Április 16.

2012 április 27. | Szerző: Gesztenye13

Otthon megbeszéltük egy nap pihi, egy napi jövés-menés. V. közölte, az első nap, vasárnap mindenképp pihi (gondolom véletlen, hogy ez pont forma 1-es napra esik, pasik…).

Barni éjszaka úgy döntött márpedig ő nem alszik egyedül és átjött a mi ágyunkba, így én szorultam az egynegyvenes kanapéra, hát mit mondjak.

A svédasztalos reggelire egy szavunk sem lehet, de meg sem tudtunk szólalni után, pihegtünk, mint a büdös bogarak. Medencézés előtt még elintéztük az autóbérlést mára, illetve V. kérte, hogy csináljanak valamit, mert továbbra sincs forró vízünk.

A medence nagyon klassz volt, elég nagy, éppen jó hőmérsékletű vízzel.

Aztán lesétáltunk az óceánhoz is. Az az  igazság, hogy nekem a vízpart nagyon nem tetszett. Nagyon meglepődtem a fekete homokon (azt nem olvastam sehol sem, hogy itt konkrétan fekete a homok).

Az nagyon tetszett Barninak, amikor mind a ketten fogtuk a kezét és együtt sétáltunk be a vízbe. Itt a víz szörfözésre kiválló, de úszni nekem nem sikerült benne, nagy és erős hullámok vannak egészen közel a parthoz. Konkrétan a fél méter mély vízben simán feldöntöttek. Nem is volt jellemző, hogy sokan lettek volna a vízben.

Ez a kép még tegnap készült, most nem vittük le a gépet a partra. Barni lábán lévő gumicipőt nagyon szereti, simán sétált vele a süppedős homokban. És rálátni a reptér végére, megnéztünk pár landoló repülőt.

Amíg a fiúk délután aludtak (hmmm Forma1-et néztek) én elmentem a kismedencéhez olvasni. Rajtam kívül 3 voltak a környéken, akik szintén olvasgattak, így én remekül aludtam a napernyő alatt.

Vacsora előtt kaptuk az örömhírt, hogy a melegvízhiány a hotel egész terültére kiterjed, valami tönkrement, de egy hét alatt megoldják. Cserébe felajánlottak egy másik szobát, ami egy kategóriával jobb volt mint ez, de a víz ott is hideg. Hát itt elborult V. agya és a szálloda igazgatóját követelte. Mondták, holnap, majd holnap Édespofa, ez Bali, itt lassan örölnek Síva malmai. Igazából elég kellemetlen szitu volt, mert nem elég hogy hideg a víz, de a mi szobánk hideg és nedves is volt. Nem használtuk a légkondit, de amikor a szobában voltunk kinyitottuk a teraszajtót, aminek a hatására a szobában a hatalmas tükrön és a falon a hőmérsékletkülönbség miatt folydogált a víz, de olyan szinten, hogy a festék a falon felhólyagosodott. Ezáltal az ágyneműt is hidegnek és nedvesnek éreztük, a fürdőben a felakasztott fürdőruhák kettő nap alatt nem száradtak meg!! És ez egy ötcsillagos szálloda, közepes árkategóriájú szobája, ahol egy bizonyos minőség elvárható!

A vacsi megint szuper volt,

ráadásként az asztalunkra pottyant a fáról ez édes kis gyíkocska, szerencsénkre, hogy nem tányérba esett.

Már a szálloda is érezte, hogy ez így nem oké és V.-ben emberükre találtak egy kis meglepi várt minket a szobában. Hát köszi 1-nem szeretjük a nyers japán makikat, 2-a jázmintea bűn rossz volt, 3-én nem szeretm a bort, V. meg egyedül nem iszik (pedig azt mondta nem rossz bor), 4- dugig voltam, egy picike sütit sem bírtam megenni, V. viszont eltüntette.

Megint sikerült álomba dideregni magunkat.

 

Ma 9-re kértük az autót, így fél nyolcra húztuk az órát (mi sem vagyunk normálisak nyaralás alatt órára kelni :-)), de majdnem tíz volt mire elindultunk. V. sokat jár Jakartába, Indonézia másik szigetére és azt mondta, hogy Ő itt nem hajlandó vezetni, mert itt nem létezik közlekdési morál és ha Ő, mint külföldi csak egy kicsi kárt okoz valakinek, csak rosszul játhatunk, ezért sofőrrel együtt béeltük az autót. Egyébként ez is a jellemző itt, illetve a bevállalósabbak motort bérelnek és azzal járják be a szigetet, de ez már az öngyilkossági kisérlet kategóriája.

A nap folyamán az is kiderült számunkra, hogy itt nincsenek útjelző táblák, vagy csak nagyon ritkán, nincsenek helységnév táblák, az sem tudtuk merre járunk. Biztonságot adott, hogy a sofőr a szállodával áll kapcsolatban, így talán nem hagy ott minket valahol, akár túszként is. Nekem vannak ilyen kényszeképzeteim itt a messzi Ázsiában.

 

Először az állatkertbe mentünk. Már a jegypénztárnál elbizonytalanodtunk, hogy felüljünk-e az elefántra vagy sem. Én nagyon sajnálom őket (de minden állatot, amit nem jó körülmények között tartanak), de végül úgy döntöttünk igen. Sajnálom, hogy Barni erre később nem fog emlékezni. A bejárat mellett egy oroszláncsalád volt a kifutóban. A kifutó mögötti éttermet egy ablak választja el az állatoktól. Én már itt el tudtam volna tölteni egy napot. Az oroszlánokat éppen meg lehetett etetni, persze itt is a szokásos dolog történt. A szikla tetején a nőstény oroszlán megszerezte a kaját, a hím meg elszedte tőle. Vazze, ez a való világ! Aztán küldtek be újabb falatokat (a látogatok mozgatták a kaját szállító kábeleket).

Először mentünk elefántagolni. Nagyon meleg volt és végig tűző napon voltunk (én nem tudtam napernyőt nyitni, mert fényképezgettem), mire megetettük a séta után az állatokat vattát köptem. Így a következő útunk az étterembe vezetett. Több útibeszámolót megnéztem Baliról és előre elterveztem akkor és ott fogok pisilni, amikor a körülmények egy bizonyos szintnek megfelelnek és nem amikor kell. Ezt egész nyaralás alatt sikült teljesíteni.

A frissitő után körbesétáltuk az állatkertet. Itt egy kis videó, amiben nem szerepel minden állat, amit láttunk, de remélem így is tetszeni fog.

 

Az állatkert után a Majomerdő felé vettük az irányt. Az az erdő Ubud városban, városa mellett van, két perc alatt jutt el az ember a házak közül a tömény ősrengetegbe. A tűző naposütés után a félhomály, a mohás kövek tiszta Indiana Jones feeling, nekem egyből beugrott a majomkoponyában tálalt étel filmkockája és próbáltam szorosan V. mellett maradni.

Az erdőben egy templom is található, amit csak kivülről tudtunk lefényképezni (a temlomokról a következő bejegyzésben majd írok bővebben).

 

Ubud-ot Bali kultúrális központjának tartják. Simán el lehet itt tölteni több napot is a nézelődéssel, vásárolgatással. Nekünk erre sajna nem volt időnk, illetve egy kicsi gyereknek ez aztán igazán nem élvezetes program, de a szülőknek sem egy unatkozó gyerkőccel.

A királyi palotát mindenképpen szerettem volna megnézni, de csak egy minimális része volt megnyitva a pórnép, azaz előttünk.

Így gyorsan végeztünk és beültünk egy hideg innivalóra, sőt utába egy fagyit is ettünk. Az ilyen városnézős, menetelős napokon a folyadékfogyasztásunk hihetetlenül megnőtt.

Kilátás az étteremből

A városnak hatalmas piaca is van, főleg a turistáknak, a szélére odanéztünk, mert mellette mentünk el. Benézve a sorok között nagyon szűk és sötét volt a hely, nem vágytam rá, hogy közelebbről is megnézzük.

