Április 8.

2012 április 11. | Szerző: Gesztenye13 |

Ahhoz képest, hogy egy hosszú hétvégén vagyunk túl (péntek munkaszüneti nap volt V-nak) nem csináltunk túl sok mindent. Pénteken vásárolgatni voltunk, de a bevásárlóközpontban kettéváltunk, mert mindketten mást akartunk megnézni. Megnyertem Barnit, így nem különbözött ez a nap sem a többitől, cipelhettem a seggecskéjét. Viszont így legalább tudtam neki venni papucsot és egy másik kiscipőt a tengerpartra (hátha akkor hajlandó sétálgatni ha van valami a lábán). Kicsit meg vagyok ijedve, mert múltkor is és most is választott Barni magának egy csili-vili, rózsaszín hercegnős papucsot. Most hagytam hogy felpróbálja és magyaráztam neki, hogy ez nem áll jól rajta. Ahhoz már nem ragaszkodott, hogy megvegyük.

Azért végülis jól jártam, mert kaptam egy fürdőruhát. Nagyon jól néz ki!

Indulásra készen (kis utánzós, de azért nem cipelte a táskám)

 

Mára kiruccanást terveztünk Ayutthaya-ra. Korán szerettem volna indulni, hogy kicsit több időt tudjunk ott tölteni, mire a fiúk bedobják az unalmast. Hát nem jött össze, tegnap és tegnap előtt is hétkor már fenn kukorékoltam, ma fél kilenckor alig bírtam magamhoz térni. Megint 10 után sikerült elindulni, majdnem dél volt mire odaértünk. A legtöbb kiemelt templomromot láttuk már, de azért még akad látnivaló. Ha láttunk valami érdekeset akkor megálltunk megnézni.

Így keveredtünk elsőre egy szoborhoz. Az autóból egy romtemplomot láttunk meg, de onnan, ahol kiszálltunk az autóból nem tudtuk megközelíteni, mert erről az oldalról vízesárok vette körül.

A szoborról nem sikerült kideríteünk, hogy kit ábrázol, vagy kinek tiszteletére emelték, mert csak thai nyelvű feliratott találtunk. Gondolom nem sokan tévednek ide a külföldiek közül. Egyébként a fénykép hűen tükrözi hány emberrel találkoztunk itt.

Végül ami miatt megálltunk azt csak az autóból fényképeztük le.

Lassan autóztunk tovább, amikor a házak között a háttérben megláttuk a következő megállónkat.

 

Wat Wora Pho

A templom előtt található információs táblán annyit írtak a templomról, hogy nem tudják mikor és kinek a tiszteletére vagy a megbízásából építették, szóval zéró info.

Nyugodtan tudtam fényképezni, mert sehol senki, még a fiúk sem jöttek velem, mert Barnit egyedül a kocsikulcs érdekelte (ez az egész napra igaz volt).

 

Az út másik oldalán egy másik templom található.

Wat Wora Chet Tha Ram

Nagy Nerasuan király az 1600-as évek elején meghalt a burmaik ellen folytatott harcok során. A következő király, Eakathotsarot (aki az előző király testvére volt) rendelte el a templom építését a volt király tiszteletére. Egy hatalmas krematóriumot is épített és több mont 10.000 szerzetest hívott meg a király hamvasztási ceremóniájára.

Ide a fiúk is eljöttek velem, de Barni iszonyat hisztit levágott, hogy ő nem fog gyalogolni és a biciklire sem hajlandó ráülni. Én szokás szerint már emelni akartam, hogy akkor cipelem, amikor V. mondta, hogy hagyjam ha mi megyünk nem fog egyedül ittmaradni. Mivel rajtunk kivül nem volt senki, gondoltam próbáljuk meg, de rossz volt hallgatni azt a keserves sírást. Elsétáltam fényképezgetni és egyszer csak kézen fogva sétáltak felém a fiúk. Jó lenne ha ez lenne az a bizonyos jégtörés és ezután jönne a saját lábán.

 

A harmadik templom 2 perc sétára volt innen, úgyhogy gyalogoltam (35 fok volt és tűző napsütés – brutál meleg volt, szakadt rólunk a víz).

Wat Lokayasutharam

Az erre vezető út tulajdonképpen a hajdani templom területén halad, kicsit morbid látvány volt (a fal mellett csatorna folyik, gondolom ezért csinálták meg így).

Fő attrakciója a templomnak egy hatalmas fekvő Buddha szobor, amit Phra Bhuddhasaiyart-nak hívnak, és aminek az arca kelet fele néz.Téglából és cementből készítették ayutthaya-i stílusban. A szobor 37 méter hosszú és 8 méter magas. Feje egy lótuszvirágon fekszik, a lábak egymásra helyezve, egyenlő hosszúságú ujjakkal (nem tudom, hogy ennek van-e jelentősége, hívtam segíteni „barátom a google“-t, de ??????).

 

Ebédelni egy folyóparti étteremben voltunk. Az utcáról egy előkerten kell átmenni az asztalokhoz, innen nyílnak a konyha helyiségek is.

Nem zsákbamacskát ettünk, V evett már itt 1x, amikor mi még otthon voltunk. Fokhagymás halat, sült rizst és édes-savanyú csirkét ettünk. A fokhagymás hal mellé megettem a díszítést is, ami nyers uborka volt (hmmm egész délután Anyukám fokhagymás uborkasalátája tört elő a gyomromból, alig várom, hogy menjünk már haza).