Július 24.

2011 július 31. | Szerző: Gesztenye13

A múltkor Pattayára autózva láttunk infotáblát a Tiger Zoo-ról, utánanéztünk itthon és ma elmentünk megnézni.

Nagyon-nagyon jó volt, bár egész végig és azóta is két érzés hadakozik bennem. 

Fantasztikus élmény volt a park, de nagyon-nagyon sajnálom az állatokat.

 

A GPS valami hátsó úton vitt minket, de megnyugodtam, amikor megláttam a parkolót, bár az „emergency“ feliratú autó kicsit rám hozta a parát.

 

Jól nézett ki a bejárat előtt kialakított szikla.

 

A belépőjegynél a szokásos sztori, helyieknek harmad annyi, mint a turistáknak. Kaptunk térképet és időpontokat, amikor bemutatók vannak. Siettünk, hogy elérjük a Tigris-show kezdését, de szó nélkül nem lehetett elmenni a gyönyörű növények mellett.

 

A babakocsi miatt az első sorban ültettek le minket, így tényleg nagyon közelről láttuk az állatokat (reménykedtem, hogy nem tudnak addig elpisilni, ahol ültünk). Gondolom, hogy az étellel veszik rá az állatokat a mutatványokra, ennek ellenére egy-két állat borzasztó sovány volt.

Rossz volt nézni akár a hátsó lábakon járó tigrist vagy a pitiző pózban lévő állatot, de a legrosszabb a tűzkarikán átugró tigrisek voltak, vajon mivel tudják rávenni az állatokat erre a mutatványra.

 

A show után elefántot etettünk, vagyis inkább kiszolgálta magát a kosarunkból.

 

Belestünk a krokodil showra is, de nagyon nem érdekelt, hogy ki mit dug a krokodil szájába. Megnéztük a krokodilok kifutóját és ennyi elég is volt belőlük.

Az állatkertben különböző kisérleteket is végeznek, ennek keretében nevelnek egymást mellett krokodilt madarakkal, tigrismama nevel tigrisbébiket kismalacokkal, illetve fordítva.

 

A disznók futóversenyét kihagytam, mert elég büdős volt.

 

Viszont egy nagyon régi álmom vált valóra, ha ideiglenesen is, de bővítettük a családunkat J.

 

Ezeket a fényképek futószalagon csinálják és sajnos nem bánnak kedvesen az állatokkal, én nagyon óvatosan fogtam a kis állatot, de a gondozók szinte dobálták őket. Nagyon szomorú dolog.

 

Etettünk állatokat is.

 

Ami nagyon fura colt számomra, hogy amikor európai állatkertben születik  kistigris vagy más egzotikus állat hónapokig nem mutatják meg őket, itt lehetett 1 hónapos tigrisbébivel is fényképet csináltatni. Ők azok:

Amit kihagytunk:

-fénykép egy orángutánnal

-fénykép egy hatalmas bengáli tigrissel

-fénykép egy krokodillal

-ebéd az étteremben, helyi specialitásokból pl. krokodil steak

-souvenir vásárlás pl. szárított krokodil pénisz

A növényzet az egész parkban full gyönyörű volt!!!!!!!!!!

Július 22.

2011 július 31. | Szerző: Gesztenye13

Normal
0

false
false
false

CS
JA
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Table Normal”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:Cambria;
mso-ascii-font-family:Cambria;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Cambria;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

Már megint péntek!

Korábban azt hittem, ha az ember otthon van egy kisgyerekkel
lassan telnek a napok, de ez nem igaz! Olyan gyorsan telnek a hetek, lassan
másfél éves Barnus, oké két hónap múlva, de az rögtön itt van.

 

A héten nem sok minden történt velünk, a hét elején itthon
tevékenykedtünk, mostunk, főztünk, vasaltunk és a végére jutottam a Szívek
szállodájának, hála az online-sorozatok.hu oldalnak. Nem egy agyalós sorozat
így mindig mehetett a háttérben. A következő a Grace klinika, már el is
kezdtem. Mondjuk az elejét láttam jó párszor, érdekel a folytatás!

Valószínűleg internet nélkül hülyét kapnék itt!

