Március 29.

2012 március 29. | Szerző: Gesztenye13

Március 28.

2012 március 29. | Szerző: Gesztenye13

Nem politizálok, de az agyam eldobom ettől a pofátlan, gusztustalan Plágium Páltól. Képes azt mondani, hogy nem ő hibázott, hanem az Egyetem, hogy nem derült ki akkor a csalás. Eddig 2x néztem meg a neten a Tények riportját és szívesen megrugdosnám. Szépen lejáratták megint az országot!

Karácsony előtt, amikor otthon voltunk beszélgettem olyan emberekkel, akikre nagyon felnézek, tisztelek. Hihetetlen, hogy ők is mennyire kilátástalanak érzik a helyzetet otthon. Elismert emberek, akiknek van munkahelyük, egzisztenciájuk és nem az tölti ki minden gondolatukat, hogy mit egyenek a hónap végén, vagy meddig lesz tetőa fejük felett.

 

Napok óta gyümölcskenyeret szeretnék csinálni és enni. Az egyik helyen, ahova ritkán megyünk vásárolni lehet kapni kimérve szárított gyümiket, hmmm nagyon guszta. Tegnap előtt mondtam Anyunak, hogy keresse elő a receptet, hogy le tudjam írni (Anyu receptje nagyon finom, elvileg ír koktélcseresznyét, amitől extra finom és nem szárad ki). Ma reggel már úgy keltem fel, hogy ma muszáj csinálnom, bár elfelejtettem a receptet leírni. Néztem másikat a neten és mivel Barni elaludt őt itthonhagytam és elmentem a sofőrrel az egyébként nem messze lébő üzletbe. Eleve kicsit ideges voltam, mert Barninak hétvége óta nem oké a pocija (voltunk dokinál, de a vízben oldandó porokat, amiket kapott nem hajlandó meginni) és ma délelőtt elaludt az ölemben. A kedve jó, eszik, iszik, de ideges vagyok.

Már a fő útra is lassan tudtunk kikanyarodni, elég nagy volt a forgalom. Az első lámpás kereszteződés egy bangkoki viszonylatban is nagy és forgalmas kereszteződés, ahol vagy automata irányítja a lámpákat vagy egy rendőr, ami azt jelenti, hogy a rendőr dönti el, hogy mikor melyik irány mehet. Logikát nem szabad keresni az irányításban. Húsz perc várakozás után, a második lámpánál mi is tovább tudtunk menni, na már ekkor sem voltam a higgadtság mintaképe. A következő egy percben sikerült kb. 200 métert megtenni, majd újabb 20 percig egy centit sem haladtunk. Nagy szerencsénkre pont előttünk (két autónyi távolságra) volt egy visszafordulási lehetőség, úgyhogy mondtam a sofőrnek: mivel a f@szom tele van ezzel a fostalicska várossal (ezt magyarul) forduljunk vissza (ezt angolul)! 5 perc múlva egy kicsit csordogált a sor, így eljutottunk a visszafordítóig és haza tudtunk jönni. És ne kapjon agyvérzést az ember. Tényleg nem tudom elhinni, hogy itt így élik le az emberek az életüket.

 

A nap tanulásga: ne akarjak annyira sütizni!!!! 🙂

 

Ma hazajött V, de a délelőtti idegbaj után nem mentünk ki elé a reptérre.

Március 26.

2012 március 29. | Szerző: Gesztenye13

V megint lelépett 3 napra, kezd tele lenni a hócipőm.

 

Megfogadtam, hogy többet nem írom le, hogy ez meg ez a templom vagy palota vagy bármi mennyire gyönyörű. Ma egy újabb templomot néztünk meg, de anélkül, hogy leírnám….. Értitek!

 

Wat Ratchabophit

A templomot V. Rama király megbízásából építették a XIX. század második felében. A buddhista templomok mindig több, különálló épületből állnak, amit kiegészítenek a szerzetesek épületei, a könyvtár épülete és szinte mindig működik iskola is a templom területén. A ma megnézett templom már az alaprajzában is kitűnik a többi közül. Itt a templom két épülete egybe épült, középen szabad teret hagyva egy Chedinek. A templom fala kézzel festett mázas cseréppel van borítva, az ajtó- és ablakkeretek arnnyal és tükrökkel van gazdagon dísztve.

