Február 11.

2012 február 29. | Szerző: Gesztenye13 |

A Skanzen fele többször elmentünk már a Krokodilfarmot reklámozó tábla mellett, ma itt jártunk.

Az út melletti óriásplakát alapján egy zsúfolt parkra számítottam, de alig lézengtek látogatók. A bejárat környékén még pörgős volt az élet, shoppok, árusok, több helyen is fényképezkedés állatokkal (majom, Tigris) és tigrisetetés cumisüvegből, de érdeklődő alig. A park másik oldalán néha olyan érzésünk volt, hogy csak mi vagyunk itt.

Először egy olyan terület mellett mentünk végig, ahol a krokodilok egyesével voltak a kifutójukban, de mindegyiknek volt valami baja, törött állkapocs, torz alakú gerinc, ennek például a farka hiányzott.

Az fő látványosság a krokodilok terülte felett átívelő folyosó, ami azért számomra nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. Látszott rajta, hogy régi, szinte mindenhonnan lepattogzott már a festék, és csak reméltem, hogy sehol nem rágta meg annyira a szú, hogy pont alattunk törjön szét (fogalmam sincs, hogy megtalálható-e itt a szú, de úgye, ha mindig a legrosszabb feltételezzük, akkor csak pozitívan fogunk csalódni).

Aki akarta meg is etethette az állatokat, mi csak távolról néztük mások próbálkozását.

Ez is az a krokodolok területe, hát látszik, hogy nem növényevők.

A háttérben lehet látni, hogy milyen kis szalmával bélelt boxaik vannak éjszakára.

Ez a folyosó elég hosszú, végigsétáltuk és azt láttuk végig, hogy szépen lassan az enyészeté lesz itt minden. Korábban 15 méterenként árulták a krokikaját, most csak a folyosó elején összesen két helyen és nem álltal sorba az emberek.

A park másik végén lyukadtunk léptünk vissza a földre, ahol nem láttunk rajtunk kivül senkit. Sajnos a vízesés sem működött, pedig a környékének hangulatos volt a kialakítása.

Alig találtunk egy helyet, ahol tudtunk venni innivalót. A padok környéke tiszta szemét volt. Ahova ráláttunk nagyon szép rend volt, gondolom azért, mert a hátsó pavilonban egy Buddha szobor áll, így ez kiemelt része a parknak.

A kisvonat működött, de nem ültünk fel rá, mert csak a park nagyon kis részét járta be. Gondoltam megemlítem V-nek, hogy menjünk egy kicsit a lovaskocsival, ha Barni nem ellenkezik, de pont kibérelték mielőtt mondtam volna neki. Nembaj így legalább tovább izzadtunk ebben a qurva melegben.

Az állatok fele sétálva voltak szépen kialakított terültek, de sehol senki.

Barninak nagyon tetszett, amikor megetettük a teknősöket, figyelte melyik teknős nyújtja a nyakát és megpróbálta odadobni neki, persze a célzás még nem megy annyira, de ilyenkor Anya segít.

Szomorú látvány volt, ahogy az állatok meglátják a látógatókat máris jönnek a kajáért. Amikor nem kaptak visszamentek az árnyékba és meg sem mozdultak. Nem a boldog állatok feelingje mellé csöppentünk.

A krokishowra csak odanéztünk, de közben Barni felfedezte a vidámparkot, ahonnan csak sírás közepette lehetett elvonszolni. Mindenhol villogó lámpaistenek, nyomkodható gombok, maga a paradicsom.

Kibékítettem egy kis papagájetetéssel. Sokféle papagáj meg más, nagytestű madár is volt, de a többi csak elvette a mogyorót, ők meg is ették. Mivel nem volt zsebem egy darab papírpénz volt a kezemben, az egyik madárnak leginkább az kellett, a másiknak meg nem kellett kaja, csak a kezünkön akart sétálni. Minden madár láncon volt, így elrepülni nem tudtak.

Hazafele beugrottunk az IKEA-ba, mert pont útba esett, úgyhogy a heti sültkrumpliadag is megvolt.