Május 26.

2011 június 2. | Szerző: Gesztenye13

Sajnos V ma már ment dolgozni, de együtt reggeliztünk az étteremben. Svédasztalról lehet választani, Barnival is próbálunk kostólgatni ízeket, de egyelőre több végzi a földön, mint a szájában, fog ez menni jobban. Reggeli után visszajöttünk a szobába. Rövid játék után Barni nagyon nyűgös volt, így lefektettem aludni. Kicsit hozzábújtam, amiből hatalmas alvás lett, V ébresztett minket, hogy menjünk ebédelni.

Kértünk babaágyat, kaptunk és így használjuk:

A délután játékkal, pakolgatással illetve Barni részéről alvással telt. Amikor fenn van oly, mint egy kiskutya követ mindenhova, gyönyörűen mászik (nem mellékesen nagyon gyorsan). Két nap alatt tökélyre vitte az oldalra kiülést és nagyon szépen tartja a hátát minden helyzetben J.

Miután V hazajött elmentünk  közeli helyi pálázába vásárolni. Botmixert akartunk venni, hogy Barninak tudjunk csinálni babakaját. Hatszintes a pláza, most célirányosan mentünk, de majd Barnival bejárjuk. A bejárati szinten elsősorban dekorkozmetikumokat lehet kipróbálni és megvásárolni, hát nehéz volt megállni hogy ne bámuljam meg az eladókat. Egy röpke pillantással nem is tudtam megállapítani hogy melyik férfi és melyik nő, mindegyik tökéletesen volt sminkelve. V mondta, hogy miből lehet leginkább felismerni őket (pl. ádámcsutka), de hát ahhoz jobban meg kellett volna őket bámulni, azt meg nem mertem. Megtaláltuk a mixert, de persze nem volt egyszerű menet, mert nem az az ár volt a gépben, mint a dobozon, és telefonos segítséget kellett kérni az eladóknak, mert nem beszélnek angolul. Végül egy másikat sikerült megvenni, amit ki is próbáltunk amint hazaértünk. Hát a papaya nem lett Barni kedvence, azaz meg sem volt hajlandó kostolni. Vettünk vaníliás pudingot vacsorának, amit szépen megevett (vaníliás krémtúrót Barni legnagyobb bánatára itt nem árulnak).

Az első utcai élményeim nem túl bíztatóak. A járda szerintem babakocsival nem járható, nagyon keskeny (a babakocsi mellett nem fér el egy ember, mi is kengurúval voltunk) a járda magassága 35-50 cm, mint megtudtam egy nagyobb felhőszakadáskor  a járdán így nem hömpölyög a víz. A csatornázás nem teljesen tökéletes, így néhol igencsak húgyszag terjenget. A mi utcánkban, illetve a környéken sok irodaház található, ezért sok az utcai árus is, ahol a helyiek szoktak ebédelni. Az útikönyvek nem javasolják, hogy utcai árustól vásároljunk, ezt nem lesz nehéz megállni, mert nem túl bizalomgerjesztőek. Nem túl nagy, kézi erővel tolható kocsikon tartják az ételt (ez lehet egy szelet hús, egy összekészített nyárs) az összes hozzávalóval együtt és nincs hűtési lehetőség. Na most a 35-40 fokban érdekes folyamatok indulhatnak meg az ételben. A gyümölcsök általában jégen vannak, de a jég elfolyik egy idő után ebben a melegben.

Érdekes az utca képe (majd csinálok fényképeket) a 30 emeletes irodaház mellett lepukkant házacska, mellette építkezés sok szeméttel. 

A lámpás kereszteződésben zöldön sem könnyű átmenni, itt nem állnak meg, ha gyalogos van a zebrán, nem kicsit volt halálfélemem. Teli zöldnél indulsz el majd a forgalomirányító, aki egy fülkében ül megnyom egy gombot, kettőt villan a lámpa és piros. Akinek eddig volt zöld még elindul, akinek most lett zölt elindul és te még el sem indultál. Király.

Vacsorára az étteremben thai kaját ettem, sült rizs csirkével. Elvileg a thai kaja nagyon csípős, de ebben az étteremben mi ízesitjük meg az ételt. Kis edénybe hoztak hozza barna lötyben csípőspaprikát. Én falatonként csöpögtettem a szószból az ételre, az első falatoknál finomnak találtam aztán rájöttem, hogy inkább büdös. Egész este azt az ízt és szagot éresztem. Brrrr.

Május 24-25.

2011 június 2. | Szerző: Gesztenye13

 Nem kis félelemmel indultam neki a napnak, 1 éves gyerekkel egész napos utazás előtt álltunk. Fél egyre hívtuk a taxit és hiába csomagoltunk már egy napja az utolsó pillanatban készültünk el. A reptéren nem volt nagy forgalom, így gyorsan sikerült a bőröndöket feladni, közel 115kg volt a 4 bőrönd. A babakocsira csak egy cetli raktak, ami biztató volt arra nézve, hogy Kairóba megkapjuk és nem a csomagokkal együtt teszik át a bangkoki járatra. Anyuéktól elköszönni borzasztó volt hiába fogunk minden nap beszélni.

