nagyon ragaszkodik, de szerintem nem az éhség miatt, mert van hogy az első ébredés 1 órával a vacsi után van. Nagyon sokat olvasgattam a témában és tudom, hogy neki sem jó, hogy többször ébred éjszaka, de nem tudok mit csinálni. Egyszer-kétszer próbáltam már azt is, hogy hagyom sírni, de mindig hányás volt a vége, meg átöltöztetés, ágyneműhúzás.
Olvasgatok ajánlott étrendeket, mennyiséggel, de megfogadtam, hogy nem fogok parázni. Ez is minden babánál más és más.
Barni kedvenc szórakozásai:
bemászik a fürdőbe és magára csukja az ajtót, aztán addig nyafog, amíg ki nem nyitom neki az ajtót, de csak azért, hogy megint becsukja
mikró ajtajának ki- becsukogatása
hűtőpakolás
Június 18.
2011 június 23. | Szerző: Gesztenye13
Délelőtt megnéztük azt a lakást, ami nekem a legjobban
tetszett. Én esztétikailag néztem a lakásokat, V műszaki szemmel, illetve
anyagi szempontból, nem minden tetszett neki, de végül rábólintott. Mondtuk az
ingatlanosnak, hogy akkor szeretnénk kivenni a lakást július 1.-től és
hazaindultunk.
Nemsokkal később hívott az ingatlanos, hogy akkor mégsem
annyi az annyi, magasabb bérleti díjat kérnek a lakásért és persze ezen felül
vannak még a közüzemi díjak.
Nekem továbbra is nagyon tetszik a lakás, de utálom az ilyen
hozzáállást. Azt meg semmiképp nem szeretném, hogy keserű szájízzel költözzünk.
Szóval keresnünk kell tovább, emiatt biztos, hogy később
fogunk költözni, ami csak azért bánt, mert addig nem lesznek kiszállítva az
otthon, útra becsomagolva álló dolgaink, köztük Barni etetőszéke, játékai.
Barnusnak a játékai hiányoznak, nekem meg az etetőszék. Most a kanapén ülve
etetem a gyereket, aki egy percig sem tud egyhelyben maradni.
Délután vendégségben voltunk egy magyar családnál. Egy lakóparkban
laknak, nagyon szép a környezet, de iszonyúan kihaltnak tűnt, annak ellenére,
hogy szombat délután volt. Baromi nagy a lakópark, viszonylag sok a gyerek, ezt
onnan tudom, hogy saját óvodával-iskolával rendelkezik, ennek ellenére egyetlen
bicikliző vagy játszó gyereket sem láttam. Nem szeretem amikor ilyen kihalt a
vidék.
Otthon, amikor jó az idő pillanatok alatt kirajzanak az
emberek és tele a Városliget.
Beszélgettünk a lakás kontra lakópark témáról, illetve a
kígyókról és hát ők is találkoztak már kígyóval, nem is egyszer. Szeretem, amikor
kapom az olyan tanácsokat, hogy ha mi nem bántjuk őket, ők sem bántanak minket.
Majd én is ezt próbálom mondogatni az egy éves kisfiamnak, aki éppen abban a
korszakban van, hogy mindent megkóstol. Még azt sem sikerül elérni nála, hogy ne
igyon a fürdővízből J.
Pár kép a lakóparkban:
Június 17.
2011 június 21. | Szerző: Gesztenye13
Mai program Arany Buddha, ami a Wat Traimit templomban
található, a kínai negyedben.
Bizonyos szempontból jól jön, hogy ilyen meleg van itt és
papucsban rohangálunk egész nap. Az egész épületbe csak papucs, illetve cipő
nélkül lehet belépni. A három emelet 3 levételt és felvételt jelentett, ami egy
alvó gyerekkel a kenguruba nem egyszerű művelet még papuccsal sem, hátmég egy
cipővel.
