Június 4-5.
2011 június 7. | Szerző: Gesztenye13
Végre hétvége, hármasban!!
Szombatra ingatlankeresés volt a program. Jött velünk az
ingatlanos csajszi és „helyi“ ismeretekkel rendelkező sofőr. V elég jól
kiismeri már magát a városban. A legjobb megoldás minél hosszabb útat megtenni
az autópályán, azaz a lehető legkésőbb becsatlakozni a városi forgalomba. Az
autópályák behálózzák az egész várost, a belvárosi részen az autópálya lábakon
áll, tulajdonképpen többszintes a közlekedés. Hát a mi sofőrünk nem preferálta
az autópályát.
Az első úticélunknak a legtávolabbi ingatlanokat
választottuk, ami tulajdonképpen egy város a városban. Egy európai igényeket is
kielégítő lakópark. Odafele autóztunk egy órát. Barni egész jól bírta, egy
ásványvízes üveggel szórakozott. Eléggé beborult az ég, de akkor még bíztunk
benne, hogy megússzuk. Amikor beengedtek minket a soronpón szemerkélni kezdett
az eső, autóztunk vagy tíz percet a kiadó házakig, így addigra megérkezett a
szokásos özönvíz, úgyhogy ki se száltunk az autóból.
Maga a lakópark
hatalmas és nagyon szép. Az egész lakópark körbe van kerítve , de belül
is vannal sorompóval leválasztott részek. Szép házak gyönyörű kertekkel, játszóterekkel.
Kisebb-nagyobb tavakkal – körbe kiépített úttal, szóval még babakocsival is
körbesétálható. Az autóforgalom kicsi (mint nálunk egy faluban), de itt lassan
is mennek, tehát ilyen szempontból biztonságos. Innen eljutni bárhová azonban
csak autóval lehet, ez azt jelenti, hogy hétköznap, ha V korábban hazaér
akkor tudunk bárhová elmenni. Magyarul egy luxusbörtön.
A lehetőséget nem vetettük el, visszajövünk megnézni a
házakat.
A következő ingatlan sokkal beljebb van a városban úgyhogy
autóztunk megint egy órát, amit már én is untam, nemhogy Barnit.
Megint egy lakópark, ami sokkal kisebb, mint az előző. A ház
amit megnéztünk szerintem 3 embernek hatalmas, de V ilyenben gondolkodik.
Nembaj, legalább el tudunk vonulni. Alsó szint: nappali, dolgozószoba, kis
fürdő, konyha étkezővel, illetve külön pici lakás a bejárónőnek, emelet: 1
hálószoba hatalmas gardróbbal és fürdőszobával, és két kisebb szoba
fürdőszobával. És még egy nappali. A kertje szép, de nagyon kicsi, illetve van
két kicsi (1mx1m) medence szerű valami, de konkrétan fogalmam sincs mi az.
Ezeknek baromira nem örülök Barni miatt. Használni semmire sem lehet, de annál
veszélyesebb egy kisgyerekre nézve.
Ami nagyon furcsa volt, hogy a házat úgy rendezték be,
mintha valaki lakna ott, fényképek, cipő és táska a bejáratnál, a gardrób
telepakolva ruhákkal. Elég zavaró volt.
Megnéztük a klubházat is, medence, konditerem, ebédlő. A
konditerem oké, medence felejtős részemre, ekkora hájjal.
Ezzel a házzal egy baj van. A kerítés mellett található, ami
újabb veszélyforrás. Igen, itt vannak kigyók. És azt kijelentettem ha csak
egyet is meglátok, a reptérig meg sem állok. Ezt most itt megerősítem!!
Egy külföldiek által írt könyvben olvastam, hogy az a
legjobb ha megtanulja az ember milyen kigyók vannak Bangkokban, illetve
Thaiföldön, hogy a kórházban meg tudjuk mondani milyen kigyóval „találkoztunk“.
Hát köszi!
Ami furcsa volt, hogy embert nem láttunk egyik helyen sem.
Oké az idő szar volt, dehát szombat volt.
A következő helyre már nem jutottunk el, Barni besokalt.