A fontos ceremóniáknak helyet adó Usboth két különböző, thai és gótikus stílus elemeit ötvözi.

Anya, én már nem akarok több templomot megnézni, medencézni szeretnék, meg biciklizni.

Nem hagytam annyiban, bár cipeltette magát.

És az ajtó

Kibékültünk (hát igen, az ajtón lévő lakatok csodákra képesek)

Sajnos nem tudtunk bemenni a templomba, pedig biztos szép az is.

Harangtorony

 

A templom mellett egy temetőkert található a királyi család tagjai nyugszanak itt.

Március 25.

2012 március 29. | Szerző: Gesztenye13

Családi séta volt a Rama IX. parkban. Hiába volt vasárnap nem voltak sokan. Sokáig nem tudtunk maradni, mert Barni gyorsan elálmosodott.

Anya, ne már!

 

Hihetetlen, hogy már miknek tudok örülni. Tegnap végre kaptunk egy sapkát Barninak. Azokba, amelyeket tavaly még otthonról hoztunk neki már nem tudom belepaszírozni a fejét 🙂 Vékony vászon sapit kerestem neki, lehetőleg fehéret, amit mindenhez rá tudok adni, de örültem, hogy találtunk egyet farmer anyagból. Na majd nyáron otthon!! Jaj, de várom már.

Na ma pont nem sütött a nap, a főpróba elmaradt :-).

Március 22.

2012 március 29. | Szerző: Gesztenye13

Tegnap hazajött V, kimentünk elé a reptérre.  Fél órát vártunk rá, mert kicsit hamarabb kiértünk és az Ő gépe is késett egy kicsit. Azt hittem jól fog szórakozni Barni ha mozgólépcsőzünk, mert imádja, de pár perc után megelégelte. Végignyomkodta az információs pultot, a falon logó telefonokat, végül észrevett egy könyvesboltot, ahol minden polc ki volt világítva. Gondoltam itt kilámpázza magát, de aztán egy csomó könyvet leborított, innen is mennünk kellett.

Ekkor kiszúrt magának egy csajszit, illetve annak a böröndjét, azzal szórakozott.

Kisebbfajta megváltás volt, amikor megláttam V. Fejét, ahogy kimagaslott a tömegből! 🙂

 

Ma a Lumpiniben bicikliztünk és mászókáztunk. Iszonyat meleg volt, tűző napsütés nulla szél. Szakadt rólam a víz. Máskor sok futkározós emberkével szoktunk találkozni, ma csak pár biciklizőst láttunk. Április még száraz és forró lesz, májusban kezdődik az esős évszak.

Március 19.

2012 március 27. | Szerző: Gesztenye13

V ma korán reggel elrepült Indonéziába munkaügyben, így mi is hamarabb tudtunk indulni a sofőrrel. A Wat Arun templomnál már voltunk és annak a szomszédságában található Taskin palotát néztem ki mára. Nincs is közel, és arra  valahogy mindig rossz a közlekedés is. Most is több mint egy óra alatt értünk oda.

Szimpatikus a sofőrünkben, hogy nemcsak odavisz minket, ahova kérem, hanem ott segít, ha úgy alakul. Most azért jött velünk, mert a palota környékén mindenhol egyenruhás emberkék rohangáltak. Kiderült, hogy a palotában a Thai Haditengerészet székel és csak előre egyeztetett időpontban, szervezett csoportban lehet megtekinteni. Mi sem mehettünk be, csak körbesétátuk, ami azért nem volt kellemes, mert mindenhol géppuskás őrök sétálgattak. A folyóparton csináltam pár képet.

Sofőrünk szerint Taskin király nagyon sokat tett Thaiföld fejlődéséért.

