Október 10-14.

2011 október 15. | Szerző: Gesztenye13

Hát akkor egy kis meglepetés: ezt a bejegyzést már ITTHONRÓL írom!

Hétfő

V úgy ment el reggel dolgozni, hogy ma elintézi a repjegyet. Ennek nagyon örültem, mert már szerettem volna, ha le van rendezve a hazautunk. Barnu reggel hétkor kelt, így 11 körül hozzámbújt és elaludt. Én végre tudtam egy kicsit netezni meg írogatni. Ma se vásárolni, se főzni nem kellett, de unalmamban azért csináltam egy rizskochot. Délután nekifogtam vasalni, amit érdekes módon Barni nagyon nem szeret, valószínű azért, mert mindig arébb rakom, amikor a vasalódeszkába kapaszkodva feláll. Így elég lassan megy a vasalás, mert egy ruha alatt 3x-4x viszem el a szoba másik végébe, szerintem Ő ezt játéknak fogja fel :-).

Vasalás közben hív V, hogy már az autóban ül és jön hazafele, de úgy néz ki – mondja – hogy holnap éjszaka mentek haza. Kérdem: mi van? Szóval nem igazán lehet tudni milyen árvíz lesz Bangkokban. Beszélt a szállodánk igazgatójával, aki azt mondta, lehet, hogy a mi épületünk is ki lesz ürítve a hét második felében. Ide nem várnak  több méteres vízet, de nem lehet előre tudni. Annak meg nincs sok értelme, hogy egy hétre átköltözzünk máshova, majd vissza (azért Barnunak van cucca még 1 hétvégére is), zavartalan lesz-e a reptér működése, szóval sok a bizonytalanság. Kérdés, hogy van-e még másnapra repjegy, ha van V-nak a munkahelyén engedélyeztetnie kell…

Visszamentem vasalni, hogy urrá legyek az izgalmamon és az idegességemen. Valószínű, hogy ha van elég időm már napokkal a hazaút előtt parázom, de így kicsit több, mint 24 órába kellett belesűrítenem :-). Mikor V hazaért mondta, hogy elvileg van jegy a business osztályra és szerinte holnap el tudja intézni. Így én el is kezdtem csomagolni, ki tudja holnap milyen hangulatban lesz Barni, és mit tudok mellette csinálni. A hét elején rendeztem össze az Ő ruháit, így azokat csak be kellett rakni a böröndbe, de az sem 5 perc. A Skypon persze  ez volt a fő hír!

Kedd

Barni reggel nem kimélt és 7 óra előtt riadót fújt, az a legújabb, hogy felébred lemászik az ágyról és megy játszani, a zenélő játékokra szoktam felébredni. Ennek egy előnye volt, hogy hamar el tudtam kezdeni a csomagolást. Az új helyre való költözés miatt két fele pakoltam: amit hazaviszünk és ami marad (Barnu ágya lett a tároló, legalább használjuk valamire, mert túl sokat nem alszik benne). 10 óra körül szoktunk lemenni reggelizni az étterembe (Barni persze már korábban kapott enni) és addigra nagyjából végeztem is a ruhákkal. Nekem meleg holmim nem igazán volt kinn, amiket itt hordok, azokat most otthon úgysem lehet felvenni (vagyis fel lehet, csak kicsit hülyén néznék ki egy szál polóban). Furcsa volt az étteremben, hogy talán utoljára reggelizünk itt, de nem köszöntünk el senkitől, mert még semmi nem volt biztos.

Amíg Barni aludt végigkúsztam a lakást és mindenhonnan kipiszkáltam a labdákat és egyéb játékokat, egyébként ezt hetente meg szoktam csinálni, de most mindent elmozdítottam a helyéről. Olyan dolgokat is találtam, amire nem is emlékeztem :-). A konyhában is szétválogattam a mi dolgainkat a szálloda dolgaitól, de a költözésig szerintem összekeveredik megint, na majd a Zuram megoldja. Egy óra után telefonált V, hogy várja az e-mailt a jegyekkel és utána jön haza. Kairóig van business, de Kairó-Bp turista lesz, ennek csak egy hátránya van, Kairóban nem tudunk beülni a business osztályon utazók számára fenntartott helyre. Nyugodtabb lennék, ha Barni ott kúszna-mászna és nem a rendes étterembe, de ez van. Így viszont jóval olcsóbb volt a jegyünk, mint amire V számított. Szerintem Barni érezte, hogy valami van a levegőben, mert egész nap kisangyal volt.

Egy hatalmas böröndbe mindenünk belefért, de a kézi potyásszal szenvedtünk egy kicsit, mert voltak dolgok (orvosi dosszié, laptop), amiket nem mertünk feladni. Mire V hazaért tulajdonképpen készen voltam mindennel. A kézipotyászunk elég neccesre sikeredett Barnu kutyusa már nem fért bele, azt külön kellett cipelni. Utólag megállapítom magamnak könyvet felesleges volt elrakni! 5 óra után próbáltuk Barnit lefektetni egy kicsit aludni, de teljesen ellenállt, ezzel szemben én már alig bírtam magammal, főleg amikor már besötétedett (itt 7 órakkor már korom sötét van. 10 órakor elkezdtünk készülődni, felöltöztettem Barnit, aki akkor már nyitott szemmel aludt, de egyetlen egyet nem nyafogott, majd próbáltam magamba is életett lehelni. Öszintén megmondva annyira fáradt és álmos voltam, hogy nem bírtam izgulni. Kicsivel 23 óra előtt indultunk a reptérre és Barni 11:01 perckor ásított egyet majd 2 perc múlva elaludt.