Négy óra körül indultunk vissza a szállodába, Barni számára ez elég hosszú volt, aludt is egyet az autóban V. ölében. Nagyon egymásra kattantak a pasik, én meg kicsit pihenek. V. igazi hős volt ma, annyit, de annyit cipelte Barnit, amennyit a kiskrapek kihisztizett. Lassan kezdi megérteni miért vagyok annyira fáradt esténként, hogy csak beájulok az ágyba :-).

Baliról sok embernek a teraszos rizsföldek jutnak az eszébe. Ez igaz, de nemcsak a hegyekben, hanem minden talpalatnyi földön riszet termesztenek, így a városokban is az üres telkeken és a városok közötti területeken is. Körbe mindenhol a frissen ültetett növények vagy az éppen érésbe forduló vagy már learatott rizsföldek látványa tárul szemünk elé. Nagyon szép látvány, de mindent-mindent kézzel csinálnak. Iszonyat munka.

Április 14.

2012 április 25. | Szerző: Gesztenye13

Még szálláskereséskor megnéztük a sziget térképét és kértem V.-t, hogy ha lehet ne a szárnyhoz foglaljon helyet a repülőn, mert Balin a leszállópálya vége a tengerben van és szeretném nézni és videózni a leszállást. És V. olyan rendes volt, hogy a szárny elé vette meg a jegyeket. DE Timi tervez és Thaiair végez, az utazás előtt lecserélték a gépet és a szárny kellős közepéhez szólt a jegyünk, hát majdnem elsírtam magam. Így feküdtünk le péntek este.

Csalódott Timi szép akart lenni az utazásra, ezért 4.15-kor keltem, hogy hajat tudjak mosni még indulás előtt, kicsivel 5 után Barnit is ébreszgettük. Hihetetlen kiskölyök, ha lehet aludni nem akar, most meg alig bírtam felébreszteni. A 6 órai indulást majdnem sikerült tartani és 20 perc alatt kint voltunk a reptéren (ez Bangkokban maga a csoda, igaz, hogy a Songkran miatt több millió ember hagyta el a várost), na de ott, hát parkoló hely, na az nem volt. Már keresztbe is parkoltak mindenhol, kb 20 perc után találtunk egy helyet (V. mondta, hogy ha 300 férőhelyes egy parkoló, az automata nem ad ki több slejfnit, de a thai emberek leleményesek és kézzel kiállított papírral még 200 autót beengednek). Még jó, hogy időben indultunk. Kicsit izgultam, mert olvastam, hogy néha 2 óra a becsekkolás a bangkoki reptéren, mert 1-nagy az utasforgalom, 2-a kevés fizú miatt lassan dolgoznak az emberek, de szerencsénk volt gyorsan végeztünk (ja ha pont pasifogás előtt álltok, fontos, hogy sokat utazzon a jelölt, mert akkor van neki mindenféle aranykártyája meg prioritása és az ilyeneknek külön pultja van a reptéren és nem kell hosszan sorba állni, illetve külön várójuk van a reptéren ingyen kaja-piával :-):-):-):-)).

Egy óránk volt még a beszállásig, meg tudtunk reggelizni.

Hiába reméltem nem az eredeti gépbe szálltunk be, gyönyörű kilátásunk volt a szárnyra! Kicsit több mint négy óra volt az út, amiből Barni 2 órát aludt a kezemben, kicsit elzsibbadva néztem végig a leszállást az előttem lévő kicsi képernyőn.

A vízumot nem vettük meg előre, így a gépből kiszállva V. sietősre vette a figurát, de se előttünk, se velünk együtt nem érkezett másik gép, így percek alatt végeztünk. Én addig begyűjtöttem az összes fellelhető szórólapot az autóbérlésről és a szervezett utakról. Kint már várt minket a szálloda embere, aki segített a csomakkal és elszállított minket a hotelbe.

 

A szálloda egy hosszúkás főépületből, éttermekből, hatalmas parkból és külön villaterületből áll. A képen, igaz nehezen, de látszik, ezek külön bejáratú villák általában medencével vagy jaguzzival, kicsi kerttel – természetesen horror áron. Hát majd egyszer, talán, de ha otthon így folytatja Orbán és csapata, akkor soha. Viszonylag sok a szoba, 300 körül, de nagy alapterület, az interneten nekünk tetszett.

Egy videó a szállodáról, főleg a kertjéről, ami brutál gyönyörű volt, láttuk, hogy folyamatosan gondozzák.

 

Szokatlan, a szoba elfoglalása együtt járt egy kis olvasnivalóval, méghozzá: Mi a teendő cunamiriadókor és földrengés esetén. Kellemes olvasnivaló megérkezéskor. Nem szeretnénk kipróbálni egyiket sem.

A szobánk, a nagyágy mellett a háttérben látszik egy kis kanapé, pont tökéletes Barninak, talán így nem rúgja le a vesémet.

 

 

Fáradtak voltunk, meg éhesek így a séta után egyből leültünk vacsizni.

Érthető volt az étlap, ennek ellenére nem tudtam mire számíthatok, mit fogok kapni. Hát első este belecsaptam a lecsóba. Pont olyan finom volt, amilyennek látszik, faszénen sült csirke, marha, bárány és hal.  Előtte volt egy koktél, kerek volt a világ :-).

Ha valamit szeret…. (okos Anyuka meg hófehér pólóba viszi vacsizni a gyereket, szerencsére itt is van Vanish)

Érdekes, hogy a koktél mit hoz ki az emberből, nincs miért sírnom, nekem mindjárt kettő villám is lett, medence helyett pedig a boldogságban fürdök. Isten biz, csak egyet ittam, a szerelem veszi el az eszem 🙂

 

Vacsi után visszasétáltunk a szobába és minő kellemetlen szitu, ippen csak langyos a víz a fürdőben, a szoba meg qurva hideg, pedig kikapcsoltuk a légkondit. V. egyből intézkedik és máris jönnek a szerelők, de a hiba nem a mi gépezetünkben van, keresik majd jönnek. Amíg lezuhanyoztam Barnit V. szerzett plusz takarót, mert tényleg hideg volt (pár km-re az Egyenlítőtől, király).

Barninak a külön kis kanapén csináltam egy kuckót, de nagyon nehezen aludt el.

 

Én zuhanyzás után fogvacogva, remegbe bújtam ágyba, decemberben otthon fáztam utoljára ennyire. Nem bírtam átmelegedni. Barni már aludt, V. félálomban, mikor hangos pukkanásokat hallok. V. szerint csak tűzijáték, de én voltam nyugodt. Biztos nem riadó, biztos nem riadó – ez zakatolt az agyamban, majd egyszercsak kopogtak. Ugrok ki az ágyból, basszus ürítik ki a szállodát vagy mi, mi meg itt alszunk. Csak a szerelő volt, hogy elvileg már van melegvíz, mondtam, hogy majd holnap megnézem, ha vissza tudok aludni 200-as pulzus mellett!!!!!!!!!!!!!!

Április 13.

2012 április 23. | Szerző: Gesztenye13

Végül mégsem maradtunk a négyfal között, így saját bőrünkön, illetve az autónkon tapasztaltuk meg az igazi fesztivált. Mondhatjuk, hogy nem kímélnek semmit és senkit, lényegtelen, hogy benne vagy-e a buliban vagy sem. Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek.

Buszmegálló (háttérben egy közért)

Az a fehér valami, amit az arcukra kennek eredetileg a valláshoz kapcsolódott, de mamár minden arra járót összekennek (fillérekért árulják az anyagot hozzá minden sarkon).

 

Vendégségben voltunk délután, végre tudtam fényképezni, hogy Barni mennyire szereti a vízet.

Apa jól elbújtál 🙂

 

Délelőtt majdnem mindent sikerült becsomagolnom, estére alig maradt valami, de így is későn feküdtünk le, pedig holnap 5 előtt ébresztő, mert indulunk Balira.

A következő infókat a www.repulojegyutazas.hu oldalról másoltam ki.