Az épület alsó szintjén egy kiállítás keretében lehet
megismerni a kínai bevándorlók történetét egészen napjainkig. Nem olvastam túl
sokat, mert lassabban megy mintha magyarul lenne, de vettem egy könyvet,
amiben minden elovasható. A souvenir shop-okban itt is minden kapható a
legkissebb kis gagyi utánzatoktól a félméteres szobrokig.
Az arany Buddha története:
Amikor Bangkok lett az ország új fővárosa, az akkori király
elrendelte, hogy az elhagyott ősi fővárosban és az északi városokban gyűjtsék
össze a Buddha szobrokat és hozzák az új fővárosba.
III. Rama király uralkodása idején (1825-1851) egy hatalmas,
barna agyagból készült Buddha szobrot szállítottak Bangkokba és a Wat Phraya
Krai templomban helyezték el. A szobor iránt nem volt túl nagy érdeklődés.
A templom 1931-1957 között teljesen elhagyatott volt, 1955.
május 25-én az agyagból készült Buddha szobrot a Wat Traimit templomba
szállították (a szobrot több templomnak is felajánlották, de mérete és
egyszerűsége miatt nem tologtak érte).
Amikor a templomban a szobrot a helyére próbálták emelni, a szobrot tartó heveder
megcsúszott és a szobor leesett. A nézőket akkor érte meglepetés, amikor
megvizsgálták a szobrot. Az esés következtében a külső réteg megrepedt és látni
lehetett a fényes szobrot, alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a Buddha szobor
tömör arany, és a 12.-13. századból való. Pontosan nem tudni miért fedték el
agyaggal a szobrot, de legvalószínűbb, hogy a burmai invázió idején így
próbálták megvédeni a szobrot.
A második emeleten a Buddha szobor története olvasható.
A Buddha szobor magassága 3,98 méter, a szélessége 3,13
méter egyik térdétől a másikig, a súlya pedig 5 tonna.
Ami nem tetszett, hogy körbe az egész szobor körül csúnya szürke adománygyűjtő dobozok voltak elhelyezve, legalább 10. Direkt nem olyan fényképet tettem fel, ahol látszanak.
Délután újabb sokkoló élményben volt részem. Vásárolni olyan
üzletekben szoktunk, ahol minőségibb illetve import áru is kapható. Ezt
elsősorban Barni miatt tartjuk fontosnak, nagyon megválogatjuk mit adunk neki.
Húsit itthonra eddig csak csirkemellet vettünk, de szerettem volna mást is
venni, így körbenéztem a húspulton, de bár ne tettem volna. Nagyon kulturált
hűtőpult, friss áru tálcán, folpackkal fedve, angolul is feltüntetve a címkén,
hogy mi van a csomagban. Nem kisbetűk, hanem nagyobb távolságból is kényelmesen
olvasható feliratok. Sétálok a pult
mellett nézem a húsikat, majd a következő feliratot olvasom „pork uterus“.
Szerencsére a lábam automatikusan vitt tovább, mert az agyam leblokkolt. Jó
ideig azt sem tudtam hol vagyok.
Hazafele a kocsiban, a thai sofőr mellett ülve csak egy
mondat járt a fejemben: Egy intrauterin élő magzat! Abból az időből, amikor
kiderült, hogy Barni a pocakomban van. Mit meg nem esznek az emberek,
undorító!!!
Olvasgattam fórumokat, csak mert tök hülye vagyok, de még a
nyers disznóhúst is megeszik. Basszus attól aztán lehet bélférgessége az
embernek, szerintem ezt mindenki tudja. Nekem pont azért nem sikerül soha a
fasírtom, mert találomra fűszerezem.
Június 13-15.
