Július 5.

2011 július 13. | Szerző: Gesztenye13

Tegnap Barnust nem tudtam letenni a kezemből, de ezt
lehetett sejteni. 

A kapott lázcsillapító nem segített sokat, délben adtam neki,
mert 38 fok feletti lázat mértem, de két órakkor ugyanannyi volt megint, így
hűtőfürdőztünk. Szerencsére nem sírt, sőt egyre jobb kedve lett a fürdés alatt,
majd adtam neki egy adag Nurofent, így a délután és este jó hangulatban telt,
illetve evett is.

 

Megnyugtató volt, hogy ma hajnalban kellett neki csak
gyógyszert adni, ami után visszaludt és reggel jó kedvvel ébredt.

Egész nap jól volt, így késő délelőtt elmentünk a Tescoba.
Szombaton úgy láttam, hogy elég jó az itteni Tesco, nagy választék, friss áru.
Úgy látszik itt annyira nem egyformák a Tescok, mint otthon. Az áruház tök üres
volt, egy negyede felújítás alatt volt, alig vettünk valamit. Barni kapot egy
teherautót, ami úgy látszik bejön neki.

 

Korábban írtam, hogy nagyon hiányzik Barni etetőszéke,
bénázunk itt a kanapén az evéssel. Barni állandóan elmászott, összekente a
bútort, nem egyszerű. V ma egy etetőszékkel állított haza délután, így
ezzel összesen 3 etetőszéket vettünk eddig.

Teljesen jó már a kedve 🙂

Ez egyetlen egy szempontból megnyugtató, ha a következő
babánk babák, azaz ikrek lesznek, akkor sem kell több etetőszéket vennünk.
Hurrá!!! Ajánlom nekik, hogy lányok legyenek, hogy kiegyenlítődjenek az
erőviszonyok. Amikor ez a két fiú összefog ellenem nekem annyi.

 

Július 3.

2011 július 8. | Szerző: Gesztenye13

Se éjszaka, se délelőtt nem tudtuk levinni Barni lázát, így
délután bementünk a kórházba. Semmi más tünete nem volt, csak a láz és a
nyafogás. Szerencsére eddig egyetlen egyszer volt ilyen, hogy belázasodott.
Akkor kihívtam a gyerekorvost, de ő sem tudta megmondani mitől lázas, azt
mondta adjak neki lázcsillapítót és figyeljem. Nincs orvosi végzetségem, de ezt
magamtól is kitaláltam, mint ahogy több millió aggódó anyuka a világon.

A kórházban gyorsan mentek a dolgok, egy regisztrációs lapot
kellett kitölteni mivel most voltunk itt először. Átmentünk a következő helyiségbe,
ahol hőt és súlyt mértek. A maximális gyógyszeradaggal 37,5 fokra sikerült
levinni a hőjét, meg is látszott a kedvén, teljesen nyugodt volt. Igaz, hogy
ruhában mérve, de túlléptük a 9 kilót, amióta eszik szépen összeszedte magát.

Innen át kellett menni a  váróterembe, ami úgy nézett ki, mint egy
játszótér, de nem nagyon értem, hogy engedhetik össze a gyerekeket a szülők, az
kéne még csak, hogy itt szedjen össze valamit.

Pár perc múlva jött egy asszinsztens, aki meg sem próbált
név szerint szólítani minket, de egyedüli nem ázsiaiként megtalált minket. A
doktornő beszélt angolul, de borzasztó nehezen értettem belőle pár szót,
megvizsgálta Barnit, de szintén nem derült ki mitől lázas. Kaptunk egy másik
lázcsillapítót, ami kevésbé drasztikus a pocakra, mint a Nurofen. Ha nem megy
le a láza szerdára kaptunk hozzá időpontot. Gondoltam magamba, ha nem megy
lejjebb a láza hamarabb fogunk találkozni, mint gondolná!