Semmi forgalom nem volt, így fél óra alatt kiértünk a reptérre. Nem tudom hány férőhelyes a reptér parkolója, de több ezerről beszélhetünk, viszont az árvíz miatt megnyitották a parkolót a nép számára, így szinte lehetetlenség volt szabályosan parkolni. Valahol megálltunk és V elment toligáért. Barnit ébredés nélkül áttettük a kenguruba és elindultunk a hosszú útra!

Nagyon sok minden nyitva volt a reptéren, de érződött, hogy éjszaka van. A becsekkolásnál nem volt sor, gyorsan végeztünk, pont jött a repülő személyzete, meg tudtam nézni kiknek a kezében is leszünk a következő órákban. V még elkisért minket az útlevélellenőrzésig, hú én itt már nagyon bőgtem, de ott el kellett köszönni egymástól. Az ellenőrzés után jó kis séta volt a kapu és mire felszenvedtem a kisböröndöt a mozgólépcsőre Barni felébredt. Egy függőfolyósón kell végigsétálni, majd egy nagyon hosszú rámpán le, így meg tudtam nézni az utastársainkat is, csak fekete ruhás arab nők és fehér hálóinges arab pasik (nem tudom, hogy hívják a ruhájukat). Kicsit ijesztő látvány volt. 10 perc után már szállhattunk is be a gépbe. Én egyből átöltöztettem Barnit alvós ruhába (közel 5 hónap után most volt rajta először zokni – nézte is mi az) kapott kekszet, én közben beszéltem V-vel, majd azt vettem észre, hogy már gurul a gép. 15 perccel hamarabb indultunk. 01:15-kor.

Barnit az ölembe vettem és hihetetlen, de a business osztályon sem tudtak gyerek biztonsági övet adni. Gurultunk vagy 10 percet a felszállópályáig majd pikk-pakk felszálltunk. Barnu valahol az első kanyarban elaludt és arra sem ébredt fell, hogy átraktam a helyére. Most volt időm körbenézni és rajtunk kívül 3 voltak a gép ezen részén. Halványan emlékszem, hogy odahozták a vacsorát, de már nem voltam képben. Sokszor felébredtem, hogy megnézzem Barnit, aki álomszépen aludt. Egyszer kellett feljebb tornázni, mert lecsúszott a lábrészhez, de aludt tovább.

Szerda

Felébredtem, hogy mosdót kell keresnem, de az ideúttal ellentétben most nem mentek a monitorok, így nem tudtam merre járunk, mennyi ideje repülünk már. Már nem is tudtam visszaaludni, így Barnit néztem, ahogy alszik. Kb. fél óra múlva felkapcsolták a világítást és elindult az élet, a monitorok is életre keltek és kiderült már 7 óra eltelt a 8,5 félből. Mire hozták a reggelit Barni is fenn volt, szépen evett a péksütiből meg egy pudingot. A leszállásig egy órát kellett lekötni a figyelmét, persze ő állandóan el akart mászkálni. Leszállás alatt elkezdte piszkálni a fülét, úgyhogy szopiztunk.

Kairóba reggel 5 órakor érkeztünk meg, Bp-tel egy időzónában van, Bangkokban 10 óra volt ekkor. Mire leszenvedtem a kézi potyászainkat a tárolóból, addigra már engedték ki a turistáról a népet, úgyhogy megvártam míg mindenki leszáll -idővel bőven voltunk- majd mi is elindultunk. Szerencsére a transzferig mozgójárda van, mert a legmesszebbi kapunál szálltunk ki. A transzfernál 1 perc alatt végeztünk, de szerintem csak azért, mert több mint 6 óránk volt az indulásig. Az étterem részen kerestem egy szimpatikus asztal és elfoglaltuk, Barni nagyon eleven volt, egyből nekiindult felfedezni a környéket, amíg én beszéltem V-ral. Elvek ide-oda, a Burger Kingbe reggeliztünk, Barni egy üveg bébiétel után benyomott egy nagy adag krumplit, közben végignéztük a napfelkeltetét az ablakból. Kár, hogy Barnit még nem kötik le a repülőgépek, mert folyamatosan jöttek-mentek. Lassan megtelt az étterem is, egyre nehezebb volt a gyereket és a csomagokat is koordinálni, szerencsére 8 óra körül elaludt az ölemben, egy kicsit én is tudtam pihenni. Kicsivel 9 után felkeltettem, mert 10:40-től lehetett becsekkolni a budapesti gépre, hát már nagyon mehetnékem volt. Komolyan mondom annyira tökéletes volt Barni, hogy el sem hiszem. Megkerestük a mosdót, hogy pelust cseréljünk és átöltözzünk (mert azért csak feltörölte a repteret) és Ő pont ekkor tette tele a pelust. Ilyenkor megfogadom, hogy nem morgok többet, amikor hisztizni van kedve! Mivel Bangkokban elmaradt az ajándékvásárlás, kicsit körül akartam nézni a boltokban, de felhívom mindenki figyelmét, hogy senki se hagyja ezt a kairói reptérre, mert gyenge hely. Persze magamnak tudtam volna venni egy Frey wille órát!