Próbáltam megetetni a kocsiba, de több jutott a takarójára, mint belé úghogy
hazajöttünk. Jófej sofőrünk megint nem az autópályát választotta, ott szívtunk
a dugóba. Helyiként tudhatná hogy jutunk haza a leghamarabb.
Nagy nehezen tudtam elaltatni Barnit. Este vacsizni mentünk
magyarokkal. A közlekedés egy hatalmas fostalicska, nem állapot, ami ebben a
városban van. Qrvára szeretnék hazamenni, de ilyenkor még inkább. Alig haladsz,
mindenhol hülye robogósok, olyan hogy kresz, itt nincs. Még reggel történt,
megyünk a 4 sávos úon bevág elénk a robogó – rajta anya, apa, gyerek- majd
egyszer csak belassít, a nő leugrik,mert a gyerek papucsa leesett. Ezek nem
gondolkodnak, egy ekkora telepjáró palacsintát csinál belőlük.
A nem lámpás kereszteződések még rosszabbak. Akkor is megy,
ha látja hogy nem fér be, de még azt is feltartja, aki egyenesen menne.
Egyszerűen nem értem hogy lehetnek ekkora barmok.
Parkolás bangkok módon.
Adott egy pláza parkolórésze Magyarországon, szépen két
oldal állnak az autók, oké néha két helyre áll be a parkolózseni. Bangkokban
ezt továbbfejlesztették, az egyik oldalon a parkoló autók elé baparkolnak
egysorba az autók, úgy hogy üresben hagyják a sebességet, hogy az autót előre –
hátra lehessen tologatni. Ha valaki ki akar állni jön a parkoló-munkás és
eltolja az útból az autót. Egy parkolóban több ilyen parkoló-segítő dolgozik,
akik ide-oda rohangálnak tologatni az autókat. Ezt sem hiszem el ha nem látom.
Vasárnap elmentünk játékokat venni Barninak, mert a legtöbb
játéka majd csak akkor lesz itt, ha megtaláltuk a lakást, ahol lakni fogunk.
Egy szint a Plázában csak gyerekeknek való áruval van tele. Az átlag thai
gyerekeknek minimális dolgokat tudnak megvenni a szülők. Ezek az üzletek
kimondottan a gazdagabb thai-okra és a külföldikre állt rá, ami az árakban
látszik meg leginkább. Jóval drágább, mint otthon a Brendon. Barninak elkezdett
folyni az orra, így vennünk kellett egy elemes orrszívót, potom 18.000 Ft-ért.
A játékok ehhez képest olcsóak voltak.
A thai-ok például nem használnak babakocsit vagy autósülést,
ezzel szemben egy robogón elfér apa+anya+2 gyerek.
Délután elautóztunk egy másik parkba, melyet azért
akartunk megnézni, mert egy utcányira van egy ingatlan, amit a jövő héten
megnézünk. Szép a park csak nagyon kicsi.
Kép
2011 június 6. | Szerző: Gesztenye13
Egyszerűen nem jövök rá, hogy lehet képet beszúrni a sorok közé.
Június 3.
2011 június 6. | Szerző: Gesztenye13
Reggelizés közben gondoltam, hogy délelőtt lemegyünk a parkba, egész kellemes volt az idő (nem sütött a nap, 35 fok) a hajnali zápor után, de mire Barni is megevett egy joghurtot szakadt az eső. Így a séta délutánra maradt. Vittem a fényképezőgépet, majd töltök fel képeket.
Megvolt Barnus első játszóterezése. A mérleghintára ráültettem, fogtam és egy kézzel le-fel emelegettem. Olyan jókat röhögött. Az autó is tetszett neki, csak rossz, hogy nem lehet bekötni. Más játékot sajna nem tudtunk használni, kicsi hozzájuk Barnus. Jó sok hinta is van, de egy sem beűlös, pedig nagyon szeret hintázni. Játék után leültünk, hogy pótoljuk a kiizzadt folyadékot. Borzasztó, ülünk egy pokrócon, éneklek neki és közben folyik rólunk a víz. Utálom , amikor ragadok az izzadságtól.