 

Szerda délelőtt kisebb megszakításokkal egyfolytában esett,
így inkább maradtunk itthon. Csütörtökön is nagyon borús volt, de elindultunk
egy távolabbi parkba reménykedve, hogy ott nem esik. Hát kiszállni sem tudtunk
az autóból, így sofőrünk javaslatára bementünk a Tescoba, ami végre jobb volt,
vásárolgattunk is (elvileg szeretek vásárolgatni, de egy kisgyerekkel nem
annyira élvezetes, pedig még nincs hisztikorszak).

Ma megint megcéloztuk a Rama IX. parkot. Kicsit be volt
borulva, de nem azok az igazi sötét felhők, azért raktam esernyőt a
babakocsiba. Most először a sofőrünk is jött velünk, ami nagyon jó volt, mert
sok minden érdekes dolgot mondott.

 

Ez a park is nagyon szép, ma a tavat szerettem volna
körbesétálni, de az időjárás közbeszólt. Először csak csöpögött az eső, az még
nem is volt zavaró, de aztán elkezdett zuhogni, így bemenekültünk valami alá.

Pont a tó másik felén voltunk, elég messze az autótól ahhoz,
hogy szarrá ázzunk. Amikor csendesedett visszasétáltunk a kocsihoz, mert mentük
V-ért a munkahelyére. Mivel eső alatt sem hűl le a levegő, így nem aggódom,
hogy Barni megfázott.

A játszóteret sajnos nem tudtuk kipróbálni.

Július 22.

2011 július 31. | Szerző: Gesztenye13

Már megint péntek!

Korábban azt hittem, ha az ember otthon van egy kisgyerekkel lassan telnek a napok, de ez nem igaz! Olyan gyorsan telnek a hetek, lassan másfél éves Barnus, oké két hónap múlva, de az rögtön itt van.

 

A héten nem sok minden történt velünk, a hét elején itthon tevékenykedtünk, mostunk, főztünk, vasaltunk és a végére jutottam a Szívek szállodájának, hála az online-sorozatok.hu oldalnak. Nem egy agyalós sorozat így mindig mehetett a háttérben. A következő a Grace klinika, már el is kezdtem. Mondjuk az elejét láttam jó párszor, érdekel a folytatás!

Valószínűleg internet nélkül hülyét kapnék itt!

 

Szerda délelőtt kisebb megszakításokkal egyfolytában esett, így inkább maradtunk itthon. Csütörtökön is nagyon borús volt, de elindultunk egy távolabbi parkba reménykedve, hogy ott nem esik. Hát kiszállni sem tudtunk az autóból, így sofőrünk javaslatára bementünk a Tescoba, ami végre jobb volt, vásárolgattunk is (elvileg szeretek vásárolgatni, de egy kisgyerekkel nem annyira élvezetes, pedig még nincs hisztikorszak).

Ma megint megcéloztuk a Rama IX. parkot. Kicsit be volt borulva, de nem azok az igazi sötét felhők, azért raktam esernyőt a babakocsiba. Most először a sofőrünk is jött velünk, ami nagyon jó volt, mert sok minden érdekes dolgot mondott.

 

Ez a park is nagyon szép, ma a tavat szerettem volna körbesétálni, de az időjárás közbeszólt. Először csak csöpögött az eső, az még nem is volt zavaró, de aztán elkezdett zuhogni, így bemenekültünk valami alá.

Pont a tó másik felén voltunk, elég messze az autótól ahhoz, hogy szarrá ázzunk. Amikor csendesedett visszasétáltunk a kocsihoz, mert mentünk V-ért a munkahelyére. Mivel eső alatt sem hűl le a levegő, így nem aggódom, hogy Barni megfázott.

A játszóteret sajnos nem tudtuk kipróbálni.

Sok ilyen fedett valami van a parkban, ahova eső esetén be lehet ülni.

Július 16-17.

2011 július 25. | Szerző: Gesztenye13

Egy brutál éjszaka után (keltünk óránként), a légkondis szobából kilépve V megállapította, hogy ma nem lesz olyan meleg, mint tegnap. Mire leértünk a teraszra, ahol reggelizni lehet megváltoztatta a véleményét, mert nagyon meleg volt. 

Reggelizni kinn a szabadban lehet (képen: a háttérben), de a svédasztal az épületen belül van, itt sütik a tojást, a krumplit, a palacsintát, a bundáskenyeret, főzik a virslit illetve a frissen rendelt ételt, szóval vagy van 50 fok, mire megrakja az ember a tányérját 2x leizzad (nem tudom, akik készítik az ételeket hogy bírják). Én kerestem a tegnapi tésztás kaját, de nem találtam így 2x jártam körbe, vagyis 3x izzadtam le, de végül találtam kedvemre valót, csirkés-zöldséges tésztát ettem, ez is nagyon finom volt. Nem forró, hanem kellemesen meleg.