Picivel 10:40 után értünk a kapuhoz, amire kiírták, hogy nyitva, erre a takarítőnő mondja, hogy 10 perc, gondoltam biztos felmosott, megvárjuk. Egy rövid folyósón lehetett várakozni és Barni egyfolytában a wc-be akart bemenni (persze látta, hogy mindenki azt csinálja), ha valamit akar iszonyat ereje van. Negyed óra múlva megint megprobáltunk átmenni az útlevélellenőrzésen (ez volt kb a 10.), de mondták, hogy még 5 perc. Ekkor már nagyon nehéz volt Barnival, csak a wc-be való bejutás érdekelte, valószínűleg mindketten elértük a tűrőképességünk határát. Közben jöttek sorban az utasok, de mindenkit visszaküldtek, hogy még 5 perc, még 5 perc. Végre 11:15 kor beengedtek minket (szerencsére egyik ellenőrzésen nem volt gond Barni enni és innivalója, de a felnőttekkel itt megitattak vagy kidobattak minden folyadékot hiába mondták, hogy itt vették a reptéten), aztán újabb várakozás a buszra, ami kivitt a géphez és újra meg újra megnézték az útleveleket. Hát én itt már elvesztettem a fonalat.

Volt egy kedves magyar hölgy, aki segített a repülőbe felvinni a kisböröndöt, mert ezek a keleti pasik több, mint bunkók, na mindegy. Gondolom pár alkalom után megszokom. A felszállás alatt azért megtörtént a nap hisztije, mert szorosan fogtam az ölembe, de csak 2 percig tartott. Szerencsére aztán felfedezte a kislámpát a fejünk fellett és azt kapcsolgatta az út nagy részében. Ezen a kisgépen elég nehézkes volt az evés egy izgó-mozgó gyerekkel, reméltem, hogy a narancslé után a forró kávé nem landol az ölembe. Mondtam a sztyuvinak Barni tálcáját ott ne hagyja, csak a húsis dobozt, ami persze nem evett meg, csak az oliva bogyót kóstolgatta. Nem ízlett neki nagyon, engem viszont a szívbaj kerülgetett, nehogy félrenyelje. Végül a sütimet megette!

Az evés után szerencsére bealudt rajtam, de a 3,5 órás út nagy részét ébren töltötte. Ez volt az út legfárasztóbb része. Bp felett nagyon be volt borulva, landolás előtt csak pár perccel jöttünk ki a felhők közül, de végig nyugodt volt a repülés. Mi szálltunk ki utoljára a gépből, mert úgy beálltak a folyósóra az emberek, hogy nem tudtam levenni a böröndünket sem. Elég lassan haladtunk, már alig bírtam barnit cipelni, de így legalább nem kellett várni az útlevélnél, sőt akkor kezdtek hullani a csomagok, amikor odaértünk. Utolsó erőmet összeszedve pakoltam át a nagyböröndöt és a kocsiba való gyerekülést (igen ezt hazahoztuk, mert szerintem felesleges lett volna itthon venni még egyet, a súlykorlátba pedig belefért) a tolóskocsira, és siettünk Anyuékhoz. V Anyukája gyorsan megkaparíntotta Barnit, hála a Skypenak Barnu fel is ismerte. Az épületből kilépve megállapítottam, hogy itt már tényleg ősz van! Viszonylag gyorsan hazaértünk, Barni a kocsiban szinte végigüvöltötte az útat!

Vacsora és fürdés után gyorsan ágybabújtunk, mert nagyon fáradtak voltunk, nem beszélve arról, hogy akkor már Banggkokban éjfél is elmúlt. Összegezve az elmúlt napot, ha ezt valaki meséli nekem nem hiszem el, számomra hihetetlen, hogy Barni milyen jól viselte a napot. 8,5  óra repülés, majdnem 7 óra várakozás és 3,5 óra repülés kipipálva! Remélem nem az átállás alatt lesz meg ennek a böjtje :-)!!!!!!

Csütörtök

Hát a reggel 5 órai kelés kicsit fájt, de nem Barninak. 1x keltünk éjszaka, szerencsére a hálózsák sem zavarta, én meg kimondottam élveztem, hogy 1x sem rugott oldalba :-). Napközben kenguruban elsétáltunk a postára meg a közértbe, és olyan érzésem volt, mintha el sem mentünk volna itthonról. Hmmm kénytelen leszek visszaolvasni a blogomat 🙂

Barni felfedezte a lépcsőt, egész nap lépcsőzünk. Elég magasak a fokok, úgyhogy dolgoznia kell rendesen. Nem kell segíteni neki, de ott kell lenni mellette, mert még ügyetlenkedik, vagy egyből két lépcsőfokot akar lelépni.