Sétáltunk még a parkban egyet, Barni kenguruban rámkötve – nem fáztunk. Késő délután lévén jó sokan voltak a a parkban és még többen futottak, el nem tudom képzelni hogy bírják. Tudom megszokás kérdése. A parkban lévő aerobik óra viszont nagyon tetszett. Kinn a szabadban jó sokan, és volt aki totál beöltözve csinálta.
Park
Anyunak! Az apartmanház, ahol most lakunk bejárata előtt burjánzik a Cikász, ami nekünk nem marad életbe. Tudom, ezt az időjárást szeretik.
Június 2.
2011 június 6. | Szerző: Gesztenye13
Június 2.
Ebéd után, ami a nemevés miatt továbbra is főleg szopi Barni úgy bealudt, hogy nem voltunk sétálni. De amikor V hazaért útnak indultunk. Elsétáltunk a Skytrain-ig, amivel 1 megállót mentünk és már meg is érkeztünk egy bevásrálóközponthoz. Ez a Skytrain kb. a 4. emelet magasságában van, felfele van egy kis mozgólépcső, de egyébként fellépcsőzni lehet. Kinn a szokásos 35-37 fok (már délután 5 után volt) a vonaton kb 15-17 fok. Na ez a tuti megfázás. Barnit valamennyire védte a kengurú, de szerintem ezt nem ússzuk meg. Pont valami gond volt így a következő megállóba akkora tömeg volt, hogy szinte nem tudtunk kiszállni. Kapaszkodtunk Vvel egymásba én meg próbáltam védeni Barnit is.
Nem vásárolni voltunk, hanem van itt tropikáriumszerű. Belépő helyieknek 380 bath, turistáknak 900 bath. Jó kis lehúzás, de mi nem számítunk turistának, mert itt lakunk, igaz ezt bizonyítani kell pl. jogsi, útlevélmásolat.
Nem voltak sokan, így nyugodtan lehetett nézelődni, fényképezgetni. Az akváriumok érdekes voltak, sajnos a kommenteket itt sem tudtuk elolvasgatni, Barninak ennyi türelme nincsen. Ami nem tetszett, hogy rengetek műanyag növénnyel és állattal töltötték ki az akváriumok környékét. Lehangoló látvány volt, mert gyönyörű, burjánzó növények vannak mindenhol, értsd ide a szeméttelepet is.
A legérdekesebb a hatalmas akvárium volt, ahol az állatok alatt sétáltunk.
Június 1.
2011 június 6. | Szerző: Gesztenye13
Első bevásárlás.
Lemerészkedtünk a boltba kettesben Barnival. Ami nem helyi
eredetű azon legalább van angol felirat! A húsospulttól a fekete csirke láttán
elfordultam, de hasonlóan ledöbbentem a rózsaszín tojás láttán.
A kínai fekete
csirkét már kétezer éve tenyésztik. Selymes fehér nagy tollazata van,
ugyanakkor fekete bőre, húsa és csontja. A tradicionális gyógyászat
előszeretettel használja roboráló szerként a legyengült, beteg szervezet
számára. Antioxidáns tartalma sokkal magasabb, mint fehér húsú társáé. De
a legismertebb jó tulajdonsága a női hormonrendszerre gyakorolt hatása.
Állítólag képes szabályozni és egyensúlyba hozni a felborult női
hormonháztartást. Ezért is adják szülés előtt és után is a nőknek. Szóval csupa
jót lehet csak róla mondani, ráadásul még finom ízű, porhanyós állagú húsa is
van. Csak hát, ahogy kinéz, szegényke…
Május 30.
2011 június 6. | Szerző: Gesztenye13
Ebédre Barninak csináltam krumpli-brokkoli-srépa-csirkehúsit,
pár falatot evett belőle, holnap már többet fog. Ebéd után magamra csatoltam
Barnit a kengurúba majd irány az utca végén lévő park.
Sütött a nap jó fülledt meleg volt, olyan mint otthon az
igazi nyári kánikula.