A háttérben a Királyi palota épületeinek teteje látszik. Bangkok folyója a Chao Phraya, ami a a Ping és a Nan folyók összefolyásától kezdődik Nakhon Sawan tartományban. Keresztülfolyik a Központi síkságon, majd Bangkok alatt a Thai öbölben éri el az óceánt. Bangkokban a folyó mindkét oldalán templomok, paloták találhatók, ezzel bizonyítva, hogy a város megalakulásától kezdve fontos szerepet tölt be.

Ha már erre jártunk megnéztük a templom korábban nem látott részét, ugyanis amikor itt jártunk Barni hisztirohamot kapot és inkább hazamentünk.

 

A parkot még meg tudtuk nézni a múltkor is, azért teszek fel pár képet, de a templomokat akkor nem láttuk. Nagyon hiányolom, hogy egy ilyen gyönyörű és érdekes templomról miért nem állítanak össze és árulnak egy könyvet. A rövid története olvasható a neten, de például a szobrokról nincs semmi. Érdekelne, hogy mi a jelentése a bejárat mellett álló két “őrzőnek” vagy a gülüszemű kutyának (ha egyáltalán az).

 

Valóra vált álom 🙂

Március 17.

2012 március 26. | Szerző: Gesztenye13

Hétfőn vásárolni voltunk Barnival, nem tudom másoknál ez hogy zajlik, de nálunk vagy fehér (végig elvan a bevásárlókocsiban, kóstolgat, dumál, nézelődik) vagy fekete (megy, mint aki se lát se hall, jobban járok, ha megyek utána és eldobva a bevásárlólistát azokat a dolgokat veszem meg, amik útba esnek).  Nagyon ritkán itthon hagyom a csajszira Barnit és akkor tudok normálisan körülnézni az üzletben.

 

Kedden az állatkertben voltunk. Kicsit unom már a parkokban való biciklizést, változatosságként megyünk az állatkertbe. Iskolaszünet révén rengetek gyerek volt, a buszparkoló fullon volt. Úgy parkolnak be egymás mellé, hogy egy ember éppen elfér köztünk, hihetetlenül megtanultak alkalmazkodni a helyhiányhoz.

A játszóteret irányoztuk be, de előtte megetettük az elefántokat (Barninak egyre jobban tetszenek ezek a pillanatok), illetve Barni kapott egy jégkrémet.

Itt felejtett Valentin napi dekoráció

A játszótéten éppen volt egy csoport, de érkezésünk után elvonultak és volt egy negyed óránk a következő rohamig. Barni egyre ügyesebb a mászókán, de most is egy nála nagyobb fiút követett, aki partner volt a játékban, így rohangáltam a mászóka körül, mint pók a falon, hogy alkalom adtán elkapjam ha úgy alakul.

Odaérkezésünkkor muszlin vallású gyerekek voltak a játszótéren. A kislányok haját kendő takarta és játék közben össze-vissza csúszkált nekik. Nehéz megértenem ilyen kis gyerekek esetén miért ragaszkodnak ennyire ezekhez a külsőségekhez. Tudom, nekik meg a mi nézeteik nem tetszenek.

Azért néhány állatot is megnéztünk. Ezt a tapírt még nem sikerült ébren találnom.

 

Biciklizés a parkban, játszóterezés majdnem minden nap megyünk valahova, amikor nem, akkor a házban medencézünk vagy lemegyünk a játszószobába.

 

Ma plázázni voltunk, mert játékvásár van. Persze Barni mindent kipróbál, de itt ki is lehet. Amikor túl voltunk a pénztárgépek és egyéb finomságok nyomogatásán eljutottunk egy futóbiciklihez. Nagyon rá akart ülni, de nem sikerült neki, mert mindig eldőlt. Hoztak neki egy hozzá illőt, ami lekötötte annyira, hogy én is szét tudtam nézni. Nagyon jó kis kreatív játékok voltak, várom már, hogy ezekkel játszhassunk, ígérem a gyurmafiguráimmal nem foglak zaklatni benneteket. Amíg én nézelődtem V és Barni talált egy újabb játékot, amiről nem is lehetett leszedni. Nem vettük meg neki, szerintem egy bicikli sokkal hasznosabb.