Tuflák vizslától nem fél, de nem fogja szeretni, mert a kutya állandóan meg akarja nyalni, a nyalásról évek alatt sem tudtuk leszoktatni, most sem fog sikerülni.

Péntek

5 hónap után vezettem! Elugrottunk vásárolni délelőtt, ami kicsit nyűgösre sikeredett a koránkelés miatt (bár ma már csak fél hatkor keltünk, úgyhogy alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt)! Élveztem a vezetést, de éreztem,hogy jobban koncentrálok, figyelek!

Október 9.

2011 október 15. | Szerző: Gesztenye13

Hétvégente általában olyan programot választunk, ami kicsit messzebb van autóval és Barni türelmébe belefér. Így ma, hát igen megint, állatkert volt a program, de szerintem ezt mi nem tudjuk megunni. Barni még igazából nem élvezi, nem is tudom mi lesz, amikor nagyobb lesz és már ő is akar majd menni.

Szóval másfél óra autókázás után érkeztünk meg az állatkerthez, ami egyébként pár percre van a Tigris állatkerttől, de egy napba a kettő nem fér bele kicsi gyerek nélkül sem, nemhogy vele.

 

 

 

 

A kapu után több tíz méteren keresztül árulták a zoo eledelt (kukorica, banán, uborka és valami babféle volt 1 csomagba), jól be is vásároltunk belőle, hátha bent nem tudunk venni (dehogy nem, minden sarkon).

Az odaúton beszéltünk róla, hogy bérlünk golfautót és azzal furikázunk, de megérkezéskor Barnu még aludt, illetve jól be volt borulva, de szerencsére végül nem esett. Így saját autóval vágtunk neki az ismeretlennek. Az egész állatkertben ki és visszaszálltunk az autóba, legközelebb kötelező a golfautó bérlés!!

 

Már a bejárat előtt szabadon kószáló szarvasok állítottak meg minket. Ki is szálltunk felnyalábolva egy adag kaját, de ezek az állatok menekültek a kaja elől, gondolom itt mindenki megáll és már ránézni se bírnak a kukoricára.

 

 

Számomra ismeretlen gyíkfajta várta a napsütést, velünk együtt!

 

 

Az első igazi megálló a vízilóvaknál volt, hatalmas területük volt az állatoknak, de mindegyik ebben a pozicíóban volt.

 

 

Ezek a vízilóvak iszonyú lusta (vagy inkább nagyon okos) állatok, a víz körülöttük tele volt kajával, de azt nem szedték össze, hanem várták, hogy az emberek beledobják a szájukba, és V dobálta is lelkesen :-)!

A kifutójuk

 

Ezután az orrszarvúk következtek, na ekkora állatot még nem etettem ilyen közelről. Ide is jó nagy adag kaját vittünk, gondolván ezek sokat esznek, de az uborkát nem adhattuk oda nekik.

Hú ez tényleg az én kezem :-). 

 

 

Ekkora volt!!!

 

Az etetés után lehet kezetmosni: mosdó + szappan + folyóvíz.

 

A környezetet is nagyon hangulatosan alakították ki, akár erről a vadászlesről is kukkolhatjuk az állatokat.

 

 

A növényekről ne is beszéljünk, bár itt annyira nagy hangsúlyt nem fektettek a növényekre.

 

 

 

Az afrikai szavanna állatai sem voltak igazán éhesek, az uborkát egyenesen utálták. Mondtam V-nek, ha ránkmarad az uborka, megcsinálom salinak, még drága sem volt!

 

 

Amióta itt vagyunk Thaiföldön még nem voltunk madárházban, de most nem hagytuk ki. A bejárat mellett lehetett papagájjal fényképeszkedni, ezt kihagytuk és elindultunk madárlesre.

 

 

3 perc után a hajunkból is csavarni lehetett a vízet, dög meleg, pokoli páratartalom és mozdulatlan levegő. V azt mondta visszamegy a kocsihoz, úgyhogy gyerekkel és fényképezővel a kezembe nekivágtam a lépcsősornak, hogy bejárjuk a területet. A lépcsőn pont előttünk találkoztak össze a madarak. Kérdem Barnitól, mit mond a tyúkanyó? És innentől végig monda: kot kot kot kot.

 

 

A kakasnál kijavítottam, hogy kúkúrikú, amin meg hatalmasan nevet. Meg tudnám zabálni!

Meglepetésként V is megmászta a lépcsőket csak másik irányból, így tudott fényképezni.

 

                        

 

 

 

Azt hittük a kecskéknél végre túladhatunk az uborkán, de nekik sem kellett.

 

 

Végül az elefántok megkönyörültek rajtunk és elfogyott minden kajánk.

