Július 3.

2011 július 8. | Szerző: Gesztenye13 |

Se éjszaka, se délelőtt nem tudtuk levinni Barni lázát, így
délután bementünk a kórházba. Semmi más tünete nem volt, csak a láz és a
nyafogás. Szerencsére eddig egyetlen egyszer volt ilyen, hogy belázasodott.
Akkor kihívtam a gyerekorvost, de ő sem tudta megmondani mitől lázas, azt
mondta adjak neki lázcsillapítót és figyeljem. Nincs orvosi végzetségem, de ezt
magamtól is kitaláltam, mint ahogy több millió aggódó anyuka a világon.

A kórházban gyorsan mentek a dolgok, egy regisztrációs lapot
kellett kitölteni mivel most voltunk itt először. Átmentünk a következő helyiségbe,
ahol hőt és súlyt mértek. A maximális gyógyszeradaggal 37,5 fokra sikerült
levinni a hőjét, meg is látszott a kedvén, teljesen nyugodt volt. Igaz, hogy
ruhában mérve, de túlléptük a 9 kilót, amióta eszik szépen összeszedte magát.

Innen át kellett menni a  váróterembe, ami úgy nézett ki, mint egy
játszótér, de nem nagyon értem, hogy engedhetik össze a gyerekeket a szülők, az
kéne még csak, hogy itt szedjen össze valamit.

Pár perc múlva jött egy asszinsztens, aki meg sem próbált
név szerint szólítani minket, de egyedüli nem ázsiaiként megtalált minket. A
doktornő beszélt angolul, de borzasztó nehezen értettem belőle pár szót,
megvizsgálta Barnit, de szintén nem derült ki mitől lázas. Kaptunk egy másik
lázcsillapítót, ami kevésbé drasztikus a pocakra, mint a Nurofen. Ha nem megy
le a láza szerdára kaptunk hozzá időpontot. Gondoltam magamba, ha nem megy
lejjebb a láza hamarabb fogunk találkozni, mint gondolná!

Itt nem gyógyszertárba kell kiváltani a receptet, hanem a
kórház adja névre szólóan a gyógyszert, ezért átmentünk egy újabb helyiségbe és
leültünk. Tényleg nagyon füleltem mikor mondják Barni nevét, mert kíváncsi
voltam, hogy mondják ki, de nem hallottam semmi hasonlót sem. Aztán egyszer
V felállt mellőlem és odament a pulthoz. Ezek szerint biztos makogtak
valamit.

 

Ez egy magánkórház volt, ahova gazdagabb thaiok és általában
külföldiek járnak. A japán betegeknek volt egy segítő alkalmazott, aki
mindenhova kísérte a családot, gondolom főleg tolmácsolni. Nem semmi létszámú
japán kolónia lehet itt, ha a kórház erre külön személyzetet tart fenn.

 

Amíg csak hőemelkedése van Barninak nagyon jó a kedve,
eszeget is, de amint kezd neki felkúszni úgy válik egyre nyűgősebbé és csak
kézben van el, olyan mint egy kismajom. Rengeteg gyógypuszit kapott!!!