Február 2-3.

2012 február 25. | Szerző: |

Izgalmas reggelek, kicsit negatívak.

Esős reggelre ébredtünk, ebben a lakásban először. V már nem volt itthon, amikor a következő kilátás fogadott az erkélytől (nem is tudtam kint fényképezni, mert nem talált semmit a fényképezőgép objektíve).

Olyan érzés volt, mintha csak mi lennénk a világon. A korábbi lakásnál közelebb voltak a szomszéd házak, így valami a legnagyobb viharban is látszott belőlük.

Lassan tovaúsztak a felhők.

 

Kicsit tartok az esős időszaktól, mert eddig minden viharban áramszünet volt a házban. Általában csak pár másodperc, de ez a liftben nekem óráknak fog tűnni (Bangkok előtt a legritkábban szálltam be liftbe egyedül, itt meg a lépcsőházakat  csak menekülésre használják). A múltkor, amikor hazafele a virágpiacról kapott el minket a vihar, a recepción kérdeztek valamit tőlem, majd Barnival és a recepciós csajjal a lifthez sétáltunk. Éppen léptünk volna be a liftve, amikor áramszünet lett. Ha nem állunk meg a recepción pont a liftben kapot volna el minket.

 

Többször vettem már észre, hogy a házunkhoz viszonylag közel naponta többször szállnak el helikopterek. Kicsit hangos, de kibírható. Először arra gondoltam, biztos a kórházhoz repülnek, ami gyalog is csak pár percre van tőlünk, de ma láttam, hogy nem. A kék épületet nézzétek a távolban.

A medencénél találkoztunk egy Anyukával és a kislányával, aki viszont annyira fél a helikoptertől, hogy mindig sírdogál.

Se az ingatlanos csaj, se a tulaj nem tartotta fontosnak megemlíteni ezt, amikor megnéztük a lakást.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!