Gond nélkül felvihhetünk mindent Barninak a gépre (üveges bébiétel, babavíz, babapuding), egyedül az ívópohárban lévő vízbe kellett beleinni. A beszállásig gyorsan eltelt az idő, a váróban ettünk pár sütit, mert aznap még nem ettünk semmit és Barnit felöltöztettem. Nagyon meleg volt tegnap, így bodyt és zoknit csak a repülés előtt adtam rá. Mi szállhattunk be először a gépbe, így mindenkinek meg kellett várnia, hogy a kézi csomagokat elpakoljunk (az is volt vagy 4 csomag, 2 kisbörönd, 2 kézitáska, 1 fényképezőgép az összes felszerelésével és 1 hordozható DVD lejátszó-elvileg a gyereknek, de Apuka használta J). Mivel Barninak saját jegye volt, így felvihettük a hordozót, a babakocsi összecsukható részét a gép ajtajában elvették, az a csomagtérben utazott. Elfér még a hordozóban, de már nem szeret benne lenni, gondolom nem tud mozogni. Miután nem sokan voltak a gépen szinte indultunk is, csak előtte szóltak, hogy vegyem ki Barnit a hordozóból és tartsam a kezemben. Ezt még most sem értjük, hiszen abban legalább rögzítve van a gyerek.

Végig business osztályon utaztunk, ami a Budapestről Kairóba tartó gépen annyit jelent, hogy egy csúnya szürke függönnyel leválasztották az első két sort. Amíg nem volt elhúzva Barni jól szórakozott, mert a mögöttünk üllőkkel kokettált, mindenkire mosolygott ezerrel. Egy óra útán Barni elálmosodott, úgyhogy elbújva szopizott egy kicsit, majd elaludt. Betettem a hordozóba és leszállásig aludt. Az út teljesen nyugodt volt az én oldalamon felhők sem nagyon voltak, így megismerkedtem a földközi tenger szigetvilágával. Afrika fölé érve felhőkbe kerültünk. így csak Kairó láttam, amikor alábbereszkedtünk. Fölébresztettük Barnit, hogy ölbe tudjam fogni és megkapta a szuper füldugóit, amik azt igérték, hogy nem fog bedugulni a füle. Egy ideig tűrte, de aztán kiszedte őket. Nem tudom, hogy segítettek-e, mindenesetre még nyűgös sem volt. Mondtam Barninak, hogy most egy nagy homokozóba fogunk leszállni. Kairóban már sötétedett, szép volt a kivilágított város és elrepültünk a piramisok felett is, itt sajnáltam először, hogy a kis fényképezőgépet otthon hagytuk.

Jó meleg volt a buszon, ami a repülőtől bevitt a terminálra, reméltem, hogy Barni nem izzad le, mert az épületben meg jó hideget csinált a légkondi.

Mire becsekkoltunk a bangkoki járatra meg is kaptuk a babakocsit és megkerestük a várót, ahova a business jeggyel beülhettünk. Eleinte ketten voltak rajtunk kivül, így Barnit leraktuk a földre, hogy kedvére mászhasson. Amióta megtanult mászni nem lehet kézben tartani, mindent meg akar ismerni. Aminek borzasztóan örülök csak azt nem szeretem, hogy mindent megnyal, a szájába vesz. Ezt otthon sem szerettem, hát még itt.

Kaptunk forróvízet, meg tudtam melegíteni Barninak a vacsiját és mi is ettünk-ittunk. Nagyon igényes és kultúrált volt a büféasztal. 3 óránk volt a beszállásig, eleinte jól viselte Barnit, de aztán nyűgösködni kezdett, így kengurúba raktam és sétálni indultunk. Álmos volt, de nem tudott elaludni, pedig este fél kilenc lévén kihalt volt a terminál, így nézelődtünk az üzletekben. Mire visszaértünk a váróba jó sokan lettek, többen aludtak is, ezért Barnit babakocsiba raktuk és V sétálni ment vele. Biztonság kedvéért még egy hosszú ujjú felsőt is ráadtunk Barnira, mert szerintem nem volt húsz fok az épületben, a váróban volt egy másik család egy Barnival kb. egyidős kislánnyal, akin ujjatlan felső volt és zokni nuku. V szerint csak megszokás kérdése.