2011 június 15. | Szerző: Gesztenye13
Az gondolom egy várost úgy lehet a legjobban megismerni, ha
fogunk egy térképet és nekiindulunk. Érdekes módon ez Londonban nagyon jól
működött, reggel elindultam, megtaláltam amit kerestem és minden este haza is
jutottam. Tény, hogy a bérlet drága volt, de mindent használhattam vele, a
járművek tájékoztató tábláin gyorsan
kiigazodtam, és a tömegközlekedés kitűnően megszervezett. Minden busz érintett
legalább egy metrómegállót, metróval aztán mindig eljutottam a vonathoz, ami
hazavitt a barátnőmhöz.
Hát Bangkokban mindenből semmi nem igaz.
1., nem tudok egész napos városnézést kivitelezni egy 1
évessel – nála csodálatosabb hátráltató tényezőt el sem tudok képzelni, és IMÁDOM!!!!
2., a tömegközlekedésről: van 1 föld alatt futó metróvonal, 2
skytrain vonal, na ezek még a térképen is fenn vannak, még azok a megállók is,
amelyek a következő évben fognak megépülni, vannak buszok, de ezekről az összes
infóm annyi, hogy vannak, és több mint százezer taxi (megvannak számozva a
taxik, már a 88079-es sorszámút láttam).
Ez egy buszmegálló, a hozzá tartozó információs táblával,
próbáltam olyan szögből fényképezni, hogy ne látszódjanak az utasok.
3., a kis utcákba a buszok be sem férnek, itt kis platós
teherautókkal utazgatnak vagy a motorostaxival. A motorostaxit vezetőn színes
mellény van, innen lehet felismerni őket.
4. a skytrain nem drága, a megtett út hosszának arányában
csökken a feltöltött kártyán lévő összeg, a skytrain kártyát csak a két vonalra
lehet használni, a metróra külön kell venni, minden buszon van kalauz a vezető
mellett nála kell rendezni a viteldíjat. A buszok állapota ránézésre
katasztrófális, jobb nem felszállni rá (légkondi gyanánt nincsenek ablakok).
Szóval hétfőn kora délután sétára indultunk a belvárosba. 40
fok, tűző napsütés, a páratartalmat nem tudom, de eső után voltunk. Magamra
kötöttem Barnit, kellemesen melegítettük egymást és elindultunk. Szerintem ez
az időszak Bangkok ebédideje, az egész utcát ellepték az utcai árusok, tömény
kajaszagot generálva az egész környékre. Ezt a bűzt szerintem soha nem fogom
megszokni. Üdítő kivétel volt a Marriott Hotel környéke, ahhonnan száműzték az
árusokat.
Ez a kép Bangkok egyik főútján készült nem messze tőlünk.
Kétszer három sávos az út, ebből 5 sáv megy
egy irányba, a hatodik sáv a szembeforgalomé. Én egy felüljáróról csináltam a
képet, amin át lehet menni az út egyik oldaláról a másikra, illetve fel lehet
menni a skytrainhez, ami a képen legfelül látszik (kb a 4-5. emelet
magasságában jár a vonat).
Itt kivételesen csak az egyik oldalon vannak árusok. Tudom,
hogy ezeknek az embereknek ez egy bevételi forrás, sőt lehet, hogy az egyetlen,
de akkor is a bűz, a kosz, a higiénia teljes hiánya elképesztő.
Borzasztó meleg volt, szakadt rólam a víz úgyhogy egy jó óra
után a szupermarket majd hazafelé vettük az irányt. Délután megérkezett a
szokásos eső is.
Kedden pakolásztunk, mostunk és játszottunk.
Mára igazi női programot találtam ki, virág és zöldségpiac. Határozott
céllal mentem cserepes virágot szerettem volna venni, mert virág nélkül minden
lakás lehangoló. Na cserepes virágot egyetlen egyet sem találtam, de vettem
rózsát.
V már régóta keresett sofőrt, akit tegnap meg is
talált. Ma reggel elvitte V-t munkába, majd visszajött értünk és elautóztunk a
virágpiachoz. A China town-on mentünk keresztül, sofőrünk végig magyarázta az
útat, hogy miket lehet itt vásárolni, tulajdonképpen mindent, szerintem még
második világháborús harcoló német katonát is.