Bali, az istenek szigete, híresen szép természeti látképe és csodálatos élővilága miatt,Indonézia legnépszerűbb turista úti célja. A sziget az egyenlítőtől délre 8 fokkal, Jáva szigetétől pedig 3,2 km-re keletre fekszik, fővárosa Denpasar. Bali területe összesen 5,632 km2, észak-déli irányban 112 km, kelet-nyugati irányban pedig 153 km hosszú a sziget kiterjedése. Hat tagból álló vulkán lánca, kelet-nyugati irányban nyúlik el, legmagasabb tagja a 3142 méterGunung Agung aktív vulkán, amely 1963-ban tört ki utoljára. A szigetet trópusi erdők, mély krátertavak, gyorsfolyású folyók, kanyonok, festői rizsföldek, gyümölcs ligetek borítják, és korallzátonyok övezik. A déli részen lévő strandok homokja általában fehér (andezit), míg az északiak és a nyugaton fekvők fekete (bazalt) vulkáni homokkal borítottak.

Lakosság: 2005-ben a népszámlálás alapján Bali lakossága 3 millió 150 ezer fő volt. A legelterjedtebben használt nyelv a balinéz és az indonéz, és mint a legtöbb indonéz ember, a szigetlakók nagyobb része két vagy három nyelvet is beszél, de az idegenforgalom elterjedésének köszönhetően az angol nyelv használata is már egyre elterjedtebb. Balin az emberek mindig és minden körülmények között nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszanak, amely az európai emberek számára, akik a pörgő, és mindig nyüzsgő városi életből jönnek a szigetre, rendkívül furcsa. A nyugodtságnak egyszerű oka van, más az értékrendjük, fontosabb dolgok is léteznek számukra. A balinéz ember csak annyit dolgozik, amennyi a család megélhetéséhez, az isteneknek kijáró áldozatokhoz és a környezetük rendben tartásához feltétlenül szükséges. Ha Balira utazunk, számoljunk azzal, hogy a balinéz emberek nem a pontosságukról híresek, és jó néhány szabályt is szabadon értelmeznek.

Vallás: a lakosság 93%-a hindu, a legnagyobb kisebbséget pedig a muszlimok alkotják. Bali szigetén közel 100 ezer templom és szentély található. Templomot szinte mindenütt láthatunk, utakon, tengerparton, hegycsúcsokon, de még a rizsföldeken is. Az egyik legfontosabb szabály a szigeten, hogy a templomokba csak megfelelő öltözékben léphetünk be. Ez minimum egy hosszú szoknyát illetve nadrágot jelent, vagy pedig viselni kell az ún. szarongot (hindu népviseleti öltözet része), ami tulajdonképpen egy szoknyaszerű ruhadarab, amit derék köré kell csavarni, és lelóg nagyjából bokáig. Ennek viselete nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is kötelező! A szarongot a templomoknál lehet bérelni vagy megvásárolni. A szertartásokon arra is figyelnünk kell, hogy a fejünk lehetőleg alacsonyabban legyen, mint a falu öregjeié. Ha átnyújtunk, vagy elfogadunk valamit, használjuk a jobb kezünket. A balinéz hinduk hisznek a lélek reinkarnációjában. Az öt kozmikus elem, a levegő, a föld, a világűr, a tűz és a víz elkísérik a lelket a halál utáni útra, és segítik azt az örökkévalóság elérésében. Ha ez nem sikerült, az azt jelenti, hogy a lélek még további inkarnációk láncához van kötve.

Pénznem: hivatalos pénznem az Indonéz rúpia (IDR). Biztonságosan pénzt váltani a repülőtéren, a hivatalos vagy a szállodai pénzváltónál lehet. Az utcákon nagyon sok kisebb pénzváltó van, legyünk körültekintőek, ha ott szeretnénk pénzt váltani, mert könnyen előfordulhat, hogy megrövidítenek bennünket. Az euró átváltásával semmi probléma, mindenhol elfogadják, nem úgy mint az amerikai dollárt. A dollárnál rendkívül figyelik, hogy a címlet ne legyen gyűrött, elmosódott, vagy szakadt, és lehetőleg 2001. év utáni kiadású legyen, mert a régebbi címleteket még a bankok sem fogadják el. Sok helyen lehet fizetni valutával, ezért csak annyi rúpiát váltsunk, amely feltétlenül szükséges, mert a visszaváltásnál gondba leszünk, az utcai pénzváltók egyáltalán nem váltják vissza, ezt csak a bankokban tehetjük meg, amelyek többnyire csak a fővárosban Denpasarban vannak. A nemzetközileg ismert hitelkártyákat (Visa, Mastercard) Bali szigeten is lehet használni, az üdülőövezetekben sok bankautomata (ATM) található. Az ezekkel való fizetés azonban nem mindig kifizetődő, mert sok helyen felszámolnak kezelési költséget (3 százalék körül), ezért jó ha van nálunk megfelelő mennyiségű készpénz, főleg ha az üdülőövezetektől távolabbi vidékre megyünk, ahol egyáltalán nincsenek bankautomaták.

Kultúra: Bali híres a táncművészetéről, valamint a festészetéről, szobrászatáról és a fafaragásokról. Évszázadok óta ismerik a batikolást, ami a textilfestés egyik speciális formája. A balinéz táncok a turisták örök kedvencei.

Növény- és állatvilág: rendkívül sokféle trópusi növény található a szigeten. A magasabb területeken szegfűszegeket, az utcákon és a templomoknál hatalmas banán fákat, északon pedig  mandarin fákat láthatunk. Bali szigetén rengetek fajta bambusz él. A szigeten csodálatosan szép és illatos, orchideák, jázminok és vízi liliomok várnak ránk. Balin több mint 300 fajta madárral találkozhatunk, a vad szárnyasoktól kezdve egészen a békésebb papagájokig. A csodálatos víz alatti élővilág, korallokat, delfineket, cápákat, bálnákat, skorpió halakat, és teknősöket rejt magában. A század eleje óta sajnos már nem élnek elefántok és tigrisek a szigeten, de békés természetű kisebb méretű majmokkal még találkozhatunk.

Ünnepek: a balinéz emberek nagyon szeretnek ünnepelni, szinte mindent megünnepelnek, a gyermek születésétől kezdve az ifjú párok egymásra találásáig. Ha Balira utazunk, biztosak lehetünk benne, hogy valamilyen ünnepségnek vagy fesztiválnak a részesei leszünk. A nagyobb nemzeti ünnepek a következőek: a mindig szerdai napon kezdődő és 3 napig tartó Galungan és Kuningan ceremónia, az új év kezdetének és az éves megtisztulásnak ünnepe a Nyepi, a Pagerwesi rituális szertartás, a Saraswati, amelyet a tudás, a művészet és az irodalom istennőjének tiszteletére rendeznek, és végül a templomok ünnepe az Odalan, ami egy 3 napig tartó szertartás.

Fontos!

A Balira érkező turistákat leginkább az új év kezdetének ünnepe a Nyepi érinti, amelyet a balinéz naptár (1 év=210 nap) 10. hónapjában tartanak, és rendszerint március végére vagy április elejére esik, és hajnaltól egészen másnap reggelig tart. A Nyepi másnapján mindenki a házában marad, ilyenkor az emberek minden tevékenységüket szüneteltetik. A balinéz emberek ilyenkor, kínosan ügyelnek arra, hogy semmilyen zaj vagy fény ne szűrődjön ki a házukból. Így bújnak el a gonosz szellemek elől, akik Bali szigete felett repkednek. Úgy vélik, ha a szellemek ezen a napon üresnek találják a szigetet, akkor azt nem háborgatják majd a következő egy évben. A Nyepi ünnep napján teljesen megáll az élet a szigeten, nincs közlekedés, az üzletek és munkahelyek zárva tartanak. A kijárási tilalom a turistákra is egyaránt vonatkozik. Ezen a napon senki sem hagyhatja el a szállodát, házát, vagy apartmanját. A szállodákban a külföldi turisták részére, azért a szolgáltatások elérhetőek.

