Július 16-17.

2011 július 25. | Szerző: Gesztenye13 |

Egy brutál éjszaka után (keltünk óránként), a légkondis szobából kilépve V megállapította, hogy ma nem lesz olyan meleg, mint tegnap. Mire leértünk a teraszra, ahol reggelizni lehet megváltoztatta a véleményét, mert nagyon meleg volt. 

Reggelizni kinn a szabadban lehet (képen: a háttérben), de a svédasztal az épületen belül van, itt sütik a tojást, a krumplit, a palacsintát, a bundáskenyeret, főzik a virslit illetve a frissen rendelt ételt, szóval vagy van 50 fok, mire megrakja az ember a tányérját 2x leizzad (nem tudom, akik készítik az ételeket hogy bírják). Én kerestem a tegnapi tésztás kaját, de nem találtam így 2x jártam körbe, vagyis 3x izzadtam le, de végül találtam kedvemre valót, csirkés-zöldséges tésztát ettem, ez is nagyon finom volt. Nem forró, hanem kellemesen meleg.

Ránézésre sem minden étel szimpatikus, főleg a tojásos dolgokkal vagyok így, amióta ismerem ezt a 100 napig érlelt tojást. Külön sarokba készítik a thai jellegű ételeket, az alapétel készen van, de az ízesítést lehet variálni. Megközelíteni sem tudtam ezt a sarkot, annyira erős volt a levegőben szálló chilipor illetve a halszósz szaga, brrrrr.

Szakítva a hagyományokkal nutellás palacsinta mellé ettem egy vaníliás gofrit is, nagyon jó volt.

 

Reggeli után írány a víz, miután a medence mellett nem találtunk helyet (vannak, akik korás reggel lerakják a törölközőjüket meg egy újságot, hogy foglalják a helyet), lementünk a tengerpartra. Viszonylag lassan mélyül itt a víz, apály idején jó nagy részen húzódik vissza a tenger, így sétáltunk egyet a vízig, ami továbbra sem bűvöli el Barnit. Megmártoztunk, de jöttünk is ki. Ahogy visszahúzódik a tenger a mélyedésekben megmarad a víz, ami felmelegszik, de az sem tetszett Barninak.

 

A parton megittunk egy koktélt és szórakoztattuk Barnit, aki hozzáérni sem hajlandó a homokhoz, pedig vettünk homokókészletet, ami így csak megsétáltattunk. Azért remélem pár hónap múlva jókat játszunk majd ilyen nyaralások alkalmával is. A bangkoki játszótereken egyébként nincs homokozó, apró sóderos a talaj, ahol eső után a pocsolyákban játszanak a gyerekek (ezek nem koszos gyerekek, hanem olyanok mint Barni, csak kicsit nagyobbak).

A fénykép csak poén, nem tud szívószállal inni.

 

Nagyon meleg volt így amikor Barni elálmosodott feljöttünk a szobába és jó két órát aludtak a fiúk. Sajnos én nem tudok napközben aludni akármilyen rossz éjszakánk volt.

Délutánt a medence mellett töltöttük, úsztam egy nagyon jót, addig V volt Barnival, szerintem ideje, hogy csináljanak kettesben fiús programokat, nekem jár már egy kis pihi. Egy óra olvasás egy jó könyvvel egyedül a víz mellett egy jó kávéval. Na ebből a kávé megvolt.

 

A szállodában nagy sok kisgyerekes család volt, sokkal kisebb gyerekkel is, mint Barni. Pedig nem hirdette magát a szálloda kimondottan baba barát helynek, de így is az volt.

 

Este megint az olasz étteremben ettünk, de nagyon megszívtam a rendelést. Tésztát rendeltem, ami nagyon csípős volt, meg sem bírtam enni. Rendeltünk utána fagyit, aminek semmi íze nem volt.

 

Vasárnap felkelés után összapakolgattunk a szobában, amíg Barni ébredezett majd lementünk reggelizni. Nagy dílemmával vártam a liftre, hogy mit reggelizzek, ha ma lesz mindkét tésztás étel, de gyorsan megoldódott a problémám, mert egyik sem volt, de azért találtam fogamhoz illőt.

Reggeli után medencéztünk, majd délben kicsekkoltunk és elindultunk haza. Az eleje kicsit húzos volt, mert szinte mindenki ez időtájt indult haza Hua hinből, így állt a forgalom. Szerencsére Barni elaludt így viszonylag jól telt az út eleje, amikor feléábredt persze kezdődött az éneklés. Hogy nekem milyen borzasztó rossz hangom van, de Kismajmomat nem érdekli.

 

Hazafele kér érdekes dolgot láttam.

Az autópálya mellett sok rizsföld található, és itt úgy árulják a rizst, mint otthon az epret az eperföld mellett, vagy a kukoricát a kukoricás mellett.

Illetve az út mellett láttunk majmokat. Állítólag nem szokatlan dolog itt, de én még nem láttam korábban.