Ránézésre sem minden étel szimpatikus, főleg a tojásos dolgokkal vagyok így, amióta ismerem ezt a 100 napig érlelt tojást. Külön sarokba készítik a thai jellegű ételeket, az alapétel készen van, de az ízesítést lehet variálni. Megközelíteni sem tudtam ezt a sarkot, annyira erős volt a levegőben szálló chilipor illetve a halszósz szaga, brrrrr.

Szakítva a hagyományokkal nutellás palacsinta mellé ettem egy vaníliás gofrit is, nagyon jó volt.

 

Reggeli után írány a víz, miután a medence mellett nem találtunk helyet (vannak, akik korás reggel lerakják a törölközőjüket meg egy újságot, hogy foglalják a helyet), lementünk a tengerpartra. Viszonylag lassan mélyül itt a víz, apály idején jó nagy részen húzódik vissza a tenger, így sétáltunk egyet a vízig, ami továbbra sem bűvöli el Barnit. Megmártoztunk, de jöttünk is ki. Ahogy visszahúzódik a tenger a mélyedésekben megmarad a víz, ami felmelegszik, de az sem tetszett Barninak.

 

A parton megittunk egy koktélt és szórakoztattuk Barnit, aki hozzáérni sem hajlandó a homokhoz, pedig vettünk homokókészletet, ami így csak megsétáltattunk. Azért remélem pár hónap múlva jókat játszunk majd ilyen nyaralások alkalmával is. A bangkoki játszótereken egyébként nincs homokozó, apró sóderos a talaj, ahol eső után a pocsolyákban játszanak a gyerekek (ezek nem koszos gyerekek, hanem olyanok mint Barni, csak kicsit nagyobbak).

A fénykép csak poén, nem tud szívószállal inni.

 

Nagyon meleg volt így amikor Barni elálmosodott feljöttünk a szobába és jó két órát aludtak a fiúk. Sajnos én nem tudok napközben aludni akármilyen rossz éjszakánk volt.

Délutánt a medence mellett töltöttük, úsztam egy nagyon jót, addig V volt Barnival, szerintem ideje, hogy csináljanak kettesben fiús programokat, nekem jár már egy kis pihi. Egy óra olvasás egy jó könyvvel egyedül a víz mellett egy jó kávéval. Na ebből a kávé megvolt.

 

A szállodában nagy sok kisgyerekes család volt, sokkal kisebb gyerekkel is, mint Barni. Pedig nem hirdette magát a szálloda kimondottan baba barát helynek, de így is az volt.

 

Este megint az olasz étteremben ettünk, de nagyon megszívtam a rendelést. Tésztát rendeltem, ami nagyon csípős volt, meg sem bírtam enni. Rendeltünk utána fagyit, aminek semmi íze nem volt.

 

Vasárnap felkelés után összapakolgattunk a szobában, amíg Barni ébredezett majd lementünk reggelizni. Nagy dílemmával vártam a liftre, hogy mit reggelizzek, ha ma lesz mindkét tésztás étel, de gyorsan megoldódott a problémám, mert egyik sem volt, de azért találtam fogamhoz illőt.

Reggeli után medencéztünk, majd délben kicsekkoltunk és elindultunk haza. Az eleje kicsit húzos volt, mert szinte mindenki ez időtájt indult haza Hua hinből, így állt a forgalom. Szerencsére Barni elaludt így viszonylag jól telt az út eleje, amikor feléábredt persze kezdődött az éneklés. Hogy nekem milyen borzasztó rossz hangom van, de Kismajmomat nem érdekli.

 

Hazafele kér érdekes dolgot láttam.

Az autópálya mellett sok rizsföld található, és itt úgy árulják a rizst, mint otthon az epret az eperföld mellett, vagy a kukoricát a kukoricás mellett.

Illetve az út mellett láttunk majmokat. Állítólag nem szokatlan dolog itt, de én még nem láttam korábban.

 

Július 14-15.