Búvárkodás: a búvárkodás szerelmeseinek Bali északi (Menjangen Island, Pemuteran) és keleti (Tulamben, Amed, Penida Island) partszakaszát érdemes felkeresnie. Aki a szörfözést szeretné kipróbálni, annak a sziget déli partját (Tuban, Jimbaran), és Kuta városának környékét érdemes meglátogatnia.

Nevezetességek és Látványosságok: a szigeten való tartózkodásunk során, érdemes kirándulást szervezni az alábbi helyszínekre, mert felejthetetlen élményben lesz részünk. A legtöbb nevezetesség és látványosság meglátogatása ingyenes, néhány helyen kérnek el 1 USD körüli összeget a belépésért.

Batur tó és vulkán

Ubud királyi palota, kézműves piac, majomerdő

Klungkung királyi palota

Tanah Lot sziklatemplom

Goa Gaya elefántbarlang

Besakih anyatemplom

Mengwi templom

Uluwatu sziklatemplom

Penglipuran ősi falu

Tengalalang rizsteraszok

Bratan tó és templom

Gigit vízesés

Lovina tengerpart

Waterbom vízi- és csúszdapark

Sangeh majomerdő

Taman Burung madár és hüllő park

Gasztronómia: az indonéz konyha rendkívül változatos, leginkább a thai és kínai ételekhez hasonlítanak, gazdagon fűszerezettek és sok friss zöldséget, gyümölcsöt tartalmaznak. A balinéz specialitások közé tartozik, a Babi Guling (nyárson sütött, sajátos ízesítésű malac, amit rizzsel kínálnak), a Lawar (apróra vágott hús zöldséggel, kurkumával és más fűszerekkel ízesítve, rizzsel tálalva), a Sate (bambuszpálcikára tűzött húsdarabok, faszén felett megsütve), a Cap Cay (apróra vágott hús zöldségekkel, csípős szószokkal), és a Melasti Café (tenger gyümölcsei). Ha jó kávét szeretnénk inni, akkor keressük fel a nemzetközi kávéházakat, mert a szállodákban is csak nagyon sok vízzel felengedett Nescafe kávét adnak. Friss gyümölcslevet mindenhol kínálnak, a borok és a nem helyi italok nagyon drágák mivel importálják, a helyi világos sör (Bintang) pedig nagyon finom. Az éttermekben az árakra pluszban rászámolják az adót (11%) és a felszolgálói díjat (10%), ami így további 21 százalékkal terheli meg az árat.

Egzotikus gyümölcsök: a nedves klíma és a termékeny vulkántalaj, nagyon kedvez a gyümölcsöknek. Ízletes mangók, karambolák, papayák, ízletes krémes banánok teremnek errefelé. Két igazán egzotikus gyümölcsük a Durian és a Salak. A Durian egy különleges illatú (vanília, mandula, hagyma) gyümölcs, a Salak pedig egy szomjoltó, frissítő egzotikus gyümölcs.

Vízum, Tartózkodási engedély, Kilépési illeték: a 60 napos turista vízum (Tourist Visa) megszerzésére két lehetőség közül választhatunk. Az egyik, ha a drágább és lassúbb, de biztosabb megoldást választjuk, és a budapesti Indonéz Nagykövetségen szerezzük be a vízumunkat. Ennek ára 45 USD, és általában 5 munkanap alatt kiállítják. A másik lehetséges és rizikósabb megoldás, ha helyben Bali repülőterén intézzük a turista vízumot. Ennek ára 25 USD, de számoljunk azzal, ha sok repülőgép érkezik egyszerre, akkor akár több óráig is sorba állhatunk, mire megkapjuk. A tartózkodási engedélyt csak úgy állítják ki, ha útlevelünk, még legalább 6 hónapig érvényes, és bizonyítani tudjuk, hogy rendelkezünk annyi pénzforrással, ami az ott tartózkodásunkhoz szükséges. A vízum megszerzéséhez még ki kell tölteni az „immigration” formanyomtatványt és egy vámnyilatkozatot. Minden egyes turista vízum (Tourist Visa) 60 napig érvényes (nem meghosszabbítható), és 25 USD-be kerül. Ha esetleg tovább szeretnénk maradni Balin vagy Indonézia területén, mint amennyire a tartózkodási engedélyünk szól, akkor ahhoz el kell hagynunk az ország területét, majd ismét be kell lépnünk, egy újabb érvényes vízummal. Fontos, hogy minden egyes napra meglegyen a tartózkodási engedély, mert ha nincs, akkor a büntetés naponta 25 USD, több hónapos tartózkodási engedély nélkül pedig a pénzbírság mellett, akár börtönbüntetés is kiszabható! Bali szigetének elhagyásakor úgynevezett kilépési illetéket kell fizetni, ami 150.000 rúpia/fő, és azt csak a helyi valutában lehet megfizetni. Ha nem teljesen hagyjuk el Indonézia területét, csak Bali szigetéről, egy szomszédos szigetre utazunk, akkor a kilépési illeték díja csak 50.000 rúpia/fő. Létezik olyan tartózkodási engedély (Visa Sosial Budaya), ami 6 hónapig érvényes és csak meghívólevéllel vehető igénybe. Először ez a vízum csak 2 hónapra szól, és 4 alkalommal hosszabbítható, amit a helyi bevándorlási hivatalban van lehetőség elvégezni.

Időjárás és Öltözködés: általában egész évben 20-35° C között mozog a hőmérséklet. Decembertől egészen márciusig tart a monszun időszak (esős évszak), ilyenkor nagyon sok csapadék hullik, és a páratartalom (80-90%) is igen magas. Többnyire az éjszakai órákban számíthatunk csapadékra, de napközben is bármikor eleredhet az eső 5-10 percre. Júniustól egészen szeptemberig tart a száraz időszak (száraz évszak), amikor a páratartalom alacsony és nagyon ritkán esik csak egy kis eső. Ezen időszakban éjszakára akár 15° C alá is lehűlhet a levegő. A szél általában nagyon gyenge. A nappalok és éjszakák egyforma hosszúak, a naplemente gyors, kb. 15 perc alatt besötétedik. A levegő hőmérséklete nappal soha sem zuhan 20° C alá, ezért célszerű nyárias viseletet hordani. A hegyekben, főleg esős időszakokban, jóval hűvösebb a levegő, ezért ott a pulóver és a hosszabb nadrág használata ajánlott.

 

Közlekedés: Bali szigetén nincs vasút, és nincs kialakított tömegközlekedési hálózat. Kettő tömegközlekedési eszköz áll rendelkezésünkre, az egyik egy kisméretű mikrobusz (bemo), ami rögzített útvonalon halad, és a beszálláshoz le kell inteni, a kiszálláshoz pedig kopogtatni kell az ablakon vagy szólni kell a sofőrnek. A másik eszköz a távolsági busz (bis umum), ami a nagyobb városokat köti össze, és csak a kijelölt megállóhelyeken áll meg. A szigeten autó és motor bérlésre is van mód, ha rendelkezünk nemzetközi jogosítvánnyal, de a balos közlekedés, és a balinézek sajátos közlekedési stílusa végett (nincs közlekedési morál), nagyon meggondolandó ezek bérlése. Ha nem akarunk buszokkal közlekedni, akkor rövidebb távokra, használjunk taxit hosszabb távokra pedig béreljünk magunknak autót sofőrrel.

 

1 hónapja foglaltuk le a szállást és a repjegyeket és babonából (nehogy valami közbe jöjjön) nem is nagyon beszéltünk róla. Az utazás előtti napokban néztem utána a látnivalóknak, mi az, amit feltétlenül látni szeretnénk. Azt beszéltük meg az, hogy az ott eltöltendő 6 egész napból 3 relax és 3 nézelődős napot csinálunk. Ahogy olvasgattam mások beszámolóit Baliról kb. két hetet nyugodtan lehetne szánni a nézelődésre. Hát nekünk nem lesz ennyi idők, és van egy kétévesünk, de beleadunk mindent.

Jelentem mindenki egészséges és a két nappal ezelőtti indonézia földrengés miatt sem hiúsul meg a nyaralásunk.

