Január 14.

2012 január 30. | Szerző: Gesztenye13 |

Nagyon babonás vagyok, és örömmel konstatáltam, hogy
megúsztuk a tegnapi napot!

 

Reggel Barnit öltöztetve észrevettem, hogy valami megcsípte
a nyaka alatt, kicsit duzzadt volt, de nem vakarta vagy piszkálta. Ilyenkor
mindig rossz érzés kerít hatalmába, utálom a bogarakat, rovarokat… (sajnos itt
a szúnyogok is sok betegséget terjesztenek, sokkal tisztában sem vagyok).

 

A Marina parkba mentünk ma, mert a múltkor nem tudtuk megnézni
az egészet. Amikor Barnit beraktam a kocsiba láttam, hogy az egyik szemhéja
piros és kicsit duzzadt. Nem vagyok hipochonder, de jó pár betegség végigfut
ilyenkor az agyamban (huzatot kapott, árpa, kötőhártya gyulladás…).
Szerencsére V partner ilyenkor J,
és kérdezte, hogy előbb orvos vagy várjunk még, vártunk.

 

Mire elértünk a parkhoz Barnu elaludt, ezért előbb bementünk
a Szafari parkba, ahol már voltunk kétszer, így már nem olyan izgalmas.

V mondta, hogy az árvíz alatt ki kellett menekíteni az
állatokat, mert több, mint egy méter magas volt a víz. Tényleg más volt a park,
mint korábban. Átrakták az etetőhelyeket, sok helyen volt még víz, ahol eddig
nem (gondolom majd kiszárad), és voltak állatfajták, amelyekből sokkal kevesebb
volt, mint eddig.

Nagyon sokan voltak a parkban, gondoltuk, nem régen
nyithatott ki újra, de később mondta a sofőr, hogy gyereknap volt a hétvégén.

Közben felébredt Barni és nem lett csúnyább a szeme, de az
arcán és a fülén és bepirosodtak csípéshelyek. F@sz@!

A vadállatokat elválasztó kapuk nem is voltak bezárva, hanem
az őrők terelték az autókat. Izgi volt. Itt lehetett a legjobban látni a
növényeken, hogy meddig is ért a víz, szerintem legalább két méter magas volt.

A korábbi látogatásunktól eltérően iszonyú sok madár volt,
most fészkeltek, hihetetlen zajt csaptak.

Amikor először voltunk itt V-nek az sem tetszett, hogy ott
lehúztam az ablakokat, ahol a zebrák meg az antilopok vannak, erre ma a Ő volt,
aki a tigrisek mellett lehúzta az ablakot és úgy fényképezett. Annyira bátor!! J J J

Nem szeretem a madarakat, de ez gyönyörű volt.

 

A Szafari park kijárata után van a Marina park egyik
parkolója (nem kicsi!), ami tele volt. Elkanyarodtunk a másik parkolóhoz és
akkor úgy döntöttünk, nem megyünk be. Nem vagyok kiváncsi a sok lökdösődő ázsiaira.

 

Hazafele bevásároltunk, mert másnapra V vendégeket
hívott.

Délután Barni nagyott aludt, és amikor felébredt majdnem
elájultam, minden csípése feldagadt, alig bírta kinyitni a szemét, úgyhogy irány
a doki.

Nekem még nem igazi a lábam, eléggé sántítok, ezért amikor
kiszálltam az autóból és elindultam sántítva befele, már jött is egy fickó
tolószékkel, jaj mondtam nem én vagyok a beteg, de köszi! Szerencsére nem volt
senki, nem kellett várni. Amikor vizsgálták Barnit akkor vettem észre, hogy az
egyik füle nemcsak, hogy vörös, de egy kisebb méretű karfiolt próbál
megformázni (egyből eszembe jutott az első kutyusunk, aki a védőoltástól
beödémosodott, a szemén meg a fülén látszódott, de ilyenkor a legveszélyesebb ha a torka is bedagad).

Csak az allergiás reakcióra kapot gyógyszert, amíg
V várt a gyógyszerre és a számlára, mi addig lépcsőztünk. Szóval a kedve
nem volt rossz, csak a kinézete J.

 

Örültem, hogy gyorsan végeztünk, de nem tartott sokáig, mert
a még a kórház előtt V rávágta az egyik ujjára a kocsiajtót, úgyhogy
mentünk vissza. Szemét voltam, de nem bírtam ki röhögés nélkül. Fájhatott neki
rendesen, mert szakadt róla a víz a légkondis váróba. Amióta Grace klinika fan
vagyok, sokat tanultam orvoslásból, így tudtam mondani V-nek, hogy szakmai
berkekben azt mondanák az ujjára, hogy hamburgerujj, így neki most van egy
hüvelykujja, egy hamburgerujja, egy középső ujja…. és egy mocsi kedvese J.

Összehúzták neki a sebét, de nem volt semmi komolyabb
beavatkozás.

Egész este ápolhattam a két gyerekemet. Barnit oda is vettük
magunk közé aludni, hogy tudjam hallgatni a légzését.

Vasárnapra egy picit jobban nézett ki!