A kairói reptéren:

Háromnegyed tízkor elindultunk a kapuhoz, mert tíztől engedtek fel a gépre. Nagy utasszállító révén voltunk jópáran. Itt már jelentős különbség van a turista és a business osztály között. A mi székeink szinte vízszintessig dönthetőek voltak, nagyon kényelmesen elfértünk. A felszállás előtt Barni kapot még egy pundingot, illetve átöltöztettem, hogy kényelmesen tudjon aludni. Felszálláskor itt sem lehetett a hordozóba, de itt csak leszállás után kaptuk vissza, mondjuk nem is hiányzott. Felszállás után szopizott egy kicsit, majd elaludt. Nem fértünk el kényelmesen egy székben, ezért én átmentem a helyemre, ami a mellette lévő szék volt  hasrafordultam és már aludtam is. Párszor ébredt Barni olyankor odavettem magam mellé mindig szopizott egy kicsit majd visszaludt, én meg mentem át a másik székbe. A nyolc órás útból én majdnem hatot végigaludtam, Barni több mint hetet. Még induláskor kirakta V a matricát, hogy ébresszenek fel étkezéskor, de arra sem ébredtem fel, hogy a többiek esznek. Az első falon lévő monitorokon az út egész időtartama alatt lehet látni, hogy merre járunk térképre vetítve, mennyi utat tettünk meg eddig, mennyi van hátra, milyen magasan repülünk. Akkor már jó volt olvasgatni, amikor egyre közelebb voltunk.

A reggeli nekem annyira nem jött be, a péksütin kívül minden ízelten volt, Barni sem ette meg a korábban megrendelt Babakaját, így maradt a szopi.

Összegezve az utat nagyon jól telt, nagyon kényelmes volt, turistaosztályon sokkal kényelmetlenebb lett volna. Fáslizva volt a lábam, így csak picit dagat meg. A mosdó lehetne nagyobb, mert megfordulni nem igazán lehetett benne, a pelenkázólapot a falról lehet lehajtani, nem tudom megkora súlyig használható, de egy kézzel inkább fogtam végig Kisbékát.

Az egész út és a földetérés is zökkenőmentes volt, kiszállás után gyorsan megkaptuk a babakocsit. Korábban nem is láttuk és nem is hallottuk, hogy milyen sok kicsi gyerek utazott a turistaosztályon.

Vártak minket a repülőgépből kiszállva, de majdnem hangosan röhögtem, mert a srác súlya kb. annyi lehetett mint a legkönnyebb böröndünk. Az útlevélvizsgálatig, illetve a böröndökig majd egy km-t sétáltunk, bazi nagy ez a bangkoki repülőtér, igaz ez az egy van a városban (ez egy új reptér, a régi már csak ímmel-ámmal üzemel 2012-ig). Az útlevélvizsgálat pikk-pakk megvolt, gyors fényképezés és már hivatalosan is az országban voltunk. Megkerestük a csomagokat, kis nyüzüge emberkénk csak úgy pakolta a böröndőket a kocsira.

V szóle előre, hogy mellbevágó lesz, amikor kilépünk a reptér épületéből és így is volt, én személy szerint alig kaptam levegőt, jó volt beszállni a légkondis kisbuszba, ahol mondjuk szerintem meg túlzásba vitték a klimát, nem győztem takargatni Barnit.

Szállásunkig nem sokat láttam Bangkokból, egy mert szinte végig autópályán jöttünk, de fáradtnak is éreztem magam. Helyi idő szerint kora délután értünk a szállodába (5 órával vagyunk későbbre, mint Budapesten). A lift pillanatok alatt vitt minket fel a 26. emeletre (kettőt levonhatunk belőle, mert nincs földszint és 13. emelet). V egy hete nem volt otthon, úgyhogy dög meleg és büdös volt a szobában.

Egy kisebb kollektív alvás után lementünk a hotel éttermébe, ekkora már teljesen elvesztettem az időérzékemet, de már sötét volt, így 7 óra elmúlt (itt kb. 7-7-ig van világos, majd pontosítok ha magamhoz tértem).

Jól ismerik V-t, úgyhogy jól megszeretgették Barnit, gyorsan megvacsoráztunk, majd jöttünk fel aludni.

Viszonylag jó éjszakánk volt, keltünk párszor, de gyors visszaalvás volt mindig.

Előzmények

2011 június 2. | Szerző: Gesztenye13

 Már a terhességem alatt tudtuk, hogy V külföldre megy
dolgozni és mi majd megyünk utána, ha a babánk 3-4 hónapos lesz. Mi terveztünk,
de nem mi végeztünk. Kisfiúnk a 30. héten megszületett Hellp szindróma miatt .
V húzta azt indulást, de szeptember 1-én kezdenie kellett. Azóta várjuk,
hogy együtt legyen a család, de én nem vártam, hogy utazzunk.

Kisbabával külfölden nem lesz egyszerű. V egész
nap dolgozik, mi Barnival kettesben fogjuk tölteni a napjainkat. Mo-on minden
nap mentünk valahova, hol sétálni, hol vásárolni, hol programunk volt. Amíg nem
szokjuk meg az új környezetet eléggé be fog szűkülni a mozgásterünk.