 

 

 

Az állatkert első részében nem annyira nagyok a távolságok az állatok között, de nekik igazán nagy területeik vannak, a park másik részében viszont perceket autóztunk egyik állattól a másikig. Azért az üres pillanatok sem maradtak állat nélkül.

 

 

Az utolsó megállónk a nagymacskák komplexuma volt, ami maga is több órás program lehetne. Itt már én is kezdtem fáradni, nem is tudom megszámolni hány ki meg beszálláson voltunk túl gyerkőccipeléssel fűszerezve! V úgy döntött ő már nem száll ki a légkondis autóból, de én nézelődjek nyugodtan, csak vigyem magammal Barnit. Tudom, ha jót akarok magamnak viszem Barnut, mert V is igazi hisztis pasi!

A tigrisnél óriási szerencsénk volt, mert éppen akkor kapott egy kis húsit. Egy hatalmas, horgászbotra hasonlító szerszámmal adták neki oda, én meg éppen időben nyomtam meg a gombot a fényképezőn.

 

 

 

 

Sok nagymacska volt, de elég szokatlan volt a helyük. Egyedül a fenti tigrist lehetett szabadon látni, a többi állat nem ketrecben volt, hanem körbe betonfal és ablakon keresztül lehetett őket nézni, a tetőrész nyitott, illetve ráccsal fedett. Szerintem borzasztó meleg lehett odabenn, a szibériai tigrisnek kimondottan ideális. Az állatok szagát nem éreztem, gondolom az is bennrekedt.

Fényképezni nem nagyon tudtam, mert néhol igencsak koszos volt az ablak belülről, sokszor meg mi tükröződünk vissza az ablakon.

És ahányszor letettem Barnut, hogy fényképezni tudjak jött a nyafogás, meg a ruhám rángatása, de így is csodálatos volt.

 

 

Ezen a képen látszik, hogy a kifutó klasszul meg volt csinálva, a növények élők. A háttérben, az alsó lyuk előtt fekszik valaki.

 

 

Itt viszont a növényzet is nagyon jól nézett ki.

 

 

Ők voltak a legaktívabbak.

 

 

Utoljára pedig egy kép a toalettről

 

 

Október 9.

2011 október 11. | Szerző: Gesztenye13

 

Október 8.

2011 október 11. | Szerző: Gesztenye13

Ez a hét valahogy nem úgy sikeredett, mint az eddigiek.
Barnus egyre korábban kell, van hogy 7 órakor, így 11 körül jön a hiszti és el
is alszik, 2 óra után nem nagyon tudunk már elmenni, mert a sofőr fél 4 körül
indul V-ért a céghez.

Szerdán azért elugrottunk a virágpiacra, de inkább
gyönyörködtünk, mint vásároltunk. Azt azért nem írom, hogy nem vettünk semmit!

Tegnap vissza akartam menni a Marina Parkba Barnival, hogy
egy hatalmasat sétáljunk, de sofőr hiányában (megbetegedett) ez elmaradt.

 

Ma délután újra elmentünk az Ocean Wolrdbe, amit most már
Barni is élvezett, nézegette a nagyobb halakat az akváriumban.

 Egy külön sötét
szobában csak medúzákat lehet látni különböző méretű akváriumokban, és
folyamatosan változtatják a akváriumok megvilágítását (fényerőt és színt is),
húúú ez nagyon bejött Barninak, alig tudtam kihozni a szobából. A sötéthez valami
lágy, andalító zene is dukált, úgyhogy én meg majdnem elaludtam, amíg Barni
nézelődött.

Van egy hatalmas játszórész is, amit sajnos még nem tudunk
használni, mert Barni egyedül nem megy be én meg magasabb vagyok 120 centinél
(ez a határ), szerencsére.

A múltkori látogatásunk óta bővítették a helyet pár
terráriummal, ahol kigyók, békák és teknősök vannak.

Ez az Ocean World, mint nálunk a Tropikárium egy hatalmas bevásárlóközpontban van, viszont a parkolója nem túl nagy, azaz kb. 20 perc után találtunk parkolóhelyet. 

A mi autónk az oszlop mellett van, merőlegesen az útra. Kis pici ázsiai emberkék dolgoznak általában parkolóőrként, ők azok, akik tologatják ide-oda az autókat, hogy ki- illetve be lehessen parkolni.

Írtam már, hogy itt Thaiföldön főleg a külföldiek használnak babakocsit (szinte csak horror áron lehet kapni) erre a parkolóból belépve az első üzletben mit lehet kapni?

Különböző mintájú, felépítésű dizájn KUTYAKOCSIT. Beszarás! Elfogott a röhögés, mert az jutott eszembe, mekkora lenne ha otthon így sétáltatnám a kutyát és jönne a szomszéd néni, hogy jaj hagy nézzem meg! Mondjuk azalatt biztos nem röhögnék, amíg a 35 kilós vizslát belepaszíroznám a kocsiba, főleg, hogy ehhez 3 kocsi kellene, mert max. 12 kg-ig használható.

Komolyabb téma. Anyuéktól tudom, hogy ez nem hír otthon, de nagyon nagy árvíz van Thaiföldön. Egy éve, amikor V már itt volt mi meg otthon, akkor egyszer hallottam a TV-ben, de többször nem.