Itt még elveszettebbnek éreztem magam, mint egyébként, mert
sehol angol felírat, csak kínai kriksz-krakszok.
Ez a piac napi 24 órát van nyitva, állítólag korán reggel
nagyon sokan vannak, hát most sem voltak kevesen, már megközelíteni sem volt
egyszerű. Másfél órát akartam eltölteni a piacon, így akorra beszéltük meg a
sofőrrel, hogy visszajön értünk. Hát azt hitem soha nem ér oda, hogy
beszálljunk a légkondis autóba, ami megváltás volt a végén.
A járda egyik oldalán az üzletek elé kipakolva az áru,
virág, kellékek, díszítő anyagok, a járda másik oldalán virághegyek. Egy méter
széles hely maradt közlekedni, válogatni és fizetni. Végig hatalmas , sötét
napernyőkkel védték a virágokat, amik alá beszorult a meleg, és folyamatosan
locsolgatták a növényeket. 10 perc után a saját levemben főttem.
Barnus mellett a dög nehéz fényképezőt is cipeltem és végül
meg sem próbáltam fényképet csinálni, mert megmozdulni alig bírtam.
A virágválasztékot nem találtam túl nagynak, de lehet, hogy
korán reggel sokkal több féle van, bár hely nemigazán volt üres. Az útikönyvek
sokkal érdekesebbnek és főleg élvezhetőbbnek írják le a piacot . Gyümölcsből
viszonylag nagyobb volt a választék, de azt nem mertem venni. A kellemes
virágillatot sajna itt is überelte a tömény ételszag, ami kimondottan jól esett
a dög melegben. Blööö.
10 szál rózsa 600 Ft-ért
25 szál rózsa+ rezgő 600 Ft-ért
Június 11-12.
2011 június 14. | Szerző: Gesztenye13
Péntek délutáni sétából végül nem lett semmi, mert hatalmas zuhé örvendeztetett meg minket. Már készülődtünk, amikor kinéztem az ablakon. Itt még ragyogó napsütés, de már látszodnak a felhők – ilyenkor már nem szabad elindulni, itt nagyon gyorsan ideér az eső.
Késő délután viszont elmentünk Vvel és persze Barnussal egy közeli plázába, ami engem leginkább a józsefvárosi piacra emlékeztetett (csak itt nem jönnek a vámosok, és nem árulnak számlát, legalábbis nem olyan feltűnően). Munkaidő vége lévén a 3. metróra fértünk fel. Az egy dolog, hogy itt Bangkokban az emberek nem adják át a helyett amikor kisgyerekkel vagyok, de még simán arréb is löknek. Magyarországon is sokat BKV-tam Barnival, és nagyon pozítiv tapasztalaim voltak, mindig volt valaki, aki átadta a helyet, vagy segített leszállni. Nem vártam el és most sem várom el, hogy csodáljanak, mert gyereket szültem, de egy kis figyelmesség jól esne.
Sim kártyát akartunk venni nekem, hogy tudjam használni a telefont, illetve pólókat, mert azt nem hoztam eleget. Kb. fél óra múlva zsongott a fejem, kis helyen rengeteg ember, folyamatos zaj és tömény kajaszag. V mondta, hogy van külön emelet, ahol csak kajáldák vannak, de minden emeleten van egy-két elvetemült, aki büfét üzemeltet. Gyorsan megvettük, ami kellett és menekültünk ki.
A hétvégét Pattayan töltöttük, ami autópályán Bangkoktól másfél órányira van, Barnival ez a távolság még megtehető, bár amikor végig kell énekelnem az útat elég fárasztó. Gondolom annak is, aki hallgatja J.