Április 12.

2012 április 12. | Szerző: Gesztenye13

Miután vasárnap a gatya lerohadt rólunk azt mondtam hétfőn ki se mozdulunk a medencéből. Hát persze, hogy nem volt olyan dög meleg. A hőmérséklet a szokásos volt, 35 fok, de nem volt tűző napsütés. Néha kisütött, de gyorsan jött a következő felhő. Azért két órát így is eljátszottunk a vízben. Barni egyre ügyesebben dobja a labdát, egyre gyakrabban sikerül arra, amerre akarja.

 

Kedden az állatkertbe mentünk, természetesen brutál meleg és napsütés. Szerencsére hatalmas fák vannak a parkban, így csak néha vesztünk össze Barnival a sapka miatt. Tartott még a vasárnapi jégtörés, vagy a biciklin ült vagy a saját lábán sétált. Ebben az állatkertben nincsen tipikus állatsimogató rész, de a holstein marha (ajándékba kapta az állatkert) és borja megsimagatható és a kecskéket és a ponilóvakat közvetlen közelről, de kerítésen keresztül lehet megnézni. A tehenektől kicsit tartott, de a ponilóvak mellett lecövekeltünk. Na őket meg akarta simogatni át is dugta a kezét a kerítésen. A frász kerülgetett, mert persze itt ki van írva, hogy vigyázat, haraphatnak!

A majmok is viszonylag közelről nézhetők, csak nagyon sűrű a ketrecük rácsa, de nagyon nézte őket Barnu.

Most először mentünk be a teknősök és a krokodilok nemrég elkészült részére.  Nem tudom mi kattant itt be neki, de az egyik krokodil plexifalát ezerrel kezte el nyitott tenyérrel ütőgetni, alig bírtam elvonszolni az óriásteknősökhöz. Ez is nagyon tetszett neki, sokáig néztük, ahogy helyet kapar magának a homokba, hogy hűsöljön. Az más lapra tartozik, hogy közben kétszer majdnem elrókáztam magam, ahogy túrták a homokot úgy jött elő a tömény húgyszag. Az sem segített, hogy az egész résznyitott volt, csak ahol a látógatók sétálnak ott van tető a nap elen (az állatoknak növényekkel van megoldva árnyékos terület).

A hüllőházból kifele persze egy játékbolton kell keresztül menni. Megúsztuk egy sípolós szalamadrával.

 

Már ebben az állatkertben is van „Fish Spa“.  Kb. 2×5 méteres kőmedence, benne két asztal padokkal. Ha kifizeted a díjat leülhetsz az asztalok mellé és kicsi halak szépen megpedikürözik a lábadat. Volt aki evett, volt aki olvasott és volt aki beszélgetett közben. A teknősök után éppen megnyugodó gyomrom újabb kihívásnak nézett elébe. Számomra borzasztó undorító dolog ez a Fish Spa. Még akkor sem engedném, ha saját külön használatú halam lenne, nem hogy más után.

Nem vittem magammal fényképezőt, pedig újabb érdekes dologgal bővült a park, cumisüvegből lehet halakat etetni. Nem tudom milyen halak, nem tudom mi volt a cumisüvegbe, de majdnem vérre ment a harc a halak között. De legalább kiírták, hogy vigyázz az ujjaidra.

 

Songkran

 

A Songkran fesztivált április 13-15 ünneplik meg Thaiföldön, ez tulajdonképpen a thai újév kezdete.

A fesztivál dátuma eredetileg asztróligiai számításokon alapult, de most már a dátum fix. 1888-ig január 1-vel kezdődött a Thaiföldön is az új év, de 1889-1940 között április 1-én ünnepelték az évfordulót. 1940 óta itt is január 1-je az újév első napja. A tradicionáli thai újév (áprlis) azóta nem zeti ünnep. A Songkran az év legmelegg időszakára esik, és ez a vége a száraz évszaknak.

 

A Songkran legnyilvánvalóbb megünneplése a vízdobálás. A thaiok vízzel teli tartályokkal, vízipisztolyokkal (amit most úton-útfélen és egyébként mindenhol árulnak) járják az utcákat és locsolják egymást és a járókelőket (néha a kerti slag is előkerül). Nem mindig a vízlocsolás volt a legfontosabb az ünnepen. A Songkran volt az ideje, amikor az emberek meglátogatták és imádkoztak az idősebb családtagokkal, barátokkal, szerzetesekkel.

A locsolkodás mellett az emberek templomba mennek imádkozni és élemet visznek a szerzeteseknek. Ilyenkor megtisztitják a házi szentélyeket és a Buddha szobrokat is a szentélyekben. Hiszik, hogy így az új év szerencsés és virágzó lesz.

Nem saját, youtube-ról. Azt hiszem holnap ki sem mozdulunk a lakásból, mert V. már öreg ezekhez az erezd el a hajam dolgokhoz 🙂 🙂 🙂 :-). Én annál jobban élvezném!!

 

Ha az ünnep valamelyik napja, vagy napjai hétvégére esnek, akkor a hétvégét követő nap, illetve napok munkaszüneti napok. Így most egy igazán hosszú hétvége előtt állunk, amit V. 3 nap szabival még meg is told, így több mint 1 hetet itthon lesz, azaz nem leszünk itthon, mert megyünk nyaralni. Holnap hozom a részleteket, de be vagyok zsongva!!!!!!!!!!!

Április 8.

2012 április 11. | Szerző: Gesztenye13

Ahhoz képest, hogy egy hosszú hétvégén vagyunk túl (péntek munkaszüneti nap volt V-nak) nem csináltunk túl sok mindent. Pénteken vásárolgatni voltunk, de a bevásárlóközpontban kettéváltunk, mert mindketten mást akartunk megnézni. Megnyertem Barnit, így nem különbözött ez a nap sem a többitől, cipelhettem a seggecskéjét. Viszont így legalább tudtam neki venni papucsot és egy másik kiscipőt a tengerpartra (hátha akkor hajlandó sétálgatni ha van valami a lábán). Kicsit meg vagyok ijedve, mert múltkor is és most is választott Barni magának egy csili-vili, rózsaszín hercegnős papucsot. Most hagytam hogy felpróbálja és magyaráztam neki, hogy ez nem áll jól rajta. Ahhoz már nem ragaszkodott, hogy megvegyük.

Azért végülis jól jártam, mert kaptam egy fürdőruhát. Nagyon jól néz ki!

Indulásra készen (kis utánzós, de azért nem cipelte a táskám)

 

Mára kiruccanást terveztünk Ayutthaya-ra. Korán szerettem volna indulni, hogy kicsit több időt tudjunk ott tölteni, mire a fiúk bedobják az unalmast. Hát nem jött össze, tegnap és tegnap előtt is hétkor már fenn kukorékoltam, ma fél kilenckor alig bírtam magamhoz térni. Megint 10 után sikerült elindulni, majdnem dél volt mire odaértünk. A legtöbb kiemelt templomromot láttuk már, de azért még akad látnivaló. Ha láttunk valami érdekeset akkor megálltunk megnézni.

Így keveredtünk elsőre egy szoborhoz. Az autóból egy romtemplomot láttunk meg, de onnan, ahol kiszálltunk az autóból nem tudtuk megközelíteni, mert erről az oldalról vízesárok vette körül.

A szoborról nem sikerült kideríteünk, hogy kit ábrázol, vagy kinek tiszteletére emelték, mert csak thai nyelvű feliratott találtunk. Gondolom nem sokan tévednek ide a külföldiek közül. Egyébként a fénykép hűen tükrözi hány emberrel találkoztunk itt.

Végül ami miatt megálltunk azt csak az autóból fényképeztük le.

Lassan autóztunk tovább, amikor a házak között a háttérben megláttuk a következő megállónkat.

 

Wat Wora Pho

A templom előtt található információs táblán annyit írtak a templomról, hogy nem tudják mikor és kinek a tiszteletére vagy a megbízásából építették, szóval zéró info.

