Június 11-12.

2011 június 14. | Szerző: Gesztenye13 |

Péntek délutáni sétából végül nem lett semmi, mert hatalmas zuhé örvendeztetett meg minket. Már készülődtünk, amikor kinéztem az ablakon. Itt még ragyogó napsütés, de már látszodnak a felhők – ilyenkor már nem szabad elindulni, itt nagyon gyorsan ideér az eső.

 

Késő délután viszont elmentünk Vvel és persze Barnussal egy közeli plázába, ami engem leginkább a józsefvárosi piacra emlékeztetett (csak itt nem jönnek a vámosok, és nem árulnak számlát, legalábbis nem olyan feltűnően). Munkaidő vége lévén a 3. metróra fértünk fel. Az egy dolog, hogy itt Bangkokban az emberek nem adják át a helyett amikor kisgyerekkel vagyok, de még simán arréb is löknek. Magyarországon is sokat BKV-tam Barnival, és nagyon pozítiv tapasztalaim voltak, mindig volt valaki, aki átadta a helyet, vagy segített leszállni. Nem vártam el és most sem várom el, hogy csodáljanak, mert gyereket szültem, de egy kis figyelmesség jól esne.

Sim kártyát akartunk venni nekem, hogy tudjam használni a telefont, illetve pólókat, mert azt nem hoztam eleget. Kb. fél óra múlva zsongott a fejem, kis helyen rengeteg ember, folyamatos zaj és tömény kajaszag. V mondta, hogy van külön emelet, ahol csak kajáldák vannak, de minden emeleten van egy-két elvetemült, aki büfét üzemeltet. Gyorsan megvettük, ami kellett és menekültünk ki.

 

A hétvégét Pattayan töltöttük, ami autópályán Bangkoktól másfél órányira van, Barnival ez a távolság még megtehető, bár amikor végig kell énekelnem az útat elég fárasztó. Gondolom annak is, aki hallgatja J.

Az autópálya hasonlóan unalmas, mint Magyarországon, a monotonitást a fizető kapuk oldják néha. Az útak minőségéről annyit, hogy szerintem itt az embere nem ismerik a vesekő fogalmát.

Megérkezvén Pattayára ugyanaz a kettős kép fogad, mint Bangkokban. Látszik, hogy fejlődik, szépül, de jelen van a múlt. A külső körútját rendben tartják, a növényeket ápolják, ugyanakkor az ott lakók csirkét tartanak.

A part felé lekanyarodva fényűző szállodák az út egyik oldalán, a másik oldalt sötétben jobb elkerülni.

Közvetlenül erre az útra hajtottunk ki a szállodából.

És egyértelmű, hogy Pattayát megszállták az oroszok, mindenhol orosznyelvű feliratok, tájékoztatók vannak.

 

A mi szállodánk nagyon szép volt, közvetlenül a tengerparton épült. Mintha az én tériszonyomra figyelne mindenki, a legmagasabb emeleten a 12.-en kaptunk szobát. Az már csak hab volt a tortán, hogy az erkély korlátja rohadt alacsonyan volt. V megvigasztalt, hogy a mi szállodánk a legalacsonyabb a környéken.

 

A főszezon Thaiföldön novembertől-februárig tart, az a meleg, száraz évszak. Melegnek most is meleg van, de minden nap esik az eső é  nem tűz a nap. Miután Barni végigaludta az útat érkezés után lementünk a medencéhez. Erősen fújt a szél, jó nagy hullámok voltak, így csak Barnit tettük be a vízbe egy fénykép kedvéért, hát nagyon nem tetszett neki, annál inkább a medence. Teljes biztonságban érezte magát Vvel, jó nagyot pancsoltak.

Beach boy

 

Leküzdve a tériszonyomat az erkélyünkről néztük végig a naplementét. Szegény gyereket úgy szorítottam, hogy meg sem bírt mozdulni.

 

Délután csak rövidet aludt, féltem, hogy végignyafogja a vacsit, de nem egy kis tündérbogár volt. Svédasztalos vacsora volt, kóstolgattam rendesen. Grillezett rák, kagyló, mindenfél japán falatok, halak. Volt ami nagyon finom volt, volt ami olyan csípős volt, hogy egy falatra fél liter vízet kellett meginnom. Húúúúú.

Az édesség is nagyon finom volt, azt is a svédasztalról lehetett elvenni egy-egy falat süti volt egy kis tálkában, második körre már nem tudtam menni, mert Barni bedobta az unalmast.

 

Felérve a vacsorából hallottuk, hogy a szomszéd szobába lakók érkeztek. Nemzetiségükre nem jöttünk rá, de az gyorsan kiderült, hogy otthon barlangban élnek. Egész este, majd reggel is az ajtócsapkodásaikat hallgattunk. Az éjszaka nagyon jól aludt Barni, szerintem fáradt is volt, viszont reggel hétkor ébresztőt fújt. Mondtam Vnek, hogy ilyenkor jó lenne, ha itt lennének a nagyszülők, nagyon tudtunk volna még aludni (biztos vagyok benne, hogy nagyon sokára lesz az, hogy Barni nem ott fog aludni, ahol én!!).

Nem siettünk felkelni, mert totál be volt borulva, látszott, hogy nem lesz strandidő. Gondolkodtunk rajta, hogy az étterem teraszán üljünk le reggelizni, de a  nagy szél miatt végülis benn maradtunk, később kiderült, hogy jól tettük. A reggeli szintén svédasztalos volt, és végre itt volt amerikai palacsinta, igaz nutella nem volt, így kénytelen voltam karamell öntettel enni. Reggeli alatt hatalmas zuhé jött, amíg vártuk hogy elálljon ettem még egy kis amerikai palacsintát J.

 5-ig maradhattunk volna a szobába, de 1 körül eljöttünk, mert nem iagzán javult az idő, hazautat Barni végigaludta, úgyhogy egy szavunk sem lehetett. Délután Bangkokban is egész kellemes volt az idő, még a légkondit sem kapcsoltuk be.