Az autópálya hasonlóan unalmas, mint Magyarországon, a monotonitást a fizető kapuk oldják néha. Az útak minőségéről annyit, hogy szerintem itt az embere nem ismerik a vesekő fogalmát.
Megérkezvén Pattayára ugyanaz a kettős kép fogad, mint Bangkokban. Látszik, hogy fejlődik, szépül, de jelen van a múlt. A külső körútját rendben tartják, a növényeket ápolják, ugyanakkor az ott lakók csirkét tartanak.
A part felé lekanyarodva fényűző szállodák az út egyik oldalán, a másik oldalt sötétben jobb elkerülni.
Közvetlenül erre az útra hajtottunk ki a szállodából.
És egyértelmű, hogy Pattayát megszállták az oroszok, mindenhol orosznyelvű feliratok, tájékoztatók vannak.
A mi szállodánk nagyon szép volt, közvetlenül a tengerparton épült. Mintha az én tériszonyomra figyelne mindenki, a legmagasabb emeleten a 12.-en kaptunk szobát. Az már csak hab volt a tortán, hogy az erkély korlátja rohadt alacsonyan volt. V megvigasztalt, hogy a mi szállodánk a legalacsonyabb a környéken.
A főszezon Thaiföldön novembertől-februárig tart, az a meleg, száraz évszak. Melegnek most is meleg van, de minden nap esik az eső é nem tűz a nap. Miután Barni végigaludta az útat érkezés után lementünk a medencéhez. Erősen fújt a szél, jó nagy hullámok voltak, így csak Barnit tettük be a vízbe egy fénykép kedvéért, hát nagyon nem tetszett neki, annál inkább a medence. Teljes biztonságban érezte magát Vvel, jó nagyot pancsoltak.
Beach boy
Leküzdve a tériszonyomat az erkélyünkről néztük végig a naplementét. Szegény gyereket úgy szorítottam, hogy meg sem bírt mozdulni.
Délután csak rövidet aludt, féltem, hogy végignyafogja a vacsit, de nem egy kis tündérbogár volt. Svédasztalos vacsora volt, kóstolgattam rendesen. Grillezett rák, kagyló, mindenfél japán falatok, halak. Volt ami nagyon finom volt, volt ami olyan csípős volt, hogy egy falatra fél liter vízet kellett meginnom. Húúúúú.
Az édesség is nagyon finom volt, azt is a svédasztalról lehetett elvenni egy-egy falat süti volt egy kis tálkában, második körre már nem tudtam menni, mert Barni bedobta az unalmast.
Felérve a vacsorából hallottuk, hogy a szomszéd szobába lakók érkeztek. Nemzetiségükre nem jöttünk rá, de az gyorsan kiderült, hogy otthon barlangban élnek. Egész este, majd reggel is az ajtócsapkodásaikat hallgattunk. Az éjszaka nagyon jól aludt Barni, szerintem fáradt is volt, viszont reggel hétkor ébresztőt fújt. Mondtam Vnek, hogy ilyenkor jó lenne, ha itt lennének a nagyszülők, nagyon tudtunk volna még aludni (biztos vagyok benne, hogy nagyon sokára lesz az, hogy Barni nem ott fog aludni, ahol én!!).
Nem siettünk felkelni, mert totál be volt borulva, látszott, hogy nem lesz strandidő. Gondolkodtunk rajta, hogy az étterem teraszán üljünk le reggelizni, de a nagy szél miatt végülis benn maradtunk, később kiderült, hogy jól tettük. A reggeli szintén svédasztalos volt, és végre itt volt amerikai palacsinta, igaz nutella nem volt, így kénytelen voltam karamell öntettel enni. Reggeli alatt hatalmas zuhé jött, amíg vártuk hogy elálljon ettem még egy kis amerikai palacsintát J.
Soron kívüli bejegyzés
2011 június 14. | Szerző: Gesztenye13
Június 11.