Az utcán erre az irányba is végig utcai kajaárusok vannak és
iszonyú bűz. Nem kajaszag engem leginkább az ázott kutyaszagra emlékeztet, és
láttam hogy mosogatnak. Egy hatalmas edényben (kb. mint egy nagy kuka-kinézetre
is úgy néz ki) van a víz és abban mosnak el mindent, nincs külön öblítés. Hát…
Kizárt, hogy babakocsival nekiinduljak a parknak. A járda
erre még magasabb, minimum 50 cm magas, lépcsőfokkal oldották meg, hogy mégse
kelljen akkorát lépni.
A kereszteződéshez két helyivel egyszerre értünk, aminek
feletébb örültem, de átmenni az úttesten nem ők segítettek, hanem egy európai
pasi állította meg a forgalmat. Zebrán és zöld jelzés mellett. Nem semmi.
A park kerítéssel van körbevéve, de gyorsan megtaláltuk a
bejáratot. A park maga nagyon szép, gyönyörűen gondozott, és még a szél is fújt
– majdnem elviselhető volt a meleg. Ekkora én már teljesen leizzadtam még a
fejemen is.
A park gyönyörű, egy oázis a koszos-büdös városban.
Tisztaság és totális karbantartás jellemzi. Hatalmas játszótér (szinte európai
minőségű) minden jóval. Kicsit csúzdásztunk, olyan babásan majd sétáltunk
egyet. Egy jó nagy tavacska is van a parkban szigettel, ezt jártuk körbe.
Milyen jó lesz mikor már Barnit tud járni a pici lábacskáin milyen jókat fogubk
itt sétálni. (muszáj valamibe kapaszkodnom, mert megőrülök ebben a
bűz-kosz-dzsungelben)
Kifele a parkból, de még a parkban egy kissebb sokk ért, a
járdán egy kb 1 méter hosszú valami mászott velem szembe (talán leguán vagy
gekkó vagy valamilyen óriás gyík) Telefonnal lefényképeztem, később még láttunk
kettőt.
Ennyit a pici lábakon való sétáról!!!
Május 29.
2011 június 6. | Szerző: Gesztenye13
Hangulatom a mélyponton, Barni alig iszik-eszik. Próbáltunk
otthonról hozottat, általunk turmixolt gyümölcsöt, joghurtokat. Énekeltünk
közben meg báboztunk, de semmi.
Délután elmentünk egy szupermarketbe, amiről V kollégái
csak jót mondtak. Főzni valókat akartunk elsősorban venni, krumpli, brokkoli,
húsi. Megállapítottam, hogy nem könnyű úgy vásárolni, ha a csomagoláson csak
krix-krax van, márpedig itt csak az van. A nem helyi eredetű árukon van olvasható
felirat, úgyhogy zömmel ilyeneket választottunk. De mosóporban ilyet nem
találtunk, úgyhogy igazából nem tudjuk mit vettünk.
Hazautat túléltük, de szörnyű utcácskákba jártunk, hogy a
nagyforgalmú utakat elkerüljük.
Itthon V főzött tésztát és csinált hozzá
csirkés-tejszínes szószt, ebből próbáltunk turmixolni Barninak, de egy falatot
sem evett belőle, sőt a vacsira szánt vaníliás
pundingból sem evett két falatnál többet. Próbáltam ma is minél többet
szopiztatni, de hát biztos nincs már annyi tejem, ami egy ekkora babának elég.
Holnap kettesben leszünk újult erővel vágunk bele az evésbe-ivásba. Addig is
próbálok minél többet inni, hogy legyen tejcsi.
Május 28.
2011 június 4. | Szerző: Gesztenye13
Hajnalban kiszorultam az ágyból, így kiköltöztem a nappaliba. Klima kikapcsolva a nap telibe sütött, arra ébredtem hogy szakad rólam a víz. A fiúk még 1 órát aludtak így addigra kellemes hőmérsékletet varázsoltam a lakásba.