A pénztár fele egy hatalmas területen autópálya volt összerakva Barni korú gyerekeknek, mi is megálltunk játszani egyet.

Körbenéztünk a legok között is (magunknak!!), nagyon jó kis dolgok voltak. Én nagyon szeretek puzzlet kirakni, de még elképzelni sem tudom, mikor jutok a közelébe Barni mellett. Nem nehéz kitalálni melyik mellett tettem én le a voksomat és melyik mellet V. Januárban volt itt egy legokiállítás, de csak nagyon rövid ideig, így nem láttuk.

 

Van egy nagyon jó étterem a plázában. 7-8 különböző ország (Kína, India, Olasz, Veitnám…) konyhájának kínálatából lehet választani. Minden konyhának van egy négyoldalú üvegkalitkája, ahol először kiválasztjuk mit ennénk (a választékot elkészítik, tányéron „kiállítják“ és röviden leírják mi van az ételben: disznó, hal, csirke, tészta, rizs…) majd akár meg is nézhetjük, hogy csinálják. Nekem ez nagyon tetszik, mert így nem veszünk zsákbamacskát, látom, hogy mit fognak kihozni a tányéron. Szeretek megkóstolni új ízeket, ételeket, de szeretem tudni, hogy mit eszem. Barni esetén általában maradunk a jól bevált sültkrumplinál, de mindig belekontárkodik a mi kajánkba. Megint eltüntette a fele rákomat :-)!

 

Március 11.

2012 március 26. | Szerző: Gesztenye13

Első nekifutásra péntekre pihenést irányoztam elő, de kiderült, a vasárnapra tervezett lasagne-hoz nincs itthon répa. A sofőrnek direkt szóltam, hogy ne jöjjön, így kipróbáltuk a ház egyik ingyenes szolgáltatását, a fél óránként induló minibuszt. Egy kis kört tesz meg a környéken és megmondod, hogy hol szeretnél kiszállni. A vásárlás előtt beiktattunk egy kis játszóterezést. Kimondottan jó, hogy a park melletti épület egész délelőtt leárnyékolja a játszóteret, így egész kellemes az idő. Barni próbált barátkozni egy thai kislánnyal, aki korban illet hozzá, de súlyban majdnem kétszer annyi volt, mint Barni. Így Anyukájával ott keringtünk körülöttük, mert néha úgy rakta arrébb Barnit, hogy csak úgy nyekkent :-). Visszafele nagyon ügyes volt a kisfiam, mert a táv több mint felét legyalogolta. Na nem táltosodott meg, hanem egymás után parkoltak a motorok, mi meg szálltunk egyiktől a másikig.

 

Ma egész nap nem volt más dolgunk (a főzésen és mosáson kívül), mint várni Apát. Nem sokkal a délutáni alvásból ébredve meg is érkezett.

A héten minden nap beszéltünk V-vel és minden alkalommal elfelejtettem mondani neki, hogy hozzon nekem újságokat, legalább egy Joy-t meg egy Glamour-t. DE képzeljétek magától hozott nekem két újságot. Hát én úgy örültem…  amíg meg nem láttam, hogy egy Story meg egy Hot magazint (nem is tudom, van-e ezeknél igénytelenebb újság). A hálám nem fog elmaradni. Azt találtam ki, hogy miután leteszem Barnit aludni, csinálok két gin-tonikot, bebújunk a takaró alá és én cikkeket fogok neki felolvasni ezekeből az újságokból. Édes a bosszú!!!

Március 8.

2012 március 20. | Szerző: Gesztenye13

Barni izgalmas éjszakáról gondoskodott mind nekem, mind V-nek. Az esti beszélgetés után betettem a telefont a párna alá és szundi. Éjszaka éreztem, hogy Barni matat, de nem tudtam, hogy mit csinál. Valószínű felhívta V-t, mert arra ébredtem, hogy visszahív, hogy mi történt, miért hívtam.  Barnit nem volt egyszerű visszaaltatni a nagy „apázások“ közepette.

