Március 4.

2012 március 15. | Szerző: Gesztenye13 |

A hét második fele a készülődéssel telt.

Anyuval még egyszer leegyeztettük, hogy mindent megvettek-e, amit kértem. Nem nagy dolgok pl. szárított élesztő, vaníliás cukor, tusfürdő (nem tudom, hogy itt szappant használnak vagy mi van, de nem kapok normális tusfürdőt magamnak, Palmolive-ból találtam két különböző illatban, de a többi valami helyi vacak, illetve van még az aranyárú kategória, amit megvennék, ha tudnám, hogy Barni nem kaparintja meg őket és önti a felét a fürdővízbe).

A mi nyaralásunkkal kapcsolatban meg körülnéztem a neten, hogy mit érdemes megnézni útközben.

Nem mondom, illetve írom, hogy lelkilek könnyű, hogy V, hacsak rövid időre is, de hazaugrik, találkozik a családdal. Furcsa lesz, hogy a Skype másik oldalán nem egy hotelben lesz, hanem otthon. De ami nem öl meg az megerősít :-(.

 

Ma délelőtt a közeli parkba ugrottunk le egy kicsit. Ez a park gyalog sem lenne messze, ha Barni kicsit lelkesebben használná a lábát az utcán.

Két játszótér is van a parkban, az egyik a kicsiknek, a másik nagyobbaknak. Vasárnap lévén jó sokan voltak, de tetszett Barninak.

Már okosan tudja, hogy a csúzdán a fenekén ülve kell lecsúszni, de szívesen használja hason és felfele gyalogolva is.

Sokszor még sétálva indul el lefele, így minden mozdulatát követni kell, és ugrani ha el kell kapni.

Futóbolond módjára rohangáltam a mászóka körül és alatt, hogy mikor kell akcióba lépnem :-). Egyszer a nagy, kanyarodós csúzdának is nekiindult, amit én V-nek segítségért kiabálva tudtam csak lereagáni, majd alulról próbáltam bemászni, ha menteni kell Barnit. Szerencsére nem nagyon csúszott, így útközben hasrafordult és szép lassan lecsúszott.

Túlélve a sokkot, amit kaptam vettem észre, hogy V legfontosabb dolga az volt, hogy az én nagy kofferomról készítsen fotókat, ahogy mászom be a csúzdába. Ennyire nem kellen félteni a fiát!!! Ezen a pár percen kívül nálam volt a fényképező és örömmel vettem észre otthon, amikor megnéztem a képeket, hogy V feje minden képről lemaradt. Így tudott járni :-)!

Mikor hazafele jöttünk már üres volt a játszótér, mert ebédidő volt.

Hazafele még bevásároltunk, majd Barnu délutáni alvása alatt összecsomagoltunk. Összeszedve bátorságomat Barni téli ruháit (sapka, sál, harisnyák, bélelt nadrág) és a kinőtt ruhákat hazaküldtem.

 

Részemről a búcsú igencsak sírósra sikeredett, de az este tennivalók alatt megnyugodtam, majd miután Barni elaludt blogoztam egyet.