Nyugodtan tudtam fényképezni, mert sehol senki, még a fiúk sem jöttek velem, mert Barnit egyedül a kocsikulcs érdekelte (ez az egész napra igaz volt).

 

Az út másik oldalán egy másik templom található.

Wat Wora Chet Tha Ram

Nagy Nerasuan király az 1600-as évek elején meghalt a burmaik ellen folytatott harcok során. A következő király, Eakathotsarot (aki az előző király testvére volt) rendelte el a templom építését a volt király tiszteletére. Egy hatalmas krematóriumot is épített és több mont 10.000 szerzetest hívott meg a király hamvasztási ceremóniájára.

Ide a fiúk is eljöttek velem, de Barni iszonyat hisztit levágott, hogy ő nem fog gyalogolni és a biciklire sem hajlandó ráülni. Én szokás szerint már emelni akartam, hogy akkor cipelem, amikor V. mondta, hogy hagyjam ha mi megyünk nem fog egyedül ittmaradni. Mivel rajtunk kivül nem volt senki, gondoltam próbáljuk meg, de rossz volt hallgatni azt a keserves sírást. Elsétáltam fényképezgetni és egyszer csak kézen fogva sétáltak felém a fiúk. Jó lenne ha ez lenne az a bizonyos jégtörés és ezután jönne a saját lábán.

 

A harmadik templom 2 perc sétára volt innen, úgyhogy gyalogoltam (35 fok volt és tűző napsütés – brutál meleg volt, szakadt rólunk a víz).

Wat Lokayasutharam

Az erre vezető út tulajdonképpen a hajdani templom területén halad, kicsit morbid látvány volt (a fal mellett csatorna folyik, gondolom ezért csinálták meg így).

Fő attrakciója a templomnak egy hatalmas fekvő Buddha szobor, amit Phra Bhuddhasaiyart-nak hívnak, és aminek az arca kelet fele néz.Téglából és cementből készítették ayutthaya-i stílusban. A szobor 37 méter hosszú és 8 méter magas. Feje egy lótuszvirágon fekszik, a lábak egymásra helyezve, egyenlő hosszúságú ujjakkal (nem tudom, hogy ennek van-e jelentősége, hívtam segíteni „barátom a google“-t, de ??????).

 

Ebédelni egy folyóparti étteremben voltunk. Az utcáról egy előkerten kell átmenni az asztalokhoz, innen nyílnak a konyha helyiségek is.

Nem zsákbamacskát ettünk, V evett már itt 1x, amikor mi még otthon voltunk. Fokhagymás halat, sült rizst és édes-savanyú csirkét ettünk. A fokhagymás hal mellé megettem a díszítést is, ami nyers uborka volt (hmmm egész délután Anyukám fokhagymás uborkasalátája tört elő a gyomromból, alig várom, hogy menjünk már haza).

Április 2-4

2012 április 10. | Szerző: Gesztenye13

Az elmúlt pár napban nem történt velünk semmi izgalmas, csak a megszokott helyeken jártunk, parkban, medencézni, vásárolni…

Kettő könyvünk van Thaiföldről, ezekben is sok látnivalót mutatnak be, de elsősorban a fő látványosságokra koncentrálnak, a többit maximum megemlítik, hogy van még ez meg az. Így leginkább a neten nézünk utána hova menjünk, mit nézzünk meg. Ennek megvan az előnye és a hátránya is. Előnye, hogy több infót lehet összeszedni, mint ami egy könyvbe belefér, a hátránya, hogy már egy negatív megjegyzés, blogleírás elgondolkodtat, hogy végül elmenjünk-e megnézni a kiszemelt látnivalót. Ha nincs túl messze (ami Thaiföldön kicsit más fogalom, mint otthon) nem olyan rossz, ha valami csalódás volt, maximum mondhatjuk, hogy ezt is láttuk és nem fogjuk ajánlani senkinek sem, hogy nézze meg.

 

Egy ideje foglalkoztat a Tigristemplom. Megigéznek ezek a gyönyörű állatok, itt az állatkertben is hosszú percekig (amíg Barni hagyja) képes vagyok nézni, ahogy alszanak. Tavaly, a kistigrissel való fényképeszkedéskor elsirtam magam, a kép azóta is itt van a polcon.

Szóval a Tigristemplom egy kicsit messzebb van Bangkoktól, Barnival nem is lehet oda- meg visszaautózni egy napon belül (azaz lehet, de utána két hét betegszabi idegi alapon), de nem is várható el egy ilyen kisgyerektől, hogy 2x 3-4 órát végigseggeljen a kocsiban. Meg van más látnivaló is arra, érdemes lenne rászánni egy hétvégét az esős évszakban, mert van ott egy vízesés is, amit akkor érdemes megnézni.

 

A következő két beszámolót egy-egy oldalról másoltam ide (remélem jól jelölöm, nehogy plágiummal vádoljatok :-)) akik már jártak ebbe a templomba. Ezeket és más beszámolókat végigolvasva nagyon szeretnék ide eljutni. Gyűjtök addig egy kis zsebpénz is, mert minden extrát (simigatás, fotó, etetés) szeretnék :-)!

 

Az ongo.hu oldalról copyztam ide Buzás Balázs írásást

A Thaiföldről hazatérő állatbarátot manapság nem arról kérdezik, hogy látott-e lajhármakit a piacon és hány teknőst csempészett haza a nadrágjában, hanem arról, járt-e a híres tigristemplomban, ahol buddhista papok árva tigriseket nevelnek, a világbéke jegyében.