Másnap reggel, mialatt öltöztem Barni megszerezte a telefonomat és felhívta V-t, akinél akkor hajnali 3 óra volt. Reméltem, hogy időben kinyomom a telefont és nem csörög ki V-nál, de nem sikerült és felébredt :-). Hiába na, egyformán szeret minket.

Egészen hozzászoktam már ahhoz, hogy igencsak megnéznek minket az emberekkel itt Bangkokban, elég ritka, hogy egy Anyuka egy viszonylag kicsi gyerekkel járja a város nevezetességeit. A közértben gyakran találkozunk más anya-gyerek párossal, de sehol máshol, még az állatkertben sem.

Itt a szállodában is kicsit kilógtunk a többi vendég közül. Rajtunk kivül egyetlen egy család volt, de ott apuka is jelen volt és a gyerek is idősebb volt Barninál. Az alkalmazottak közül többen is megkérdezték, hogy honnan jöttünk, illetve miért csak ketten. A bámulgató vendégekkel nem foglalkoztam.

 

Ma korán mentünk reggelizni, hogy még egy nagyot tudjunk fürdeni. Bepróbáltam a tengert, de Barni nem akarta, így medencéztünk, először a gyerekmedencében majd átmentünk a nagyba.

A szoba majdnem épségben megúszta Barnit, az egyik olvasólámpát döntötte fel és mozdította ki a helyéről. Az utolsó pillanatban én még majdnem infarktust kaptam, amikor körbenéztem, hogy minden elraktam-e és a szekrényből egy gekkó esett a nyakamba majd onnan a földre.

Délre jött értünk a sofőr és elindultunk hazafele.

Útközben még megálltunk Petchburi-ban és megnéztünk egy templomot, amit még hétfőn néztem ki a hegyről. Az a része a városnak, amit beautóztunk nagyon tetszett, kis kertváros kosz és zsufoltság nélkül.

A városból kifele vezető úton elhaladtunk a hétfőn megmászott hegy mellett. A kábelautó előtt erről az oldalról, gyalog lehetett csak feljutni. Ezen az oldalon már a hegy lábánál volt egy csomó majom.

Jó lett volna úgy hazajönni, hogy V már itt van, de már csak három este és jön!

Március 6-7.

2012 március 19. | Szerző: Gesztenye13

Wora Bura Resort & Spa

A szálloda igazzi ékkő a sok modern épület között. Szeretné az idelátogatókkal megismertetni a XIX. századi Thaiföld hangulatát. Az épületek a régi thai és európai stílus egyvelegét mutatják.

A recepciónál csak az ott dolgozók korhű ruhája volt furcsa számomra, a bútorokon nem tűnt fel ez a régies stílus.

A szoba berendezésén annál inkább, olyan érzésem volt, mintha egy múzeumban lennénk. Le is izzadtam, hogy mi nem fogja túlélni a fiamat. Dísztárgyként egy nagyon régi kard volt vitrinben a szobában, szóltam gyorsan, hogy ezt vigyék ki a szobából, mert nem vállalom az épségéért a felelősséget. Annyit mondtak megnézik, mit tehetnek, aztán olyan gyorsan elvitték, hogy le se tudtam fényképezni :-).

Az „U“ alakban elhelyezkedő épületek gyönyörű kertet fogtak közre.

 

A háromszögű tető alatt volt a mi szobánk.

 

Kedden, ébredés után kicsit összepakoltuk a szobát, majd lementünk reggelizni (a tegnapi nap után olyan izomlázam lett, hogy minden lépés kész horror). Mások nyugalma érdekében a svédasztaltól kicsit messzebb ültünk le, de így magammal szúrtam ki, mert nem akartam egyedül otthagyni Barnit az asztalnál amíg szedek magunknak reggeli. Így egyik kezemben Barnival kicsit többször fordultam míg mindent odahordtam az asztalhoz.

A kaja teljesen korrekt volt, Barni is nagyon szépen reggelizet, igaz a második kávémat már ugrásra készen ittam, mert elindult felfedezni az éttermet.

Reggeli után lepakoltunk a medence mellé és lementünk a tengerhez fürdeni.