2011 július 25. | Szerző: Gesztenye13

Hua Hin

Délután indultunk a tengerpartra, úgyhogy elég rohanosra sikerült a nap. Kettő körül akartunk indulni, persze Barni fél egykor borzasztó hisztis volt a fáradságtól, így letettem aludni (elvileg azt akaratam, hogy az autóba aludjon).

Délelőtt összepakoltam és csináltam Barninak 3 féle főzit, jó lenne ha eszegetné már a mi kajánkat kicsit könnyebb lenne. Szerencsére hűtő és vízmelegítő van a hotelszobában, ezek nélkül nem nagyon tudnák utazgatni.

Három napra két fordulóval sikerült levinni a cuccokat a kocsihoz, mi lenne ha két hétre mennénk! Kicsit tartottunk a forgalomtól, de egész jó utunk volt annak ellenére, hogy előtte leszakadt az ég. Barni szokás szerint a végén aludt el, addig énekeltünk.

 

Szeretek nézelődni az úton, sok érdekesség látható a kocsiból. Hol egy gyönyörű templom, hol egy hatalmas Buddha szobor a szabadban, hol valami, amiről nem tudjuk, hogy mi az csak jó lenne megnézni. Nem szoktunk megállni, mert egy kicsi gyerekkel azért nem egyszerű utazgatni, de kár kihagyni ezeket a látnivalókat.

 

Amikor megérkeztünk a szállodába senki nem volt a recepciónál, így gyorsan végeztünk. Amíg V elintézte a papírmunkát én megittam a welcome drinket, amiben nem volt alkohol, viszont annál édesebb volt. Nem baj, kell a ráhangolódás. 

Ez a nyitott fogadórész is alátámasztja, hogy itt soha nincs hideg. Jó volt ez a függőhinta, Barninak is tetszett.

Mondták, hogy két külön ágy van a szobában, de ne aggódjunk, mert elég nagyok. Kicsit értetlenkedve néztünk, és le is döbbentünk mikor megláttuk.

Felkísértek a szobánkban, ami ugyan tengerre néző volt, de az előttünk lévő épület teteje kicsit rontott az összképen.  A szálloda egyébként nagyon hangulatos volt, sok nyitott tér – recepció, éttermek – és mindenhol burjánzó növények, igazi trópusi filing.

 

Amikor felhozták a csomagunkat észrevettük, hogy a játékos táska otthon maradt, emlékeztem, hogy az autóhoz lehoztam csak a parkolóházban maradhatott. V odatelefonált, hogy nézzenek utána, hát igen annyi eszem van, mint egy döglött hintalónak.

Barni kapott egy joghurtot és lesétáltunk a tengerpartra. A víz kellemesen meleg volt, így kicsit tapiskoltunk a vízben. Barni most sem értékelte a vizet, volt hiszti, amikor belemártottuk a lábát.

 

Leültünk a bárba, hogy igyunk egy koktélt. Extraként kaptunk hozzá szúnyogriasztó sparyt, ami olyan büdös volt, hogy engem is elriasztott, de ennél engem jobban szeretnek a szúnyogok tiszta csípés lettem.

Barnit mezítláb megpróbáltuk leállítani a homokba, de jött a hiszti, mit csináljak városi gyerek J.

 

Visszasiettünk a szobába, hogy minél hamarabb lemoshassuk magunkról a bűzt. A szobánk a folyosó végén volt, legmesszebb a liftől, úgyhogy nem voltunk a legboldogabbak, amikor nem tudtuk kinyítni a szobaajtót. Amíg V lement a recepcióhoz, mi egy gekkót tanulmányoztunk, aki a 30 fokos melegben a lámpánál süttete magát.

A fürdőszoba láttán elkapott a röhögőgörcs, ilyen alacsony kádat még nem láttam, kb. Barni derekánál volt a pereme, amikor felállt.

Első éjszakánk viszonylag jól telt, csak 2x ébredt Barni és gyorsan visszaaludt szopival. Mi aludtunk az egyik ágyon V a másikon.

 

Reggelinél láttuk, hogy elég sok vendég van a szállodában, csak megtévesztő, hogy több épületben vannak elszállásolva.

Svédasztalos volt a reggeli, nagyon változatos kínálattal, amit gondolom a vendégek sokszínűsége indokolt. Nekem szokatlan, hogy van aki reggelire is meleg főtt ételt eszik, de volt egy tésztasaláta, ami nagyon jól nézett ki, kicsit szedtem abból is a megszokott ízek mellé, és nagyon finom volt. Persze utána jött a nutellás palacsinta, húúúú nagyon finom volt.