Október végén vége az esős évszaknak, de az már nem segítség. Annyi eső esett az elmúlt időszakban, hogy a hegyekből lefolyó vizet nem bírták a tárolók és nagy területek vannak víz alatt.

Ayutthaya-ról már én is írtam többször, hiszen többször voltunk ott, sajnos ott is víz alatt van minden (az egész város, a lakóépületek, a kórház, és a műemlékek is).

A képeket a bangkokpost.com oldalról szedtem le!

Ez Ayutthaya fő utcája, ezen az úton szoktunk menni, amikor beérünk a városba

Már Bangkoknak is vannak olyan részei, ahol víz van az utcán.

 

Október 4.

2011 október 11. | Szerző: Gesztenye13

Ha-hó Magyarország, megyünk haza!! A dátum, október 26. már
meg van, jegy még nincs, de ami késik az előbb vagy utóbb, de meglesz. Október
végét az tudtuk, de így már más, hogy tudjuk a napot is!

 

V munkahelye nagyon nagy bőkezű, mindhármunknak jár
jegy turistaosztályra, egy utazási iroda megnézi, melyik a legkedvezőbb ár és
azzal a légitársasággal kell jönni. Elvileg. V egy párszor végigseggelte a
11 órát, de szerencsére velünk könyörületesebb (magával is). Úgy tudunk
business osztályon utazni, hogy V kifizeti a különbözetett a két kategória
között. És így akár jöhetünk másik légitársasággal is.

A következő alternatívák közül tudunk választani (az órák
csak kb, de szerintem fél óra nem oszt nem szoroz ilyen hosszú útnál):

• Bangkok – Bécs és Bécsbe kijönnek értünk Anyuék, tehát onnan
  kocsival haza kb 2-3 óra
• Bangkok – Frankfurt – Budapest 11 óra repülés – 2 óra
  várakozás – 2 óra repülés
• Bangkok – Helsinki – Budapest 11 óra repülés – 1 óra
  várakozás – 2 óra repülés
• Bangkok – Kairó – Budapest 8 óra repülés – 5 óra várakozás –
  3 óra repülés

 

Több szempontot is figyelembe kell venni, a legfontosabb,
hogy ketten  leszünk Barnival, egyedül
kell megoldanom mindent. A Bécsbe és Frankfurtba induló gépekre a business jegy
qrva drága, két turista jegy áráért nem kevés ráfizetéssel is csak egy business
jegyünk van, ami azt jelenti, hogy 11 órát a kezemben, ölemben kell tartani a
gyereket. Ez akkor sem egyszerű ha fenn van, de akkor sem amikor alszik és
olyan, mint egy rongybaba. Azt nem tudjuk, hogy mi lenne a reakció, ha nincs
tele a business és lerakom a mellettem lévő ülésre Barnit (azt tudjuk, hogy
kaja nem járna neki, de én készülök neki amúgy is, mert nem biztos, hogy
megeszi a rendes kaját). V áprilisban volt otthon és akkor például tele
volt a business hazafele.

A bécsi járat éjfél előtt indul kicsivel, a kairói éjjel fél
kettőkor, ezt a kettőt tudom biztosra.

 

Végül arra jutottunk, hogy Kairón keresztül megyünk haza,
mert a legkedvezőbb áru, a hosszú út a legrövidebb, ha szerencsénk van nagy
részét átalussza, mint idefele, Kairóban megpróbálom lefárasztani (nem fog
érdekelni, ha négykézláb bejárja az egész repteret) és akkor hátha a rövid úton
is alszik egy kicsit. Tudom, Timi tervez, Barni végez!!

 

A következő 3 héten pedig szépen megcsinálom, amiket akarok:
valamennyi meleg ruhát kimosni, hogy otthon ne azzal kelljen kezdeni,
ajándékvásárlás (ötlet még semmi sincs, nem akarok Thaiföld, meg I love Bangkok
feliratú polót vinni senkinek, de a hógömbbe applikált Buddha is elég
nevetséges), mindent összepakolni, mert november 1.-től van lakásunk, de erről
majd írok bővebben!

Ma átnéztem Barnu ruháit és igazából, kabáton, cipőn és meleg sapkán kívül megvan mindene. A nagymamák cipőn kívül pedig már mindent megvettek! Ugye a turiba mindig azt vettem meg, ami tetszett, úgyis belenő, de ez nem fog visszatartani a bevásárlókörutaktól!!

Október 2.