Hát megint nem tetszett Barninak, nem volt hajlandó a lábát lerakni a homokba, a vízben meg csak kapaszkodott belém, így visszamentünk a medencéhez.

Ha valami nem klaffolt volna a szállodával ez a medence akkor is kárpótolt volna, annyira király volt (na jó ha valami bele kell, hogy kössek akkor az a víz hőmérséklete, mert kicsit lehetett volna hűvősebb). A délutáni alvásig ki se jöttünk a vízből, a medence egyik vége jakuzziként működött, a másik végén elefántszobrok köpték a vízet, Barnu is nagyon élvezte.

A napon szinte elviselhetetlen volt a meleg, törölköző nélkül le se lehetett ülni a napágyra. A fapadlóról ne is beszéljünk. Barni szokás szerint nem hallgatott rám és kiment a napernyő alól, de csak 1x :-).

Alvás előtt megpróbált ugyan enni, de menet közben elaludt.

Vacsora előtt elmentünk a környéken biciklizni. Itt végre úgy volt kialakítva a járda, hogy akár babakocsival, akár kisbiciklivel használni lehessen. Azt mondjuk nem értem, hogy miért úgy állítják fel a táblát, se balra, se jobbra ne lehessen könnyen megkerülni. És mindig a járda közepén álltak a táblák.

Ez a 6 óra időeltolódás V és köztünk elég gáz. Telefonon többször beszéltünk, sőt időpontot egyeztettünk Skype-os randira, de V soha nem ért oda. Még jó, hogy Barni még nem érti, mit is jelent, hogy pl. 5 órakkor Skype-olunk, aztán még se. Hasonló párbeszédek zajlanak köztünk naponta 100x:

B: Apa?

Én: Apa dolgozik.

B: Apa?

Én: Apa dolgozik.

B: Apa? Apa? Apa?

Én: Apa dolgozik, Európában van, majd később látjuk őt Skype-on.

B: Apa?

Én: (magamban) brrrrrr, nem bírom tovább!!!!!!!

 

Vacsorát bátrabban rendeltem, hogy előző nap olyan szépen evett Barni, erre csak turkálta az ételt, szép kis disznóól maradt utánunk :-(.

A szobában Barnu felfedezte, hogy az éjjeli szekrényen van egy kezelőpanel, amellyel az összes villany kapcsolgatható, a légkondi hőmérsékléte és ereje változtatható, illetve kérünk takarítást, vagy ne zavarjanak kiírás jeleníthető meg az ajtó mellett kivülről. Ez lett a fő játékszere, néha már a ventillátortól lobogott a hajam, de még mindig felfele kapcsolta.

 

Szerdán már közel ültünk a svédasztalhoz, illetve Barni nem ellenkezett az etetőszék ellen, így tényleg kényelmesen megreggeliztünk, mindent megkóstolt, amit vittem neki. Reggeli után megkerestük a játszószobát (közben vágyakozó pillantást vettem a wellness részlegre sajgó lábaimmal), de nagyon gyenge volt, és a játékok sem működtek.

Délelőtt fürödtünk és igazából játék közben két perc alatt elaludt a medence mellett. Egy egész órán át tudtam úszkálni és napozni, úgyhogy egy szavam sem lehet.

Késő délután elindultunk egy magaslat fele a tengerparton, amit szerettem volna megnézni. Ránézésre nem volt vészesen messze, de Barnit cipelve egyre messzibbnek tűnt, így végül kb. a háromnegyed úttól visszafordultunk. Egész egyszerűen nem hajlandó gyalogolni ha olyan kedve van, de az utolsó alkalmakkor a babakocsi sem tetszett neki, így marad a cipelés.

A vacsival nem tököltem Barninak sima sült krumplit kértem, magamnak pedig sült rizst tenger gyümölcseivel. Sikerült nem egyszerre kihozni a két kaját, így mire megérkezett a krumpli, Barni az összes rákot és tintahalat kiette a kajámból. De a sült krumpliból se sok maradt.

Hihetetlen, de 8 órakkor mind a ketten aludtunk.