 

Reggeli után elugrottunk a közeli bevásárlóközpontba, játékokat venni Barninak. A játékbolt után benéztünk a Tescoba is, ami itt szintén nagyon klassz volt, vettem polókat és tök jó starndpapucsot is ocsón.

És megvettük Barni első úszógumiját is!

 

Amíg vásárolgattunk esett az eső, de mikor visszaértünk a szállodába már letudtunk menni a medence mellé, így én is fel tudtam avatni a fürdőruhámat! Hát Barninak az úszógumi nem jött be, de kézben elvolt. 

Fürdés után Barni elaludt V-on, így én tudtam egyet úszni. Nem is emlékszem mikor úsztam utoljára, de évekkel ezelőtt. Nagyon jó volt én is tudtam volna után aludni. Kellemes meleg volt, nem sütöt a nap, igazi pihenő idő.

 

Ébredés után fürödtünk még egyet majd felmentünk a szobába, hogy Barni megegye a főzelékét. Szépen megette, lehet hogy neki is jót tett a pancsizás. Nagyon szépen megeszi, amiket csinálok neki, kaja szempontjából minden rendben van.

 

Napközben elsétáltam megnézni a gyerekfoglalkoztatót, amíg Barni aludt, de nagyobbaknak csinálnak programokat, viszont megláttam, hogy a szállodának van egy olasz étterme. Végre európai íz, nem volt kérdéses, hogy akár ki is hisztizem, hogy itt vacsorázzunk. Hat órától lehetett enni, ami nekünk pont jó volt, Barninak még nincs késő, és sötétedésik nem támadnak a szunyogok.

 

Szerencsére kaptunk asztalt, mert a legtöbbön foglalás volt csak későbbi időpontra. A tengerparton a homokban pedig esküvői vacsorát tartottak, de azután kezdték, amikor mi már eljöttünk.

 

Rendelésen kívül kaptunk 3 féle ízesítésű kenyeret mártásokkal, ami nagyon finom volt. Barni is tudod majszolni belőle. Én tonhalas pizzát ettem, amivel csak annyi bibi volt, hogy a tésztája borzasztó vékony volt, max. 2mm én meg szeretem a vastag tésztát. De legalább nem ázsiai étel volt. V lasagna-ját evett, ízlett neki.

 

Desszertnek együtt megettünk egy Tiramisut. Elfogyott, de persze én finomabbat csinálok.

 

A szúnyogtámadást szerecsésen megúsztuk.

Július 12.

2011 július 25. | Szerző: Gesztenye13

Fürdőruha vásárlásom története.

Thaiföldön az akarjon fürdőruhát venni, akinek 70A és 75B közé esik a mérete. Ebben a mérettartományban akkora választék van, mint sehol máshol. Ez a fehérneműkre is igaz.

Mondanom sem kell, hogy én nem tartozom közéjük.

Pattaya-i hétvégénken két érzés között őrlődtem: ennyi súlyfelesleggel senki ne hordjon fürdőruhát és annyira jó lenne úszni egyet.

 

Két hete V az előttünk álló hétvégére tengerparti weekendet szervezett, mert pénteken munkaszüneti nap van Thaiföldön, így fürdőruhát kellett vennem.

Körbenéztem két héttel ezelőtt az MBK-ben, de Barni rajtam aludt a hordozóban, így eszembe se jutott próbálni. Múlt szombaton ide is visszanéztünk, de a három közül, amiket megpróbáltam egy sem volt jó, mindegyik hosszra volt kicsi. Nem tett jót a lelkemnek, az sem nyugtatott meg, hogy itt elsősorban a thai-okra méretezett ruhákat árulnak. Tény, hogy többségük alacsony, de azért akadnak köztük viszonylag magasak is. Odáig el sem jutottam, hogy kettő közül melyik tetszik jobban.

Ma egy másik helyre mentem vissza, a múlt héten voltam már itt, de Barni szintén aludt, így nem tudtam próbálni.

Kérdezte az eladó, hogy milyen fürdőruhát szeretnék, hát tömören: ami jó rám.

