Február 4.

2012 február 27. | Szerző: Gesztenye13 |

Ayutthaya

Az árvíz alatti időszakban és utána is sokat gondoltam Ayutthaya-ra. Egyrészről sajnáltam azokat az embereket, akiknek el kellett hagyni az otthonukat, másrészről kibírják-e a romok a sok vízet. Tudom, hogy nem ez volt az első és nem is ez volt az utolsó árvíz, de ezt most közelebbről éltük át.

A városba beérve, a főúton nem sok nyoma volt a víznek, leginkább a kerítésen, a falakon látszott, hogy meddig ért a víz, a hordalékot, a homokzsákokat már eltakarították, az üzletek megnyitottak, a szokásos nyüzsgő forgalom.

Az az igazság, hogy eddig még nem sikerült térképet szerezni a városról. A látnivalóknál leginkább képeslapot maximum pár oldalas kis füzetet lehet venni. Így vagy az útjelző táblák segítségével találjuk meg a látnivalót, vagy ha az elég magas és látszik messziről az alapján. Sokan szervezett út keretében jönnek ide pl. Bangkokból, megmutatnak nekik pár fő látványosságot, megebédelnek, megnézik az elefánt „cirkuszt“, esetleg tesznek egy rövid sétát elefántháton, majd vissza Bangkokba. Így, aki egymaga vagy családdal jön ide, kicsit elveszve érezheti magát.

Most is elindultunk az egyik úton, majd találomra kiválasztottunk egy templomot. Ayutthaya-t kisvárosként kell elképzelni, ahol a házak között kisebb-nagyobb romok találhatók. Persze a „nagyobbak“ nem vesznek el a házak között.

Az utcákon autózva még nagyon látszodott az árvíz nyoma. Sok szemét, hordalék, homokzsák, lakhatatlanná vált házak, rendbehozott és a felújjítás alatt álló házak. Szomorú látvány.

Az első templom, amit ma megnéztünk a központtól távolabb volt, nem is találkoztunk más turistával. Babakocsit már nem használunk, a biciklit szoktuk magunkkal vinni és ahol lehet használjuk. Terepen kicsit instabil, de Barnu imádja.

 

Wat Phukhaothong

A templom nevének jelentése „Arany hegy“. Régi dokumentumok szerint a kolostort A.D. 1387-ben alapította Ramesuen király. A Chadi (felső része a templomnak) Naresuan király burmaiak felett aratott győzelemének tiszteletére épült. Ez a templom szerkezetén is látszik, az alsó része burmai, a felső része thai stílusban épült, szimbolizálva a thai-ok győzelmét a burmaiak felett.

A rövid története a templomoknak, épületeknek érdekel, próbálok utána olvasni, de nem könnyű. A különböző források, útikönyveink, a net, illetve az információs táblák a romoknál, amit le szoktunk fényképezni, sokszor „kicsit más“. Ha három forrásból kettő egyezik azt szoktam elfogadni és leírni, ha valaki mást tud, mint amit én leírok, akkor nem egy forrást használtunk J.

Azért írom le az évszám elé, hogy A.D., azaz Krisztus után, mert itt Thaiföldön más időszámítást használnak, itt most 2555. év van és így később nem leszek megkavarodva.

Ha látom, hogy egy régi épület vagy rom megmászható nem bírom ki, hogy ne tegyem meg. Néha V is társ ebben, de közben mondja a magáét, hogy nem vagyok normális. Most is feljött, olyan sportos…. Összesen sem volt 100 lépcsőfok felfele (nyolcvan akárhány volt, megszámoltam, de elfelejtettem), de nagyon meredek volt. Néha rám is rám jön a para, hogy hogy fogok innen lemenni, de ilyenkor mondom magamban, hogy végül is látható, hogy senki sem maradt fenn!

Egy szűk, nagyon alacsony folyóson be lehetett menni a kupola belsejébe, de olyan sötét volt, hogy nem láttam mi van benn, még jó, hogy a fényképezőn van vaku, itthon meg tudtam nézni, hogy mit nem láttam J.

A benti látnivalóért nem volt érdemes felmászni, de a  kilátás viszont nagyon szép volt. Ez a templom egy szigeten található, a víz körben nem az árvíz maradéka.

A templom mögött a templomhoz tartozó épületeken nagyon látszott, hogy még nem hozták helyre. A széthordott téglákat vissza fogják építeni a falba.

Sajnos itt is nagyon sok a gazdátlan kutya, de itt az utcai árusoktól azért csurran-cseppen nekik valami, ezért nem bizalmatlanok az emberrel. Sőt nekem tök fura, hogy mindenhol ott fekszenek az utcán, néha centikre az úttól, az autóktól, de ott vannak a templomokban is. Arra sem mozdulnak, ha az orruk előtt sétálgatsz. Nagyon figyelek Barnira, mert otthon Beni-vau nem csinált belőle problémát, amikor Barni megmarkolta a pofáját, de azért nem így kellene barátkozni más kutyákkal.