Reggeli után autóba ültünk, ami hála a légkondinak kellemes hőmérsékletű és elindultunk a helyi skanzen felé (elmentünk a közeli park mellett, amit a jövő héten tervezünk Barnival felfedezni, nincs messze, de érdekes lesz a babakocsit végigtolni az oda vezető járdaszerűségen). Barni egy fél órát aludt az úton, akkor ébredt fel, amikor megérkeztünk. Kiszállás előtt a kocsi hőmérője 40 fokot mutatott, de a szél miatt nem volt elviselhetetlen, sőt nagyon kellemes volt a városhoz képest az idő. V megvette a belépőket (felnőttnek 400 bath, helyi lakosoknak 200 bath, mivel itt lakunk vehettük az olcsóbbat) majd golfautóba ültünk. Barnit benne hagytuk az autósülésbe, ami nem nyerte el a tetszését, így végig a kezünkben volt, mert a kengurut itthon felejtettük.
Biciklivel is be lehet járni a területet, ami nekem tetszene, de nincs gyereküléses bicikli sajnos. Elvileg van idegenvezető –gondolom ha megfizetik akár két embernek is – de én egyelőre nagyon nehezen értem a helyiek angolját.
Nagyon érdekes hely ez a skanzen, Thaiföld különböző területeiről hoztak-hozzák ide az épületeket. Vannak kis parasztházak, templomok, romok, hatalmas szobrok, paloták. Nincs tematika vagy időrend. A végén vettünk egy könyvet a látottakról, mert ide szeretnénk még visszamenni. Sok épületbe be lehet menni, de mi csak egy-kettőbe voltunk, mert Barnival azért nem volt könnyű.
A növények is gyönyörűek. Folyamatosan bővítik a látnivalókat, a növényzeten látni, hogy régebben vagy mostanában alakították ki az adott épületet.
Ez a fa úton-útfélen megtalálható, illata nincs, de szép
Hazaúton nem az autópályán jöttünk, hanem arra, amerre V szokott hazajönni a munkából. Hát nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek a környék. A szegényes házak között néha szemétttelepek, néha tavak tűntek fel, amelyekben horgásztak a helyiek. Hát nem szeretném azt a halat viszontlátni a tányéromon. Némelyik tavat teljesen beterítette a vízililiom, de ebben a környezetben nem volt szép.
Ma csirkés sült tésztát ettem, ami finom lett volna ha nem a múltkori borzasztó szósszal lett volna ízesitve. V mondta, hogy itt ezzel a szósszal sóznak, úgyhogy minden helyi ételben benne lesz. L
Május 27.
2011 június 4. | Szerző: Gesztenye13
Reggelire Barni sárgabarackos joghurtot kapott szépen evett, de nem túl tápláló étel, holnap teszek bele neki Sinlacot. Reggeli után ma is sikerült Barni mellett elaludnom, de nem V ébresztett, hanem egy hatalmas dörgés. Pár perccel később jött V, hogy menjünk ebédelni. Mire leértünk esett az eső, majd jött a felhőszakadás, hát ilyen esőt otthon nem látni, de itt a hőmérséklet nem esik vissza sem az eső alatt, sem az eső után. Ma megint megnyugtattak, hogy őszig nem változik az időjárás.
Délután Barnival játszottam, illetve pakolgattam. Turmixoltunk banánt és ananászt Barninak, de csak pár falatot sikerült megetetni vele, egyelőre nem akar enni a helyi gyümölcsökből, pedig tényleg nagyon finomak. Az ananász olyan édes, mint otthon a cukrozott konzervananász.
Este a vaniliás pudingot szépen megette, de összeségében nem evett sokat egész nap. Az ivás is mehetne jobban, este kapot narancslevet, amiből iszogatot.Reggelire Barni sárgabarackos joghurtot kapot szépen evett, de nem túl tápláló étel, holnap teszek bele neki Sinlacot. Reggeli után ma is sikerült Barni mellett elaludnom, de nem V ébresztett, hanem egy hatalmas dörgés. Pár perccel később jött V, hogy menjünk ebédelni. Mire leértünk esett az eső, majd jött a felhőszakadás, hát ilyen esőt otthon nem látni, de itt a hőmérséklet nem esik vissza sem az eső alatt, sem az eső után. Ma megint megnyugtattak, hogy őszig nem változik az időjárás.