Mondta, hogy mutat egyrészest is és kétrészest is, gondoltam oké. Hát emberek a két részest látni kellett volna, próba nélkül láttam magam a fürdőruhában, mint egy elefánt és egy zsiráf keresztezéséből létrejött szuperfaj, amit a Dusit állatkert frekventált helyén lévő kifutójában mutogatnak elrettentés képen. És nem elefánt mintás volt a fürdőruha!!! Mondanom sem kell, hogy fel sem próbáltam.

Az egyrészes méretben jó volt, úgyhogy futás a kasszához mielőtt meggondolom magam.

Tudom, hogy nem jövő hétfőtől kéne, hanem mostantól, de hétfőtől nem fogyókúra, hanem divatosan mondva életmódváltás!!! A hétvégi habzsi-dözsit nem akarom kihagyni, biztos lesz nutellás palacsinta és barátai.

 

Július 11.

2011 július 19. | Szerző: Gesztenye13

Reggelizés közben jött az ötlet, hogy ma elmegyek egy
lábmasszázsra. Minden utcasarkon hirdetik magukat a szalonok, de nem vagyok az
a típus, aki az utcáról bemegy ilyen helyekre, a fodrászomhoz is ragaszkodom,
hát még a körmösömhöz. Egyszer mentem be körmöshöz az utcáról, amikor
költöztünk, de soha többet!!!

Szóval fontos döntést hozva reggeli után elsétáltunk a
mellettünk lévő beugróban lévő szalonba és bejelentkeztünk délutánra, fél óra
masszázs és utána pedikűr.

 

Barnit persze ébresztenem kellett, hogy meg tudjon ebédelni indulás
előtt, de nem volt nyűgös. Lecipeltük a kedvenc teherautót, szállítandó
játékokat és a gumiszandált rágni.

 A szalonban egyszerre 5-6 embert tudnak
kiszolgálni, de csak én voltam egyedül Barnival. Így volt mindig valaki, aki
foglalkozott Barnival. Egy bankkártya reklám lebegett a szemem előtt: egy óra
nyugalom – megfizethetetlen. 

Lábmosás után egy kényelmes ágyba feküdtem és próbáltam
lemenni alfába. A masszázs nagyon jó volt, bár többször szólt a csaj, hogy
„relax“, hát ezt is meg kell szokni. Nem lágyan, nem erősen pont jól csinálta.

Életem első pedikűrével annyira nem vagyok elégedett.
Megkérdezte a csaj, hogy milyen hosszú legyen a körmöm, mondtam, hogy maradjon
a hossz, pont jó. A hosszához nem nyúlt, de lekerekítette az oldalait, remélem,
hogy egy alkalom után nem benőve fog megnőni, mert akkor hülyét kapok. Francia
festést kértem, de túl vastag lett a fehér rész, ezt inkább továbbra is
magamnak fogom csinálni, de néha egy masszázsra benézek.

 

Július 10.

2011 július 19. | Szerző: Gesztenye13

Pénteken napközben Barnus több mint 3 órát aludt, remélem a
betegség szép lassan lecseng és visszakapom kis mosolygósomat. Délután
elmentünk vásárolni, de most megfogadtam, hogy péntek délután nincs több
vásárlás. Többet ültünk az autóban, mint amennyit az üzletben voltunk,
borzasztó a közlekedés Bangkokban.

Párszor végigszenvedtem a dugót a Hungária körúton a Váci
úttól a Gyáli útig a klima nélküli kis Peugeotban, de itt 100x rosszabb,
mondtam V-nek vegyen egy helikoptert, mert elegem van.

 

Szombaton a fiúk maratoni alvása után elmentünk az egyik
plázába vásárolni taxival. A legnagyobb előnye a taxinak, hogy nem kell
parkolóhelyet keresni, ugyan minden bevásárlóközpontnak van parkolóháza, ennek
ellenére a szabad parkolóhely ritkább, mint a fehér holló. Főleg szombaton.
Hazafele kifogtunk egy velem egyidős taxit, csak bízni tudtam benne, hogy
hazaérünk.

Egyre jobban bánom, hogy nem vateráztam egy esernyőre
csukható babakocsit, egyre nehezebb Barnit cipelni, nemcsak nekem.  Barni babakocsija ugyan súlyra könnyű, stabil
és bírja a strapát, de összecsukva sem kicsi. Jó lenne egy kicsi kocsi neki,
amit könnyebben tudnánk ilyen helyzetekben használni, de nincs, úgyhogy mi
fogunk megerősődni mire megtanul járni. A hordozót nem szereti, mert nem tud
benne mozogni, sőt amióta mászik meg feláll nem tűri a kötöttséget.