Itt nem gyógyszertárba kell kiváltani a receptet, hanem a
kórház adja névre szólóan a gyógyszert, ezért átmentünk egy újabb helyiségbe és
leültünk. Tényleg nagyon füleltem mikor mondják Barni nevét, mert kíváncsi
voltam, hogy mondják ki, de nem hallottam semmi hasonlót sem. Aztán egyszer
V felállt mellőlem és odament a pulthoz. Ezek szerint biztos makogtak
valamit.

 

Ez egy magánkórház volt, ahova gazdagabb thaiok és általában
külföldiek járnak. A japán betegeknek volt egy segítő alkalmazott, aki
mindenhova kísérte a családot, gondolom főleg tolmácsolni. Nem semmi létszámú
japán kolónia lehet itt, ha a kórház erre külön személyzetet tart fenn.

 

Amíg csak hőemelkedése van Barninak nagyon jó a kedve,
eszeget is, de amint kezd neki felkúszni úgy válik egyre nyűgősebbé és csak
kézben van el, olyan mint egy kismajom. Rengeteg gyógypuszit kapott!!!

Július 2.

2011 július 8. | Szerző: Gesztenye13

Mai nap Thaiföld régi fővárosának, Ayutthaya-nak a
felfedezése volt a cél. Kb. 1 órányira van tőlünk autóval. Tegnap
utánaolvasgattam, hogy alakult ki a város, illetve mit érdemes megnézni. Az
hamar világossá vált, hogy nem egynapos program, de azt nem gondoltam, hogy
ilyen hamar haza kell jönnünk.

 

Egy kis történelem:

A thai néptörzs eredetét évtizedek óta vitatják. A
néphagyomány szerint a térségben élő első nép Kínából menekült ide mongol
támadások elől, mások szerint e népcsoport már néhány ezer éve tartózkodik ezen
a területen, s korábban Kína területén élő thaiok kb. ezer éve vándoroltak
le Délkelet-Ázsia északi völgyeibe, ahol aztán szétszéledtek. A legnépesebb
törzs előbb a mai Thaiföldnek megfelelő területek északi szélein szóródtak
szét. Fejedelemségekbe szerveződtek, némelyik az idők folyamán önálló állammá
fejlődött.

 

Elsőnek Szukotájban alakult királyság 1238-ban. A királyság
nem volt hosszú életű, 1438-ra teljesen elnéptelenedett. Az egykori királyság
buddhista képmásai finoman metszett arcvonásaikkal, lepleik áramvonalas
lobogásával és harmonikus kisugárzásukkal talán a thai művészet legszebb és
legeredetibb emlékei. A szakértők és a helybeliek szerint Szukotáj tekinthető a
thai civilizáció fénykorának.

 

Nem tudni, hogy ki alapította Ayutthaya királyságát, a
néphagyomány szerint 1350 körül Phaja U-Thong, aki I Ramathibodi néven lépett
uralomra és néhány év  leforgása alatt
fennhatósága alá vonta Sziám középső területeit –amelyek Szukotáj királyságát
is felölelték- elfoglalta a Maláj-félszigetet és Dél-Burmát.

Angkor hanyatlását és bukását szintén a thaiok okozták, és
átvették tőlük a kultúra és a művészet bizonyos elemeit, a hadifogjok között
művészek és papok ezrei érkeztek Ayutthayaba. A 16. századot az európaiak
érkezése és a környező népekkel való sorozatos összetűzések fémjelezték. A
legnagyobb ellenség a burmaiak voltak, 1569-ben végzetes támadást indítottak
Ayutthaya ellen, a várost feldúlták és kifosztották, lakóit foglyként
elhurcolták. 1584-ben Ayutthaya újra független lett, és Naresuen uralkodása
alatt rohamosan terjeszkedett.

Az 1600-as évek elején a hollandok majd az angolok nyitottak
a Távol-kelet felé. Az európaiakat eleinte azért érdekelte Sziám, mert kaput
nyitott a Kínával való kereskedelem előtt, később a sziámi piac is egyre
jelentősebb lett. Az európai jelenlétnek köszönhető, hogy a nyugat megismerte
Sziámot. Az ide látogatók többkötetnyi könyvet írtak össze úti élményeikről,
fantasztikus kalandjaikról, térképeket rajzoltak.