 

Wat Chaiwatthanaram

A második templom, amit ma megnéztünk, már messziről láttuk és óriási csalódás volt, hogy csak mellette sétálgathattunk. A szivattyúzás ellenére nagy része még víz alatt volt. A folyó közelsége nemcsak ajándék.

V kedvéért, aki képes volt egy tucat képet csinálni erről a rondaságról 🙂

Egy makett segítségével megnéztük, hogy milyen is volt az épület fénykorában. Gyönyörű.

Wat Chaiwatthanaram az egyik legimpozánsabb régi buddhista kolostor, amit Prasatthong király parancsára A.D. 1630-ban alapítottak. Úgy hiszik, ezen a területen volt a király korábbi otthona, és édesanyja emlékére rendelte el az építkezést. Egy történész feljegyzése szerint az épület hasonlít Angkor Wat-ra, ami bízonyítja, illetve emléket állít a király győzelmére Kambodzsa felett.

A templom közepén található a khmer stílusú, 35 méter magas fő Prang, körülötte pedig 4 nagyobb és 8 kisebb Prang.

A templom volt a királyi kolostor, a király és családja itt tartották a vallási rituálékat, a temetési ceremóniákat.

1767-ben mikoris Ayutthaya volt a főváros, a burmai megszállók ostroma alatt a templomban katonai tábor működött. Ayutthaya eleste után a templom elnéptelenedett, kifosztották, a Buddha szobrokat lefejezték, a téglát eladogatták.

1987-1992 az állam helyreállítatta a templomot.

Ide tuti visszajövünk.

 

A folyó másik oldalán is van valami látnivaló, a másik oldalról majd legközelebb.

 

Wat Mahahat

Ayutthaya másfél óra autókázásra van tőlünk, így amikor V elkezd nyafogni, hogy induljunk haza sík ideg leszek se perc alatt. Ha Barni már egyet ásít mondja: álmos vagy kisfiam? Máris indulunk haza!

Így a harmadik templomot egyedül néztem meg, a fiúk a kocsiban maradtak.

 

Az építkezés A.D. 1374-ben kezdődött I. Borommarachathirat uralkodása alatt és Ramesuan király uralkodása allat fejeződött be (A.D. 1388-1395) Az 1600-es évek elején a fő Prang összeomlott, de a század közzepére újjáépítették, magasabb is lett, mint korábban.

Az 1700-as években még egyszer felújították, illetve kibővítették a templomot. Ayutthaya eleste utána templom leégett, azóta  láthatóak a romok.

A templom szintén királyi kolostor volt, székhelyéül szolgált Sangaraja-nak, aki a feje volt a Kamavasi szekte buddhista papjainak.

 

A templom alapterülete hatalmas volt, néhol még víz alatt, és sok volt a megdőlt torony (ezek egyébként körbe voltak kerítve).  Jól elvoltam, hogy a fiúk az autóban pihentek csak csöpögni kezdett az eső. Először csak a fényképezőt féltettem, de aztán futnom kellett, mert a forgatókönyv a szokásos volt, pár percig csöpög, majd ömlik.

Ez a Buddha fej valószínűleg a burmai fosztogatások és a tűzvész közepette került ide a templomból Ezután a templom több mint 100 évig elhagyatott volt és ezen idő alatt a fa körbenőtte a szobrot.

Hazafele Bangkok megint elérte, hogy iránta való utálatom tovább mélyüljön. Ha van is egy hasznos dolog azt is képesek undorítóvá tenni. Szóval van egy 6-7-8 sávos útjuk, ahol nincs fixen meghatározva ennyi megy egy irányba, ennyi meg a szembe forgalomé, hanem az út fölött lévő kijelzőkkel szabályozzák az irányt. Ezzel sokszor nagy dugókat tudnak elkerülni. Igen ám, de mi van akkor ha a mi sávunk felett ott a zöld jel, azaz a mi sávunk, de a buszost ez abszolute nem érdekli (miért is érdekelni ő a nagyobb). Persze, hogy nekünk kellett sávot váltani. Pár méterrel később, miután visszasoroltunk a sávunkban a következő busz vágott ki a mi sávunkba. Lassan örülök, ha épségben hazaérünk.

Hát nem napra pontosan töltöm fel az eseményeket a blogomra, de ma ennek kimondottan örültem, mert látom, hogy ha nem lenne Barnim, DE VAN és hála érte, akkor ma nem a kedvenc napom lenne. Ha ma, február 27-én olvassátok a bejegyzésem remélem levezetésképpen teszitek és már minden bevallást elküldtetek. Ha elolvastátok és ezalatt kipihentétek magatokat gyerünk vissza dolgozni, mert mindjárt itt a május vége :-)!!! Bocsi, de nem tudtam kihagyni, puszi mindenkinek!!!