Köszönhetően a népszerű, de gyakran felületes és szenzációhajhász ismeretterjesztő tévéadásoknak, a Kwai-folyó hídjától nem messze található Wat Pa Luangta Bua Yannasampanno erdei kolostor népszerűsége töretlen. A történet szerint a kolostor alapító szerzetes, Pra Acharn Phusit (Chan) 1994 óta az erdő és a benne élő állatok védelme érdekében is meditál, így nem csoda, hogy a hatóságok a közeli burmai határvidéken vadorzók által elejtett tigris árva kölykét éppen az ő gondjaira bízták. Aztán egyre több elárvult kölyök érkezett. – áll a belépő mellé osztogatott szórólapon. A szerzetesek nagy gondban voltak, hiszen ők maguk a vegetáriánus életmód hívei, a tigris viszont köztudottan húsevő ragadozó. De mindenre van megoldás, így az állatok kondícióját és békés természetét megőrzendő, jól kivéreztetett, majd sokáig kimosott darált húst és száraz kutyaeledelt adnak nekik. A főpap elgondolása szerint, ha a tigrisek nem érzik meg a vért, békések maradnak, de az esetleges konfliktusok is könnyen rendezhetők a novíciusok által a verekedő tigrisekre spriccelt palackos víz formájában. Az itt élő tucatnyi tigris ellátása viszont sok pénzbe kerül, és ahhoz, hogy megépüljön a “Tigris-sziget” fantázianevű kifutórendszer, bizony nem elég a katonaság által ingyen felajánlott földmunkagép. A nyugati médiában népszerűsített helyre valóban özönlenek a turisták és velük együtt az adományok is. A szerzetesek vezetője külön megköszön minden adományt, és a tigrisekkel pénzért fotózkodó turistáktól személyesen kér elnézést, hogy ezért a belépőn kívül további juttatást kérnek. Tehát idilli és békés kép fogadja a napi több ezer látogatót.
Aztán az angol Care for the Wild International állatvédő szervezet jóvoltából lassan fény derült az igazságra. A beépített önkéntesek tavaly megjelentetett tanulmányából hamar kiderül, hogy feltételezéseik nem voltak alaptalanok. A hatóságok nem tudtak felvilágosítást adni az állítólagosan vadorzóktól elkobzott és a szerzetesek gondjaira bízott kölykökről, a 2005-2008 között végzett tényfeltárás pedig kiderítette, hogy a templomkertben élő tigrisek egy részét engedély nélkül vásárolták különböző állatkereskedőktől. Felmerült a gyanú, hogy a tigrisek egyenesen valamelyik szomszédos országból kerültek ide, nemzetközi egyezményeket és thai törvényeket is megsértve. 2005-2007 között mintegy hét kifejlett tigrisnek veszett nyoma a templomban, miközben további öt kölyök érkezett. A felnőtt egyedeket valószínűleg a látogatók körében népszerűbb kölykökre cserélték, akik automatikusan örökölték “elődeik” hangzatos és közismert nevét. Mivel a tigrisek egyedi megkülönböztetése arcuk csíkozottsága alapján elég könnyű, a turpisság hamar kiderült. De ez az önkéntes állatápolókon kívül senkit sem érdekelt. Annak ellenére, hogy az itt tartott tigrisek pontos alfaji elkülönítése soha nem történt meg, a tigriseket hagyták egymás között szaporodni. Több tucat tigriskölyök született, amelyek közül sokan szemük kinyílását sem érték meg a rossz tartási körülmények és a folyamatos állatorvosi felügyelet hiánya miatt. A nemzetközileg ajánlott tigriskifutó méret egy kifejlett pár számára minimum 500 nm, de itt a tigrisek napjuk nagy részét 30-40 nm-es szűk ketrecekbe zárva töltik. 2007-ben elkészült egy új kifutó, de még ennek alapterülete sem éri el a 100 nm-t. Hasonló gondok akadnak a már említett “vegetáriánus” étrenddel is. A tigrisek normális étrendjét egészben felszolgált patások alkotnák, így hozzájuttatva őket a természetben megszokott, vitamindús nyers hús, csontok és bőr kombinációjához, amiből fejenként napi 3-4 kg-t fogyasztanának. Ezzel ellentétben itt főleg főtt csirkenyesedéket, zsíros sertés- és marhahúst, továbbá macska- és kutyatápot kapnak, ezért az állatok zöme súlyos alultápláltságban és vitaminhiányban szenved. Ez utóbbi kölyökkoruk óta kíséri őket, az újszülötteket két hetes és két hónapos koruk körül elveszik anyjuktól és csecsemőtápszerrel etetik tovább.
A tigristemplom sajnos az alapvető biztonsági előírásoknak sem felel meg. Minden nap délután egy és négy óra között kb. tíz tigris részesül abban a “jutalomban”, hogy a tágas és részben árnyékos, de a naptól nem védett részein akár 40 C fokos “Tigriskanyonban” egy kőhöz láncolva pózoljon a turisták fényképezőgépei előtt. Naponta több százan keresik fel ezt az egyedülálló attrakciót, fizetik ki a belépőt, majd adakoznak a fotózásért, így napi több ezer dollár bevételhez juttatva a hely üzemeltetőit. A letargikus tigrisek láttán a turistákban rögtön felmerül a gyanú, hogy az állatok erős nyugtató hatása alatt fekszenek a napon. Mivel a folyamatos nyugtatózást nem viselnék jól, a szerzetesek sokszor erőszakkal nevelik rá őket a jó modorra. Például a rakoncátlankodó tigris fejére spriccelt víz a valóságban fajtársaitól gyűjtött vizelet, ami az állat arcába spriccelve a domináns egyed legagresszívabb viselkedését utánozza, így késztetve meghunyázkodásra a másikat. Ennek ellenére előfordulnak balesetek, amiről a novíciusok testén látható csúnya karmolásnyomok árulkodnak. A tigristemplomba érkező turisták jegyén az áll, hogy a vezetőség semmilyen felelősséget sem vállal az esetleges balesetek miatt. Ez még rendben is lenne, de arra sem veszik a fáradságot, hogy egy elsősegély helyet felállítsanak.
Pedig a belépőkből fakadó éves bevételük megközelíti az egymillió dollárt, és akkor még nem beszéltünk a fotózásból, az ajándékboltból és az adományokból befolyt pénzekről. A filmekben bemutatott Tigris-sziget ennek ellenére évek óta csupán látványterv formájában létezik.
Szerencsére a Care for the Wild International kezdeményezése megértésre talált. No nem a templomi szerzetesek, hanem a hatóságok kezdtek intézkedni, aminek első lépéseként az ország összes tigriséről azonosítólap készült, pontosan ábrázolva a tigrisek szeme feletti, egyedi azonosítóként használható csíkokat. Így később akár a piacon elkobzott tigrisbőrt is képesek lesznek beazonosítani, de ez a tigriseken már nem segít.
Az elmúlt években többször megfordultam a híres tigristemplomban és a főpappal beszélgetve még szimpatikusnak tűnt, hogy a fotózásból befolyt összeget minden látogatónak külön megköszöni. Az állatokkal történő fotózkodás közben felűnt, hogy a tigrisek nem válaszolnak a prüszkölő tigrisköszönésre, sőt némiképp apatikus a viselkedésük, de bántásnak nyoma nem volt. Mnt a jelentésből kitűnik, ez csak a háttérben zajlott.

Thaiföld tigrisei (keretes)
A hatalmas délkelet-ázsiai országban élő pár száz tigris az indokínai alfajhoz (Panthera tigris corbetti) tartozik, de az északi és nyugati határvidéken a bengál tigris (P. t. tigris) is előfordul. Habár az indokínai jóval kisebb és sötétebb bundájú bengál társánál, az alfajok biztos elkülönítése csak DNS-vizsgálattal lehetséges.

 

A keletenketten.blogspot.com oldalon pedig ez olvasható a templomról:

Másnap motort béreltünk és meglátogattuk a harminc kilométerre lévő Tigris Templomot. Az itt elő szerzetesek szüleiket elvesztett, vagy elkallódott tigriseket nevelnek két meditáció között. Félúton megálltunk ebédelni. Az étteremben egy angol csatorna által készített filmet vetítenek a templomról kedvcsinálóként. A tigrisek háziállatokként élnek itt a szerzetesekkel. Együtt reggeliznek, és játszanak reggeli után, fürösztik, ápolják őket, mint afféle házi kedvenceket. Napirendjükben jelentős részt kap a látogatók fogadása. Délután kettőre érkezünk meg, épp jókor, mert kezdődik a simogatás. Délelőtt aktívabbak a tigrisek ilyenkor csak nézni lehet őket, ahogy játszanak fürdenek tanítják őket az alapvető illemszabályokra, de nem lehet a közelükbe menni. Ezzel együtt, valamivel izgalmasabb látványt nyújtanak, mint a délutáni simogatás alkalmával, amikor az ebédtől elnehezült testel lustán és ártalmatlanul hevernek az árnyékban. A legtöbb ami ilyenkor kitelik tőlük, hogy álmosam felnéznek és a másik oldalukra hemperednek. Viszont testközelbe csak ilyenkor kerülhetünk hozzájuk, és azt hiszem ez ne mis kevés, hiszen, legalábbis szerintem a világ legszebb állatáról van szó. A simogatási procedura, kissé körülményes, hiszen mégiscsak veszélyes ragadozókról van szó, és meglehetősen futószalag szerű. Sajnos el kell fogadnunk a tényt hogy nem csak mi ketten vagyunk kíváncsiak a tigrisekre, hanem még több százan naponta. Először éppen ezért félórás sorban állással kezdünka. Mindenkit egyesével visznek oda a tigrisekhez, akik félkörben fekszenek gondozóikkal. Minden Tigris külön-külön. Egy tigrisre kb. húsz másodperc jut. Egy simogatás egy fotó és indulni kell a következőhöz. Ha fizetsz még ezer Bath-ot az ötszáz Bathos belépőn felül akkor kicsivel több időt kapsz és belefektetik a tigris fejét az öledbe, és kapsz egy tigrises naptárat is. Ki van ez találva. Persze a szerzeteseknek is élni kell valamiből. Számításaim szerint nem is rosszul. Önkéntesek segítik a szerzetesek munkáját. Ők gondozzák a pici tigriseket, és ők kalauzolják a látogatókat. Mivel nem mehetünk párosával a tigrisek közé a fényképezőt is ők kezelik, nem túl lelkesen és nem túl szakszerűen.

(Ezen a weboldalon fénykép is látható, ahogy simigatják a tigriseket)

 

Ez pedig a templom weboldala:

http://tigertemple.org/tigertemple_new/page_article.php?article_ID=154&id=1

Április 1.

