Február 25.

2012 március 10. | Szerző: Gesztenye13 |

Ma megnéztük a Skanzenban az eddig nem látott épületeket, szobrokat. Elmondhatjuk, hogy most már mindent láttunk, egy épület kivételével, amit tavaly óta rekonstruálnak, remélem valamikor elkészül, mert nagyon szép lesz, de most nem lehetett jó képet csinálni, mert mindenhol kupacokban állt az építőanyag meg a törmelék. Amikor legközelebb idejövünk Anyukámékat szeretném körbevezetni!!!!!!!!!!!!!!!

Ma nagyon nehéz volt Barnival, mert le sem akart szállni a golfautóról, igazi férfi a lelkem-galambom :-). Mondjuk én jól elvoltam, az egymáshoz közel lévő látnivalók között elsétálgattam a fiúk meg autóztak, ahol tudtak ott száguldoztak. Nagy az egyetértés (Anya, te ide nem ülhetsz fel)!

Hiába jelöltem meg a könyvben, hogy mit nem láttunk még, mert a sok eszemmel itthon hagytam. Vettünk egy másikat és gyorsan átlapoztam és nekiindultunk.

Akárhányszor voltunk már itt, mindig nagyon meleg volt és soha nem esett az eső. Ez most sem volt másképp, megint sikerült polóban barnulni (elég csúnya látvány, hogy a karunk meg a nyakunk szép barna máshol csak minimálisan).

 

Az első templom, amit megnéztünk a X. századból való, a belső homokkő épületeket kőfal veszi körül. Az eredeti templom Sa Kaeo-ról származik, a középső toronynak csak a talpazat része volt látható. Itt a Skanzenben a a szentélyt az eredeti méretekben állították helyre.

A Chedi kertben a különböző építészeti stílusban, a történelem különböző időszakából származó emlékeket hasonlíthatjuk össze.

Buddha szobor messziről

és közelről

Színházi pavilon speciális tervezéssel és építéssel az előadásokhoz

Az úszó piac itt a Skanzenben főleg étkezési lehetőségeket és gagyi szuveníreket kínál (elvileg Bangkokban is van úszó piac, ami ma már leginkább turistalátványosság, ezt még szeretném megnézni, de Barnit féltem oda elvinni)

Vannak nagyobb éttermek, ahol gondolom rendezvényeket tartanak, így a környékét szépen rendben tartják.

Ha végre le tudtuk csalogatni az autóról vagy egész egyszerűen fogtuk és vittük magunkkal akkor sem értékelte az erőfeszítésünket, hogy megismertessük vele az ázsiai kultúra és történelem piciny szegletét. Itt éppen egy biciklit néz lemeredve, de helyettesíthetjük motorral, autóval, kamionnal…

A Chong Kham templom észak Thaiföldről származik, érdekessége, hogy a vallási szertartások színtere és a szerzetesek lakhelye egy épületen belül van. Ez az oka, hogy ezekben a templomokban csak kevés szerzetes él.

Sokszor elmentünk már a templom mellett és végre, most belülről is megnéztük. A nagy belső tér mellett az épület oldalán kisebb helyiségek voltak, amik úgy néztek ki, mint a szobák, fel is osztottam magunk között, kinek melyik lenne a hálószobája, természetesen az enyém a folyóra néz! Még nem költözünk, mert fürdőszobát kell csináltatni :-).

Amikor a nap nagy részét a szabadban töltjük próbálunk Barninak minél több folyadékot adni, ami nem olyan egyszerű, mert ha nem akar akkor nem iszik, ha fejen állok akkor sem. Itt a templomban volt egy néni, vagy itt dolgozott, vagy csak beszélgetni járt ide az embereknek a vallásról nem derült ki számomra. Ő adott Barninak egy mandarint, aki majdnem megette héjastól, végül kettőt megevett, persze megpucolva. Nem értem miért jobb és finomabb az, amit nem tőlünk kap.

Biztos érdekes látvány volt a mandarint evő gyerekem, mert mindenki lefényképezte, aki közben arra járt.

Azt sem értettem meg, mi tetszik neki annyira egy öt centi magas lépcsőfokban, hogy tízszer megjárta oda-vissza. Bevallom Barniról nem szoktam levenni a szandálját 1-nem tudja, hogy mire nem kellene rálépnie, 2-ahol süti a nap a felületet olyan forró, hogy alig lehet rálépni (néha, egy-egy fénykép kedvéért megteszem, de nincs is szőr a talpamon)

Ő ennyire örült magának

Az utolsó látnivaló felé még megálltunk egy templomnál, ahova megint csak egyedül mentem be. Elég nehéz volt lefényképezni, mert a téglaúton állva nem fért rá minden a képre. Amióta az egyik szobornál a falon láttam vagy egy siklót vagy egy kigyót messziről elkerülöm a fűvet/gazt.

Utolsóként néztem meg a Phre That Mondop-ot (mondop: négyzet alapú épület vagy szent hely piramis tetővel, amit oszlopok tartanak). Körbe lehetett sétálni egy kiépített sétányon, de az épülethez nem vezetett út, valószínűleg nem akarták, hogy ennél közelebb menjünk (hát én meg le nem lépek az útról).

 

Végére egy szépség

Az agancspáfrány a tápláló talaj hiányát úgy potólja, hogy saját komposztot csinál magának. A növény magasan a talajszint felett, fatörzsekre kapaszkodva él. Nevét hosszú, agancsszerű leveleiről kapta, de van egy másik levélörve is, amellyel szorosan körülöleli gazdanövényének törzsét. A köpenylevelek rögzítik a páfrányt, s egyúttal kehelyformát képeznek, amely felfogja a lombkoronából lehulló faleveleket, saját korhadó leveleit és egyéb szerves törmeléket. A kehelyben összegyűlő hulladék idővel tápanyagokban gazdag komposzttá alakul.

Az otthoni virágkiállításokon is mindig megcsodáltam ezeket a páfrányokat, de nem mertem bevállani otthonra. Itt kinn a virágpiacon hatalmas növényeket árulnak, de azért a természetben a legszebb.