–
Barnus névnapja – Isten éltessen kisfiam
–
Ha Barnus a kiírt időben született volna, ez a
nap lenne a szülinapja, azaz korrigáltan egy éves
Június 12.
Az ágy mellett, minden segítség nélkül felállt (belénk
kapaszkodva, sokszor felállt már, de én ezt gondolom a klasszikus felállásnak).
Június 26.
2011 június 29. | Szerző: Gesztenye13
Ma és jövőhét vasárnap választások lesznek Thaiföldön, így
olyan program mellett döntöttünk, ami nem a belvárosban van, így kimentünk
megint a Skanzenba, hiszen múltkor sok látnivaló kimaradt.
Külön figyeltem rá, hogy a kenguru ne maradjon itthon,
használtuk is.
Kiszállva az autóból egy perc alatt kiderült, hogy ma extra
meleg lesz, mire beültünk a golfautóba a változatosság kedvéért szakadt rólunk a
víz.
A golfautóról az első kanyarban kiderült, hogy nem kanyarodik,
így visszamentünk kicserélni (kicsit furcsa volt, hogy minden szó nélkül
megtették).
Először a Régi piacon sétáltunk végig, Barninak vettünk egy
játékot, amivel azóta se játszik és egy színes szélcsengőt, amit a másik helyen
fogunk felrakni.
Megnéztük a Dusit Maha Prasat palotát, amit 1806-ban
építtetett I. Rama Király, majd III. Rama Király renováltatta, így az eredeti
díszítések már nem látszanak, de szerintünk így is szép volt.
Ebben az épületben Buddha lábnyomát lehet megtekinteni, de
itt nem én fényképeztem, mert Barni elaludt, így a lábnyomról nincs képünk.
A templomtól lefele jövet nem bírtuk tovább beültünk egy
árnyékos helyre inni, vörös volt a fejem mint a rák. Barni sapiját is
bevízeztük, de 10 perc alatt megszáradt.
Kicsit lehűlve folytattuk a túrát, sok látnivalót az autóról
fényképeztünk, nem nagyon volt kedvünk körözni a szobrok között, hú nagyon
meleg volt.
Az állatkertbe most sem sikerült bemenni, de mivel Barni
aludt nem is tudta volna élvezni.
A múltkor csak elmentünk az egyik látványosság mellett, ami
egy domb tetején van, ezt hagytuk utoljára. A domb aljában Viktor úgy döntött,
ő nem jön fel, de nem akartam Barnit lenn hagyni, mert tudtam, hogy nyűgösködni
fog, így vele vágtam neki. Én voltam az egyetlen, aki énekelve mászta meg a
hegyet.
Az első lépcsőfokok 5 cm magasak voltak, kettesével vettem
őket, bírom én a strapát.
Igen ám, de ahogy haladtunk felfelé, úgy váltak egyre
magasabbá, végül 30 centiket kellett lépni, 10 centi széles lépcsőfokokra,
igazából lefelé volt húzos.
Nagyon tetszettek a romok, ha a hagyják, hogy a
környező növények elburjánozzanak, nagyon jó feelingje lesz. Mire leértem az
arcom a ráknál is vörösebb volt, azt hiszem felforrt az agyvízem. De a Zuram
hideg kólával várt J. Barni addig nem maradt békén, amíg egy
ici-picit szívószállal megkóstolt, hihetetlen képet vágott.
Thaiföldön a vallási ünnepeken nem szabad alkoholt
fogyasztani nyilvános helyeken, illetve most a választás napján sem lehet.
Reggelikor láttam az étteremben, hogy el is pakolták a röviditalokat. Ehhez
képest délután simán csapolták a sört, mondta V, hogy megállapodás alapján
papírpohárba csapolják és akkor az más. Hát persze. Ha jön a rendőr, akkor megy
neki a lové. Úgy látszik mégsincs olyan messze Thaiföld Magyarországtól.
Oldal ajánlása emailben
X