Július 2.

2011 július 8. | Szerző: Gesztenye13 |

Mai nap Thaiföld régi fővárosának, Ayutthaya-nak a
felfedezése volt a cél. Kb. 1 órányira van tőlünk autóval. Tegnap
utánaolvasgattam, hogy alakult ki a város, illetve mit érdemes megnézni. Az
hamar világossá vált, hogy nem egynapos program, de azt nem gondoltam, hogy
ilyen hamar haza kell jönnünk.

 

Egy kis történelem:

A thai néptörzs eredetét évtizedek óta vitatják. A
néphagyomány szerint a térségben élő első nép Kínából menekült ide mongol
támadások elől, mások szerint e népcsoport már néhány ezer éve tartózkodik ezen
a területen, s korábban Kína területén élő thaiok kb. ezer éve vándoroltak
le Délkelet-Ázsia északi völgyeibe, ahol aztán szétszéledtek. A legnépesebb
törzs előbb a mai Thaiföldnek megfelelő területek északi szélein szóródtak
szét. Fejedelemségekbe szerveződtek, némelyik az idők folyamán önálló állammá
fejlődött.

 

Elsőnek Szukotájban alakult királyság 1238-ban. A királyság
nem volt hosszú életű, 1438-ra teljesen elnéptelenedett. Az egykori királyság
buddhista képmásai finoman metszett arcvonásaikkal, lepleik áramvonalas
lobogásával és harmonikus kisugárzásukkal talán a thai művészet legszebb és
legeredetibb emlékei. A szakértők és a helybeliek szerint Szukotáj tekinthető a
thai civilizáció fénykorának.

 

Nem tudni, hogy ki alapította Ayutthaya királyságát, a
néphagyomány szerint 1350 körül Phaja U-Thong, aki I Ramathibodi néven lépett
uralomra és néhány év  leforgása alatt
fennhatósága alá vonta Sziám középső területeit –amelyek Szukotáj királyságát
is felölelték- elfoglalta a Maláj-félszigetet és Dél-Burmát.

Angkor hanyatlását és bukását szintén a thaiok okozták, és
átvették tőlük a kultúra és a művészet bizonyos elemeit, a hadifogjok között
művészek és papok ezrei érkeztek Ayutthayaba. A 16. századot az európaiak
érkezése és a környező népekkel való sorozatos összetűzések fémjelezték. A
legnagyobb ellenség a burmaiak voltak, 1569-ben végzetes támadást indítottak
Ayutthaya ellen, a várost feldúlták és kifosztották, lakóit foglyként
elhurcolták. 1584-ben Ayutthaya újra független lett, és Naresuen uralkodása
alatt rohamosan terjeszkedett.

Az 1600-as évek elején a hollandok majd az angolok nyitottak
a Távol-kelet felé. Az európaiakat eleinte azért érdekelte Sziám, mert kaput
nyitott a Kínával való kereskedelem előtt, később a sziámi piac is egyre
jelentősebb lett. Az európai jelenlétnek köszönhető, hogy a nyugat megismerte
Sziámot. Az ide látogatók többkötetnyi könyvet írtak össze úti élményeikről,
fantasztikus kalandjaikról, térképeket rajzoltak.

Az 1733-1758 közötti időszakot szokták Ayutthaya
aranykorának, a királyi udvarban hemzsegtek a költők és művészek, s a
művészetek addig soha nem látott virágzásnak indultak.

1767-ben Alaungpaja burmai király elfoglalja és kifosztja
Ayutthayat. A közös vallásra sem voltak tekintettel amikor kirabolták a
kincsektől roskadozó templomokat és beolvasztották az arany Buddha szobrokat.

Pár hónap múlva Phaya Taksin tábornok visszatér és kiűzi a
városból a burmai betolakodókat. Innen Thonburibe, Bangkok közelébe költözteti
át a fővárost.

 

És a jelen:

Reggeli után összekészítettem Barni kajáját (úgy terveztük,
hogy késő délutánig maradunk) és elindultunk. Furcsa volt, mert az odaúton az
autóban egy hang nélkül elaudt, egyébként mindig énekelni kell neki J.

Útközben eszembe jutott, hogy nem tettem el Barninak
kanalat, de szerencsére szembejött velünk egy Tesco, úgyhogy beugrottunk
kanálért, de vettünk még egy csomag popsitörlőt is.

Ayutthaya elég nagy területen fekszik, autóval vagy riksávál
lehet egyik látványosságtól a másikig eljutni. Találomra beálltunk egy
parkolóba és elindultunk. Amikor kivettem Barnit az autóból melegnek éreztem,
de a kedve jó volt. 10 perc után észrevettem, hogy a kanalat az autóban hagytuk,
úgyhogy visszamentem érte, ezek után persze Barni egy falatot sem evett.

 

Először a Monkhholbopit 
templomba mentem be, V kinn maradt Barnival. A templomban található
Thaiföld egyik legnagyobb bronz Buddha szobra. 1767-ben a templom teteje egy
tűzvészben elpusztult és a Buddha szobor feje és karja is letört. Később a
szobrot helyreállították és a templomot 1956-ban újraépítették.

 

Mire kiértem Barni nyafizott, úgyhogy innentől cipelni
kellett. Azért vannak helyzetek, amik elfeledtetik vele, hogy éppen nem érzi jól magát, ilyen ha tépheti a hajamat.

A templom szomszédsásgában van a Királyi palota romjait.
Vettünk egy könyvet, amiben látható, hogy milyen lehetett az épületegyüttes a
város fénykorában. A romok fantasztikusak voltak, nagyon tetszett nekem ez a
hely.

A romok között sétálgatva Barnus egyre melegebb és nyűgösebb lehet, ezért az autófele
vettük az irányt.

 

Megálltunk az Elefánt show-nál, de nagyon szomorú volt,
nagyon sajnáltam az állatokat. Nem gondolom, hogy egy elefántnak normális, ha
az első két lábán majd a hátsó két láb áll percekig. Szerintem nem ártatának
ide az állatvédők.

Ezek az elefántok nem a showban szerepeltek, őket elefántolgatásra “használták”.

 

Hazafele az autóban Barni végig szopizott, így nem tudott
sírni. Itthon kapott lázcsillapítót és elaludt.