Az 1733-1758 közötti időszakot szokták Ayutthaya
aranykorának, a királyi udvarban hemzsegtek a költők és művészek, s a
művészetek addig soha nem látott virágzásnak indultak.

1767-ben Alaungpaja burmai király elfoglalja és kifosztja
Ayutthayat. A közös vallásra sem voltak tekintettel amikor kirabolták a
kincsektől roskadozó templomokat és beolvasztották az arany Buddha szobrokat.

Pár hónap múlva Phaya Taksin tábornok visszatér és kiűzi a
városból a burmai betolakodókat. Innen Thonburibe, Bangkok közelébe költözteti
át a fővárost.

 

És a jelen:

Reggeli után összekészítettem Barni kajáját (úgy terveztük,
hogy késő délutánig maradunk) és elindultunk. Furcsa volt, mert az odaúton az
autóban egy hang nélkül elaudt, egyébként mindig énekelni kell neki J.

Útközben eszembe jutott, hogy nem tettem el Barninak
kanalat, de szerencsére szembejött velünk egy Tesco, úgyhogy beugrottunk
kanálért, de vettünk még egy csomag popsitörlőt is.

Ayutthaya elég nagy területen fekszik, autóval vagy riksávál
lehet egyik látványosságtól a másikig eljutni. Találomra beálltunk egy
parkolóba és elindultunk. Amikor kivettem Barnit az autóból melegnek éreztem,
de a kedve jó volt. 10 perc után észrevettem, hogy a kanalat az autóban hagytuk,
úgyhogy visszamentem érte, ezek után persze Barni egy falatot sem evett.

 

Először a Monkhholbopit 
templomba mentem be, V kinn maradt Barnival. A templomban található
Thaiföld egyik legnagyobb bronz Buddha szobra. 1767-ben a templom teteje egy
tűzvészben elpusztult és a Buddha szobor feje és karja is letört. Később a
szobrot helyreállították és a templomot 1956-ban újraépítették.

 

Mire kiértem Barni nyafizott, úgyhogy innentől cipelni
kellett. Azért vannak helyzetek, amik elfeledtetik vele, hogy éppen nem érzi jól magát, ilyen ha tépheti a hajamat.

A templom szomszédsásgában van a Királyi palota romjait.
Vettünk egy könyvet, amiben látható, hogy milyen lehetett az épületegyüttes a
város fénykorában. A romok fantasztikusak voltak, nagyon tetszett nekem ez a
hely.

A romok között sétálgatva Barnus egyre melegebb és nyűgösebb lehet, ezért az autófele
vettük az irányt.

 

Megálltunk az Elefánt show-nál, de nagyon szomorú volt,
nagyon sajnáltam az állatokat. Nem gondolom, hogy egy elefántnak normális, ha
az első két lábán majd a hátsó két láb áll percekig. Szerintem nem ártatának
ide az állatvédők.

Ezek az elefántok nem a showban szerepeltek, őket elefántolgatásra “használták”.

 

Hazafele az autóban Barni végig szopizott, így nem tudott
sírni. Itthon kapott lázcsillapítót és elaludt.

 

Július 1.

2011 július 8. | Szerző: Gesztenye13

Amióta Barnus megeszi a főztömet, kis hősöm J, próbálok változatosan
főzni neki, ma a spenótra esett a választás. A gyümölcs- és zöldségválaszték
hatalmas itt Thaiföldön, más kérdés, hogy a felét nem ismerem. A helyi
élelmiszerek olcsóak, viszont az import cucc nagyon drága, így 1.200 Ft-ért
vettünk 14 dkg spenótot, még jó hogy Barni nem eszik sokat J.

Szóval a megfőzött spenótot, krumplit és fokhagymás sült
húsit turmixoltam össze és Barni szép adagot megevett belőle, a másik felét
holnap megkapja.