Egyedül alig bírom tisztába tenni, mert nem marad egy
helyben fél percig sem, így mindig sírás a vége. Meg persze imád pucér seggel
lenni. Egyik nap látom, hogy áll a szék mellett egy hatalmas tócsa pisiben
arcán hatalmas kérdőjellel: ez mi? A következő másodpercben letérdel és
próbálja elhagyni a helyszínt. Kis majmom, próbálta másra kenni, de hát apa nem volt itthon 🙂

 

Ma reggel gondolkodtam az otthoni hőségriadón. Láttam
magunkat a Balatonnál vagy kinn a bányatónál, ahogy próbáljunk átvészelni a
meleget. Jajj nagyon hiányzik minden, ami otthon van.

Reggeli után úgy döntöttünk megint elmegyünk Ayutthayába,
Barni útközben aludt, így arra gondoltam most hosszabb időt tudunk itt tölteni.
A kocsiból kiszállva megállapíthattam, hogy szolidalítást vállaltunk
Magyarországgal, mert borzasztó meleg volt. Próbáltunk a fák árnyékában maradva
körbenézni a parkban a romok között, de így is elviselhetetlen volt a meleg.

 

Ez a rom például a lakóházak (hátul az viskó szerű valami) szomszédságában van, turistaként ez olyan romantikus.

Barnust egyelőre jobban leköti a babakocsija, mint a látványosságok :-).

Egy romot vállaltunk be, igazából csak én a fiúk megvártak
az árnyékban. V már látta, Barninak meg veszélyes lett volna.

 

Wat Ratchaburana

1424-ben meghalt Intharachathirat király és két fia között
harc kezdődött a trónért. A harcban mindkét fiú meghalt, így a trónra a 3. fia
ült, aki a trónra kerülése után temetést szervezett az apja és két testvére
számára. Nem sokkal utána elrendelte egy templom megépítését a hamvasztás
helyszínén. Azon a helyen, ahol a két testvére harcolt és meghalt két chedi-t
építtetett, amelyek a hamvakat őrzik.

1957. szeptemberében a fő toronyban lévő altemplomot
kirabolták, rengeteg értékes tárgyat vittek magukkal a rablók. A rendőrség néhányat
letartóztatott közülük, a visszaszerzett kincseket és az el nem rabolt
kincseket a királyról elnevezett múzeumban őrzik.

1958.-ban lépcsőt építettek, hogy a látogatók megtekinthessék
az altemplomot.

A romok nagy területet foglalnak el, nehéz olyan fényképet csinálni, ahonnan minden látszik, illetve nem is lehet.

Belső bejárat

Romok között

A látogatók előtt megnyitott torony (nem mindenhol építettek lépcsőt, néhol szinte falat kellett mászni

A lépcsősor, ami a nagy büdös semmibe vezet, mert hiába mentem le, nincs semmi látnivaló viszont annál büdösebb van, remélem nem kaptam el semmi ősi gombát vagy bármit, az első ami az eszembe jutott, hogy akik ott voltak Tutanhamon fáraó sírjának felnyitásakor mind meghaltak rövid időn belül.

A toronyból kinézve

Barni

 

Július 7.

2011 július 13. | Szerző: Gesztenye13

Van itt Bangkokban egy piac, ahova szeretnék elmenni. Akkora
a piac, hogy saját térképe van. A sofőrünk szerint viszont nincs minden nap
nyitva. Szombat-vasárnap van nyitva minden üzlet, de gondolom akkor mozdulni
sem lehet. Szerdán bizonyos része van nyitva a piacnak. Így ma nem a piacra
mentünk, hanem megnéztük a  Wat Pho-t.

 

Nem szeretek ömlengeni, de tényleg gyönyörű templom. Aki
Bangkokba jár mindenképpen nézze meg, mert se fénykép, se képeslap nem adja
vissza ezt az élményt.

 

Sajnos könyvet nem árulnak, idegenvezetőt lehet bérelni,
baromi olcsón, de én nem béreltem, mert Barnihoz igazítom a tempónkat, bár jó
lett volna végighallgatni az infókat. V még nem látta a templomot, én
pedig eldöntöttem, hogy együtt is megnézzük, majd akkor kérünk idegenvezetést.
A belépő kemény 50 bath, azaz 300 Ft volt.