2011 október 10. | Szerző: Gesztenye13

Pénteken akartam írni valamit, de aztán lenyugodtam és nem írtam le, de a mai nap után mégiscsak leírom. Rengeteg BUNKÓ ember él Ázsiában!!!! Nem azt mondom, hogy mind az, de nagyon sok van! Én nem várom el, hogy nekem kinyissák az ajtót, vagy előreengedjenek, vagy átadják az ülőhelyet a BKV-n, de tény hogy jól esik ha megteszik, illetve látják, hogy kisgyerekkel vagyok. Na itt Thaiföldön olyan szinten nem létezik az udvariasság, hogy kinyílik a bicska a zsebembe. Nemhogy nem nyitják ki az ajtót, hanem amikor én kinyitom és persze lassúbb vagyok gyerekkel a kezembe simán kijön a pasi (hú de rá tudnám baszni az ajtó – bocs, de ezt nem lehet másképp leírni). A plázában a liftnél teljes testemmel óvóm Barnit, mert simán elsodornák. Szerencsére itt nem tömegközlekedünk, mert amikor erre vetemedtünk, majdnem kilapították Barnit, még az sem tartotta őket vissza, hogy V egy fejjel föléjük magasodik.

Pénteken is a múzeumba kinyitom az ajtót és amikor át akarom lépni a küszöbszerűséget, ami 30 cm magas simán jön az egész család  és nem lépnének félre, én meg magam előtt a gyerekkel nem tudok nekikmenni, de ennek is eljön az ideje. Kő kövön nem fog megmaradni!

Biztos van, aki azt gondolja ezért nem éri meg felidegesíteni magam, de ez nem egyszeri alkalom, szinte mindennapos.

Ami meg ma történt, még mindig a robbanás szélén vagyok!

 

Korábban már voltunk a Szafari parkban, ami Bangkokon belül van és közvetlenül mellette van a Marina park, ma ez volt az úticélunk. V mondta nézzük meg mind a kettőt, így a Szafari parkban kezdtünk. Barni előre ült V ölébe, úgyhogy ő is jól szórakozott!!!

Amíg mi az állatokat néztük

Addig Barnu mindent elállított a kocsiban J

Orrszarvú több helyen is van a parkban, van ahol nem védi őket vagy minket tőlük villanypásztor. Ott azért nem álltunk meg, mert V többször is elmondta, hogy a mi autónkat is simán felborítaná, meg több embert ölnek meg Afrikában, mint az oroszlánok (persze ilyenkor csodálni kell, hogy mennyi mindent tud – nem mintha csak ő tudná ezt J)

A tigrisek is elég aktívak voltak, egy példény felkellt és átsétált a vízen (az ismertető szerint 10 órakkor van etetés, amit meg lehet nézni, de mi is akkor reggeliztünk, úgyhogy erről lemaradtunk)

Hát tud élni

És végre megérkeztünk a Marina parkhoz. Nem akartuk Barnit cipelni, béreltünk egy ilyen delfint, de Barni csak sírt benne, úgyhogy marad a cipelés.

A delfin showig nem sok időnk volt, így gyorsan megkerestük a teraszt, ahonnan zsiráfokat lehet etetni.

Ami útközben volt azt megnéztük

Ők továbbra is nagy kedvencek

Egy 1 méter magas alagúton átküzdve magunkat még a tigrisketrecbe is bejutottunk. Persze a cicák nem jöttek oda, de körbenézve megállapítottam, hogy a ketrec ezen része a wc-jük, hatalmas gyúrmák voltak a kalitka másik oldalán.

                      

Olyan szépek

Kis részét láttuk csak a parknak, de hatalmas növények vannak mindenhol, amik alatt beszorul a levegő, amit vízpermettel koronáznak meg, mintha szaunába sétálnánk. Tök felesleges beszárítanom a hajamat, mert állandóan csimbókban lóg.

                      

 A delfin show lelátóján sem volt jobb a helyzet. Borzasztó meleg, vízpermet, rengeteg ember és a hangszórókból üvöltő zene (valami indiai borzadály zeneszerűség volt, amire az indiai különítmények heves táncba kezdtek) – ezen ideális körülmények mellett Barnu elaludt végigaludta a delfin showt.

A show végén ülve maradtunk, és vártuk,hogy az embertömeg szétszéledjen. Ekkor már nálam volt Barni. Kifele a medence mellett kellett elsétálni, és két delfint meg lehetett simogatni. Persze sokan tolongtak ott, de arébb volt egy csomó hely, én odamentem, hogy legalább messziről megnézzem őket, amikor egy hülye f@sz pasi félrelökött, hogy lássa a delfinket (lett volna neki is helye, de egy hülye f@sz volt) és neki is kisgyerek volt a kezében.

Innentől kezdve nem érdekel én sem leszek tekintettel senkire, megyek majd mint egy tank!

Szeptember 30.

2011 október 7. | Szerző: Gesztenye13

A héten minden nap voltunk valahol (be kell pótolni a múlt hetet)!

Kedden hatalmasat sétáltunk az állatkertben, Barni aludt egy
nagyot a babakocsiban én meg végre végigolvastam egy csomó ismertetőt az
állatokról. Nagyon sok iskolás csoportot hoznak ki az állatkertbe napközben, de
szerintem őket egyelőre jobban érdeklik az állatok, mint az ismertetők. Nem irigylem a tanárokat, amikor látom, hogy 20 gyerek éppen 25 fele rohan. A
tigrisek fajtáit, élőhelyeiket, szokásaikat nagyon jópofa rajzos kiállítás
mutatja be, és az igaz-hamis állítások első pontja szerint a tigris semmilyen
testrészének nincsen se gyógyító se potencianövelő hatása (remélen Barni az
Apjától fogja megkérdezni, mi az a potencianövelő, bár ha tőlem kérdezi majd
odaküldöm az Apjához ).
Nem lehet elég korán kezdeni – mármint a felvilágosítást.