2012 április 9. | Szerző: Gesztenye13

Mára szabadtéri programot néztünk ki, a Rózsakert-et. Természetesen a város másik végén van, így több mint egy óra alatt értünk oda, pedig ahol lehet ott V nyomja neki. Hihetetlen mekkora ez a város, és milyen nehéz közlekedni benne. Az, hogy a tömegközlekedés minimális, azt vonja maga után, hogy rohadt sok kocsi van az úton naptól és napszaktól függetlenül.

A park internetes oldala alapján, illetve egy thaiföldi kirándulásokat szervező oldal szerint jó programnak ígérkezett a mai nap, de nagy csalódás volt. A park bejárata előtt hatalmas, de üres parkoló, simán bemehettünk a parkba. Az autót lerakva, Barnit biciklire ültetve sétálni indultunk. Egyértelmű, hogy nem a száraz évszakban kell idejönni, a virágzó rózsák is nagyon száraznak tűntek, orchideák közül egy kettő virágzott.

A pálmafák tövében mindenhol, sajnos nem virágzó orchideák.

A park a folyó mellett fekszik, partján éttermekkel.

A parkban elvileg különböző programok vannak, úgymint úszópiac (hát ekkora kínálatból legalább nem nehéz választani :-)) A kép tükrözi, hogy kb. hányan voltak a parkban.

Thai kulturális falubemutató nem kevés plusz belépődíj fejében, amit a lányok tánca vezetett fel. Nem volt több kettő percnél és még nem is mozogtak együtt (na kritizálni azt nagyon tudok). Egyébként azt soha nem értettem, ha valamire kicsi az érdeklődés miért párosítanak hozzá drága belépődíjat. Így még az a kevés látogató sem megy be…

A park közepén lévő tó egyik partjáról a másik.

Továbbsétálva egy olyan részére értünk a parknak, ahol kis szigeteket kőhídak kötöttek össze. Az egyes szigetek különböző növénycsaládokat képviseltek. Tepsi épségemet nem kímélve csináltam ezt a képet, mert a kis tónak a partja vizenyős láp volt, azt hittem belecsúszom a vízbe.

 

A szigetek közötti vizet olyan szinten beborították a vízinövények, hogy néha nem lehetett látni hol kezdődik és hol végződik a part.

Séta után megebédeltünk. Én egy tányérhelyi levest ettem: marha, disznó és hal szeletek voltak benne (egy-egy falat), natúr húsgolyó (ízetlen semmi), rizstészta és valamilyen rügy. Nem volt extra íze, de nagyon finom volt. Jól laktam vele, de nem volt utána “segítség, nem bírok megmozdulni” érzés. A fiúk sült rizst ettek, mivel V azt gondolta elég lesz kettőjüknek egy sima adag, így éhen maradt. 🙂

Március 31.

2012 április 4. | Szerző: Gesztenye13

Ma délelőtt V közölte, hogy szeretne elmenni az „uncsi plázába“. Az uncsi plázát úgy kell elképzelni, hogy több emeleten keresztül csak Tv-t, telefont és mindenfajta számítógépes kütyüt lehet kapni. Mondtam oké, de én meg akkor a cipő plázába szeretnék menni. El tudjátok képzelni azt az érzést, hogy bárhova nézel mindenhol szép cipőket, szebb cipőket és gyönyörű cipőket látsz? Nem tudom létezik-e ilyen pláza, de én el tudom képzelni. Ilyenkor beindul a második G-pontom, a shoppinG. 🙂

Álítólag a jó kapcsolat egyik titka, hogy próbáljunk érdeklődést mutatni a másik hobbija, munkája iránt, akkor is ha 1-nem érdekel, 2-fingunk sincs róla mi az. Amikor V-t először hívtam meg a szüleimhez előre kigondoltam témákat, hogy pörögni látszódjék az idő. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy hármuknak munkájuk révén igencsak van közös téma, amihez viszont én nem tudok hozzászólni. Ültem köztük, repkedtek fejem felett az ismeretlen fogalmak, mint turbina, forgógép, tekercselés, gombolyítás… Na mondtam király, vasárnap délután révén akár el is mehetnék aludni. Fél óra hallgatás után közöltem velük, hogy csütörtökön megyek körmöshöz és francia építést fogok kérni. Igazi hülye pics@ként viselkedtem, de visszatértek az asztalhoz. 🙂

Cipő pláza híjján én addig elmentem Barnival a játékvásárba, ahol vannak kipróbálható játékok is. Először autópályáztunk, majd autóztunk én ezalatt tudtam nézelődni.

A játékvásár külön szinten van, így utána felmentünk a „bébi és gyerek“ emeletre, ahol van egy játszótér is a gyerekeknek. Barni korú gyerekeknek is van pár játék, de a nagy dühöngő részt (ez egy 3 emeletes megmászható valami, az emeletek között vagy csúzda, vagy műanyag csővek vannak és mindenhol puha szivacs) majd később fogja élvezni. Itt is kipróbáltunk egy-két dolgot.

Nem tudom kik vásárolják meg ezeket az autókat, motorokat, illetve hol használják, mert én nem találkoztam még sehol sem velük például a parkokban. Mi meg az eladók kedvencei lettünk, hogy mindenbe beültettük Barnit, lefényképezgettük, majd vettünk egy csomag zsírkrétát. V-ral itt találkoztunk és elmentünk ebédelni.

Az étteremben van egy csajszi, aki órákon át lufifigurákat hajtogat a gyerekeknek. A múltkor helikopter formájú lufit kaptunk, ma meg egy kutyus formájút. Ez a kutyus az egyszerűbb formák közé tartozik, kb 1 perc alatt hajtogatta meg. Barni nagyon szereti nézni, amikor csinálja, így legalább gyorsan eltelik az idő, míg kihozzák a kajánkat.

Március 30.

2012 április 3. | Szerző: Gesztenye13

Hát rendesen megszenvedten életem első fényképekből készített videójával. Először a neten kerestem programot hozzá, találtam nem is keveset, de nem Mac-es gépre. Amit tudtam használni az nagyon egyszerű volt és nem tetszett. Aztán elkezdtem keresgélni ezen a gépen, hátha van valami gyári program (azt tudni kell, eléggé analfabéta vagyok a számítógép mélyebb rejtelmeihez) és meg is találtam.

Innen újabb nap volt, mire rájöttem, hogy kell a programot használni. Nem túl bonyolult csak újdonság.

A régebbi képek egy kis notebook-on vannak, ami a sok képtől rendesen lelassult, több óra volt, mire kiválasztottam pár képet. Szóval a héten nem aludtam sokat, de a videó kész!!!!!!! 🙂

 

Apa nagyon finom tortát rendelt. A gyertyák elfújása még nem ment egyedül, pedig már tudja, hogy a meleg ételt és a gyertyát fújni kell és mindig csinálja is.

Napközben többször is elsírtam magamat, nem ilyen szülinapokhoz vagyok szokva. Ma még jobban hiányzott a család! Tesómék kislányának 27-én van a szülinapja. Tavaly ilyenkor együtt ünnepeltük, ott voltak Anyuék, V anyukája, Tesómék, Nagynéném és Mi. Sütöttünk-főztünk, ez most elmaradt, igaz csináltam vacsorát. Elkezdtem kísérletezgetni a konyhában, próbálok minél egészségesebben főzni, de ma maradtam a jól bevált rántott húsi krumplipürével örökzöld kombinációnál. Most olyan csendben ünnepeltünk.

Szerintem tök jó ajándékokat találtunk Barninak. Kapott egy „szerelő“ készletet. Van benne egy motor, egy repülő, és egy versenyautó amiket a készlethez tartozó akus csavar ki-és betekerővel lehet szétszedni és összerakni. Illetve egy egymásba illeszthetős építős játékot. Ahogy elnéztem V elég jól elszórakozott velük egész este. Mindkét játékhoz kell még neki segítség, de egyébként is együtt szoktunk játszani.