Később már kimondottan örültem, hogy kettesben voltunk, mert
annyira meleg volt, hogy többször megálltunk hűsölni az árnyékban vagy bent a
templomban. Egy helyen tudtunk hideg üdítőt vásárolni, ami kb 10 perc alatt
ihatatlanná melegedett.

 

A templom öregebb mint Bangkok városa, a 17. században
alapították, eredeti neve Wat Potaram volt. I. Rama király bővítette a
templomot Ayutthaya-ból származó szobrokkal, műtárgyakkal és Wat Phra
Chetuphon-ra változtatta a nevét 1801-ben.

III. Rama uralkodása alatt szintén bővítették a templomot,
illetve a tanítás központjává vált a templom, lényegében létrejött Thailföld
első egyeteme.

A templom egyes részei folyamatosan rekonstrukció alatt vannak, így láttunk teljesen felújított épületet, felújítás alatt állót és sajnos felújításra várót is.

 

Wat Pho a tradícionális thai masszázs születési helye ,
nemcsak masszíroztatni lehet, hanem megtanulni is.

 Ezek a buddhista templomok nem egy épületből állnak,
hanem egy épületegyüttes, az épületeknek különböző funkciójuk van. A kép alapján elképzelhető a nagysága.

Ubosot: imaterem

Mondop: könyvtár, ez az épület zárva volt. Az egyik internetes oldalon azt olvastam, hogy ezt nem nyitják meg a nagyközönség előtt, hogy megóvják az itt tárolt kincseket. Sajnos az épület kívülről nem volt szép állapotban, viszont a felső része fantasztikusan szép.

Chedis, ebben a templomban 95 db négyszögletű alapú Chedis található, bemenni ezekbe nem lehet, nincs rajtuk nyílás. Általában Buddha szobor vagy hamvak vannak bennük.

Az összes Chedi nagyon szép, de a legszebbek a térképen is jelölt Négy király Chedije volt. Ezek olyan hatalmasak, hogy nem tudtam egy képre összehozni őket. Az egyiket I. Rama király építette egy Ayutthaya-ból hozott Buddha szobor számára. III. Rama király kettőt építetett II. Rama király illetve a saját hamvai számára. A negyediket pedig IV. Rama király ismeretlen céllal.

Reclining Buddha Hall: egy hatalmas (46 méter hosszú és 15 méter magas) fekvő Buddha szobor házikója.

Ez pedig a talpa (próbáltam megfejteni a net segítségével mi látható a talpán, de nem sikerült).

A templomban több mint ezer Buddha szobor található, sehol máshol nincs ennyi.

Barni  hűsölés közben

Barni egyik kedvenc szórakozás az ajtók csukogatása, bárhol elszórakoztatja magát vele, ezt speciel meg se bírta mozdítani.

Július 6.

2011 július 13. | Szerző: Gesztenye13

Tegnap hajnal óta nem kellett gyógyszer Barnabébinek, ez
nagyon jó. Viszont még nagyon nyűgös, egész nap kézben akar lenni. Gondolom ez a betegség lecsengése. Nem mentünk vissza a Dokinénihez. Számomra félelmetesek ezek a lázas megbetegedések, főleg, hogy nem tudjuk mitől.

Otthon is megijedtem, de itt kinn az ismeretlenben rosszabb volt, annak örültem, hogy más tünete nem volt.

Megpróbálok még jobban vigyázni rá, és nagyon idegesít, hogy bárhova megyünk valaki mindig meg akarja simogatni, fogdosni a finom combihusiját. 

 

Délután elmentünk a közeli plázába, ahol nyári vásár van,
egy egész emeleten csak gyerekcuccok vannak. Venni nem vettünk semmit, a hátam
viszont majdnem leszakadt mire hazaértünk. Jó lenne, ha Barni lassan használni
kezdené a lábait, mert egyre nehezebb.

Nem tetszenek az itt kapható gyerekruhák, leginkább a
felnőtt ruhák kicsinyített másai. Szerintem egy gyerekruha inkább aranyos és vidám
legyen. Hiányzik a kedvenc turkálom is, menjek csak haza!!! Szerintem addigra
Barnus kinővi a mostani ruháit és lehet majd vásárolni, imádok neki
vásárolgatni. Hát van annyi ruhája, mint egy lánynak, de ha valami megtetszik
azt muszáj megvenni J.