Délután Barnival játszottam, illetve pakolgattam. Turmixoltunk banánt és ananászt Barninak, de csak pár falatot sikerült megetetni vele, egyelőre nem akar enni a helyi gyümölcsökből, pedig tényleg nagyon finomak. Az ananász olyan édes, mint otthon a cukrozott konzervananász.
Este a vaniliás pudingot szépen megette, de összeségében nem evett sokat egész nap. Az ivás is mehetne jobban, este kapot narancslevet, amiből iszogatott.
Június 10.
2011 június 10. | Szerző: Gesztenye13
Elkezdődtek a „hétköznapjaink“, persze rajtam múlik mennyire
lesznek színesek. És azok lesznek.
Hétfőn otthon átlagosnak mondható tevékenységet végeztem,
mostam. Bár az az igazság azóta mosok rendszeresen, hogy megszületett Barni,
addig mindig volt tiszta ruhám. Ezúton is köszi Anyu.
Na szóval egyik kezemben két szatyor szennyes és egy zacskó
mosópor, a másikban a 9 kilósommal lelifteztünk a recepcióra pénzt váltani.
Aztán vissza a 7.-re, ahol a mosoda van. Mosás első lépése a klíma
átprogramozása a mosodában 27 fokra, hogy ne fagyjunk meg. A használati
utasítás szépen kifüggesztve a falra, addig nem is volt gond, de a
programválasztáshoz csak egy kis matrica volt a mosógépen. Végigsilabizálva úgy
döntöttem a B program tökéletes lesz nekünk (max. újramosom). Ruha be a gépbe,
mosópor a helyére (mennyiség úgy szemre, mert ha van is leírás a zacskón
értelmezhetetlen számomra), bedobálom az érméket, és a gép a leírásnak
megfelelően elindul. Wow elégedett voltam magammal. Megpakolom a másik gépet,
mosópor a helyére, pénzérméket bedobálom – hát ez már nem indult el. Elvileg van
telefonos segítség, de inkább gyereket felkaptam, akit addig teljesen lekötött
a szárítógépek ajtajának csapkodása, és feljöttem a szobába, hátha a
takarítócsaj tud segíteni. Kézzel-lábbal elmagyaráztam neki, hogy nem indul a
mosógép, erre tárcsáz valakit és odaadja nekem. Jön a segítség menjek vissza.
Elsőként azt a gépet nézte meg, amelyik elindult. Mint
kiderült a mosópor itt sem jutott le a ruhákhoz, erre az volt a megoldás, hogy
addig ütögette a gépet, amíg el nem tünt a mosópor. A másiknál a program gombot
tekergette, nyomogatta addig, amíg el nem indult, majd addig ütötte, amíg a
mosószer is lejutott a rendeltetési helyre. Ha már ott volt elmagyaráztattam a
szárítógép beindítását, később sikerült is elindítani, bár elég vízesen szedtem
ki a ruhát belőle. A szobába nincsen szárító, így mindent vállfára raktam, de
így még a csilláról is száradó ruha lógott. Hiába van nagyon meleg lassan
száradnak a ruhák, mert nagyon magas a páratartalom.
Tegnap viszont már én magyaráztam másoknak, hogy mit hogyan
csináljanak. Ja kérem, ha egy üzlet beindul.
Szerda-csütörtök lakásnézegetés volt a program. Az
ingatlanos jött értünk és 6 ingatlant sikerült megnézni. Az első 3 után, ez
volt szerda kicsit elkeserdtem, mert az elsőnek a kertje tetszett nagyon, tök
tuti játszótér Barnusnak, viszont a lakás lelombozó volt, főleg a sötétbarna
padló, olyan nyomasztó volt az egész.
A második apartmanháztól eldobtam az agyam, annyira szép
volt. A recepció és az alsó szint kastélybaillő, a lakás nagyon szép, modern, a
közös játszószoba kicsi, de jól felszerelt, a kertben aranyos kis játszótér. A
probléma itt az, hogy ez az apartmanház kimondottan japánoknak épült,
elsősorban japánok laknak az épületben, és ők nagyon szoros, összetartó
közösséget alkotnak, ahova idegeneket nem igazán fogadnak be, V arra
célzott ezzel, hogy hiába játszanak együtt a gyerekek a játszószobában az
anyukák nem fognak nyitni felém. Ezt az ingatlanos is megerősítette. Nem
általánosítani szeretnék a japánokkal kapcsolatban, csak itt ez a tapasztalat.