Június 30.

2011 július 5. | Szerző: Gesztenye13

Ma letudtuk a Dusit park felfedezését.

A parkot V. Rama király alakította ki az 1900-as évek fordulóján. A parkban egy palota és több épület található, amit korábban a királyi család használt (volt, hogy csak raktárnak), ma mindegyik múzeum.

Kiszállva az autóból Barnit babakocsiba raktam és nekiindultunk. Szegénynek már baromira nem kényelmes az ülés, jó lenne ha már itt lenne a rendes ülésrész, szerintem hamarabb fog járni.

Az első feladat a jegyvásárlás volt, szerencsére több infopavilont is találtam, ahol meg tudtam kérdezni hol tudok egyáltalán jegyet venni.

Mire megvolt a jegy, amit csak a palota bejáratánál lehetett megvenni Barni elaludt. A belépőjegy nevetségesen olcsó volt kb. 600 Ft, ezzel minden kiállítást meg lehetett nézni. Gondoltam lesz parkrésze a palotánák, ahol tudok addig sétálni, amíg alszik, de nem így volt. Egy kis terület volt a palota előtt, ahol tudtunk volna keringeni, de nem volt sok kedvem hozzá, mert kicsit zavartak a fegyverrel járkáló őrök.

Így bepakoltam a kisszekrénybe, mert se telefont, se fényképezőgépet, se nagyobb táskát nem lehetett bevinni és próbáltam úgy kivenni Barnit a kocsiból, hogy ne ébredjen fel, de nem sikerült, de nem volt nyafis.

Palota bejárata (internetről szedtem)

A palotát csak csoprtosan lehet végigjárni és mivel az angol nyelvű idegenvezetőre több mint fél órát kellett volna várni, így hozzácsapodtam egy ázsiai csoporthoz. Kicsit gyors tempót diktált, hisz egyedül én cipeltem gyereket, de meg tudtam nézni  mindent. Sajnáltam, hogy nem lehet fényképezni, mert szép volt maga az épület is és a kiállítási tárgyak is, kivéve a trófeaszoba, mert nem tudok a vadászattal egyetérteni.

Nemcsak a palotában, hanem egyik épületben sem lehetett fényképezni, sehova nem lehetett cipőbe belépni. A palota után megnéztünk két kiállítást szövetekről, helyi viseletekről, egy hajdani elefántistállót és egy kiállítást a királyi család ékszereiről, dísztárgyairól, ez a kiállítás tetszett a legjobban, volt két kollekció, ami fantasztikus volt. Az egyikben az itt honos növények voltak megformázva miniatűr méretben, a másik pedig zöldségek-gyümölcsök eredeti méretű mása volt.

Elefántistálló kívülről

Sétáltunk egy jó nagyot a parkban, úgyhogy el is fáradtam. A palotában viszonylag sokan voltak, de a többi kiállításon max 1-2 emberrel találkoztunk, az elefántistállóban nem volt senki rajtunk kívül.

Ebben az épületben a királyi ceremóniákról emlékeznek meg fényképeken, ide nem mentünk be.

 

Június 28.

2011 július 5. | Szerző: Gesztenye13

Tegnap éppen shoppingolni indultunk, amikor Barni elaludt.
Mindig kitalál valamit, hogy megússza a shoppingot. Tipikus férfi. J

Így a tegnapi vásárlást ma pótoltam be. Egy nagy plázában
voltunk, ami átmenet a pláza és a kindzsó piac között. Venni nem vettem semmit,
de találtam egy üzletet, ahol fantasztikus szandikat láttam. Gyönyörű,
klasszikus tűsarkú szandik, amiket szívesen hordanék, dehát most gyereket
nevelek, így maradnak a lapostalpú uncsi papucsok, saruk.

 

Barni jót aludt a kenguruban, de amint felbéredt
értésemre adta, hogy unja és lépjünk, hazafele bevásároltunk kajából és
hazajöttünk.