Június 26.

2011 június 29. | Szerző: Gesztenye13 |

Ma és jövőhét vasárnap választások lesznek Thaiföldön, így
olyan program mellett döntöttünk, ami nem a belvárosban van, így kimentünk
megint a Skanzenba, hiszen múltkor sok látnivaló kimaradt.

Külön figyeltem rá, hogy a kenguru ne maradjon itthon,
használtuk is.

 

Kiszállva az autóból egy perc alatt kiderült, hogy ma extra
meleg lesz, mire beültünk a golfautóba a változatosság kedvéért szakadt rólunk a
víz.

A golfautóról az első kanyarban kiderült, hogy nem kanyarodik,
így visszamentünk kicserélni (kicsit furcsa volt, hogy minden szó nélkül
megtették).

 

Először a Régi piacon sétáltunk végig, Barninak vettünk egy
játékot, amivel azóta se játszik és egy színes szélcsengőt, amit a másik helyen
fogunk felrakni.

 

Megnéztük a Dusit Maha Prasat palotát, amit 1806-ban
építtetett I. Rama Király, majd III. Rama Király renováltatta, így az eredeti
díszítések már nem látszanak, de szerintünk így is szép volt.

 

Ebben az épületben Buddha lábnyomát lehet megtekinteni, de
itt nem én fényképeztem, mert Barni elaludt, így a lábnyomról nincs képünk.

 

A templomtól lefele jövet nem bírtuk tovább beültünk egy
árnyékos helyre inni, vörös volt a fejem mint a rák. Barni sapiját is
bevízeztük, de 10 perc alatt megszáradt.

 

Kicsit lehűlve folytattuk a túrát, sok látnivalót az autóról
fényképeztünk, nem nagyon volt kedvünk körözni a szobrok között, hú nagyon
meleg volt.

 

Az állatkertbe most sem sikerült bemenni, de mivel Barni
aludt nem is tudta volna élvezni.

 

A múltkor csak elmentünk az egyik látványosság mellett, ami
egy domb tetején van, ezt hagytuk utoljára. A domb aljában Viktor úgy döntött,
ő nem jön fel, de nem akartam Barnit lenn hagyni, mert tudtam, hogy nyűgösködni
fog, így vele vágtam neki. Én voltam az egyetlen, aki énekelve mászta meg a
hegyet.

Az első lépcsőfokok 5 cm magasak voltak, kettesével vettem
őket, bírom én a strapát. 

Igen ám, de ahogy haladtunk felfelé, úgy váltak egyre
magasabbá, végül 30 centiket kellett lépni, 10 centi széles lépcsőfokokra,
igazából lefelé volt húzos. 

Nagyon tetszettek a romok, ha a hagyják, hogy a
környező növények elburjánozzanak, nagyon jó feelingje lesz. Mire leértem az
arcom a ráknál is vörösebb volt, azt hiszem felforrt az agyvízem. De a Zuram
hideg kólával várt J.  Barni addig nem maradt békén, amíg egy
ici-picit szívószállal megkóstolt, hihetetlen képet vágott.

 

Thaiföldön a vallási ünnepeken nem szabad alkoholt
fogyasztani nyilvános helyeken, illetve most a választás napján sem lehet.
Reggelikor láttam az étteremben, hogy el is pakolták a röviditalokat. Ehhez
képest délután simán csapolták a sört, mondta V, hogy megállapodás alapján
papírpohárba csapolják és akkor az más. Hát persze. Ha jön a rendőr, akkor megy
neki a lové. Úgy látszik mégsincs olyan messze Thaiföld Magyarországtól.