Viszont szerdán az utolsó apartman vitte a pálmát. A lakás
gyönyörű, jól felszerelt (ezeket az apartmanokat hosszabb távra lehet kibérelni
és az új bérlő előtt kifestenek, kitakarítják a bútorokat, ha kell cserélik is
őket). A közös játszószoba hatalmas és van természetes fény, nagyon ott van a
toppon. Kertje nincs, de a vasárnap megismert park pár perc séta.
Mindegyik épületben van medence, gyerekmedence, konditerem,
egyéb sportolási lehetőségek. Jó lenne, ha ez a lakás beleférne a
költségvetésbe. Én most úgy gondolom szívesebben maradnék a belvárosban, mint
külső kerületben, de V szeretné megnézni azokat a házakat, amiket
szombaton az eső miatt nem tudtunk. Folyamatosan mondogatja, hogy én válasszak,
mert én vagyok sokat itthon, én tudom mi lenne a jó Barnusnak, de tudom, hogy ő
fog dönteni. Felesleges köröket futunk megint.
Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy jól érezzem itt magam,
de megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Szeretném megismerni a várost, az
országot, a kultúrát, a történelmet. Arra gondoltam, hogy hetente 1x-2x
elmegyünk Barnival felfedezni valamit, a többi nap az övé, játék, medencézés,
amit szeretne. Egy biztos Bangkokban csak autóval lehet eljutni Ából-Bébe, ez
vagy taxi, vagy saját autó sofőrrel (én itt nem fogok vezetni). Ilyen
szempontból mindegy, hogy a belvárosban vagy a külvárosban lakunk, az autó
elvisz bárhová, de ha olyan kedvem van, hogy Barnit magamra kötöm és egy órát
csatangolunk, azt itt benn érdemes. Úgy érzem V meg kifele akar menni, hát
meglátjuk mi lesz belőle.
Most bújom az internetet, térképet, próbálom megismerni az
átmeneti „otthonom“. Ebéd utánra sétát tervezek az általam dzsumbujnak nevezett
főutcára.
Jaj, szárdán az autóból láttam, ahogy egy nem ázsiai nő
megpróbál babakocsival átjutni az utca egyik oldaláról a másikra. Nem sikerült
neki, sajnáltam mert itt tényleg nem áll meg az autó a babakocsis anyukának.
Nem azt mondom, hogy Magyarországon csak pozítiv tapasztalatom volt, de zömmel
igen, de általában meg is köszöntem.
Amikor Mo-on állunk a piros lámpánál, néha a a kanyarodó
sávnak van egy kiegészítő lámpája, ami akkor is lehet zöld, amikor az egyenesen
haladóknak piros a lámpa. Itt ez is máshogy van, csak akkor nem lehet
kanyarodni piros lámpa esetén ha erre külön tiltó tábla van, szóval pont
fordítva. Nem elég, hogy jobb oldali közlekedés van, de még a szabályok is
mások.
Az egyik kedvencem, 4 sávos autópálya, oldalt válaszfal
(olyasmi, mint a zajvédő fal nálunk), aminek 1 elemét kivették és máris kész a
lehajtó, de ilyen a belső sávban is van, hogy vissza tudjál fordulni, itt egy
minimális kialakítás van, mégpedig: nincs válaszfal vagy sövény a két írány
között, de a visszafordítónál van egy pár elválasztó elem, ahol kialakították a
visszafordítót.
A tegnapi napon kicsit jobban evett Barnus, turmixoltam neki banánt mézdinnyével és nyitogatta pici száját, hogy még jöhet. Főzeléknek krumpli-bébikukorica-sült csirkemell kombinációt csináltam neki, hát ebből kevesebbet evett, de kitartó vagyok, ő meg egy ellenálló. Innen szép nyerni és hajrá én!!!
Oldal ajánlása emailben
X