Legyőzve magamat végigsétátam a kigyóházon, hogy megnézzem a
krokodilok most kialakított helyét, hát elég kicsi, de ennyi jutott nekik.

Barnit egyre jobban érdeklik a körhintaszerű képződmények,
elsősorban a villogó fényeket szereti (szerintem imádni fogja a karácsonyfát), még
nincs hiszti amikor továbbmegyünk, de szerintem nincs messze ez az időszak.

 

Szerdán a Chatuchak nevű piacon voltunk. Hétvégén főleg
ruhákat árulnak, de szerdán hatalmas terülten csak virág, virág és virág van.
Hát ami szem-szájnak ingere, maga a paradicsom! Nagyon sok fajtát ismertem
otthonról, de sokat csak könyvben láttam. Akkora és annyiféle páfrány volt,
hogy csak kapkodtam a fejem, meg hibiszkuszok emberfej méretű virággal!

Vettem virágtartókat meg virágokat is, a nem különleges
virágoknak nincsen áruk, és nem költöttem 3ezer forintot. Velünk volt a sofőr,
de itt nem alkudtunk, a legtöbb helyen ki voltak írva az árak. Az
orhideakülönlegességek relatíve drágák voltak, de csak azért nem vettem, mert
tudom felakasztani őket (remélem V érti a célzást). Kár hogy nem tudok hazavinni virágokat, bár már így is
lassan kiszorulunk a lakásból Anyu elmondása alapján!

 

Ma a Suan Pakkard palotát néztük meg. Elvileg pár percre van
tőlünk, de majd egy óra alatt értünk oda a szar közlekedésnek köszönhetően. A
könyvekben és a neten látható fotók alapján nem gondoltam, hogy egy nagy
forgalmú út mellett egy ilyen palota bújik meg.

 

1952-ben Chumbhot herceg és hercegnő tradicionális thai
házakat gyűjtött össze  és helyezett el
ezen a területen. Az épületek egy része a hercegi család tulajdona volt, és
minden épület 100 évnél idősebb. Az épületek és a bennük található gyűjtemény a
hercegi család halála után a múzeum tulajdonába került. A Suan Pakkad thai
nyelven káposzta parcellát jelent, mert a terület eredetileg farmként
funkcionált. A thai építészet, az elegáns kert és a múzeum széles körű
gyűjteménye megér egy látogatást.

A thai házak szinte mindig két emelet magasak, az alsó szint
többé-kevésbé nyitott, a második szint pedig lakásként funkcionál. Itt a
palotában néhány épület alsó szintjét átalakították kiállítások és üzletek
részére. A legtöbb épületet hídak kötik össze az emeleti szinten, így könnyű
sétával bejárhatók a termek.

Az épületek egy japán stílusú kertet fognak közre.

 

Barnu aludt a hordozóban így a kiállításokat (hangszer,
ásványok, kagylók, régészeti leletek, Khon maszkok, köcsögök) is meg tudtam
nézni, bár nem örültem hogy be a légkondis terembe, majd ki a rohadt melegbe,
be a légkondis terembe majd megint ki. Szinte sokkoló a nagy hőmérsékletkülönbözet.

Fényképezni csak a szabadtéren lehetett, és szinte nem is
lehet olyan képet csinálni, amin ne látszana egy parkolóház, egy magas irodaház
vagy a skytrain pályája.

 

A Lacquer Pavilon több mint 200 éves, korábban egy
kolostorban állt Ayutthaya közelében. Az idős herceg megvásárolta az épületet,
idehozatta és felújíttatta. A pavilon tulajdonképpen egy szoba a szobában, egy
keskeny folyosó öleli körbe a belső szobát. A folyosó falait gazdagon faragott,
aranyozott fa burkolja (hú ez nagyon szép volt),  a belső szobában pedig csak aranyat és fényes
fekete festéket használtak.

 

A Pavilon melletti épületben a hercegi család hajó látható.

Itt nagyon sok fát alakítanak így ki, a csupasz törzsre rengetek növényt. virágot erősítenek fel.

Szeptember 25.

2011 október 4. | Szerző: Gesztenye13

Nem akartunk hosszú autózást, így megint az Ancient City
(helyi skanzen) volt az úticél. Igaz, hogy most voltunk itt harmadszor, de még
mindig volt látnivaló, és még maradt a következő alkalomra is J.

Vasárnap lévén egész jó volt a közlekedés, viszonylag
gyorsan kiértünk (azért viszonylag, mert azért nincs közel) volna, ha Barnu nem
a cél előtt nemsokkal aludt volna el. Így kocsikáztunk pluszba 40-50 percet,
hogy kialudja magát.

Golfautóra várnunk kellett és elsőre megint szart kaptunk,
mert nem lehetett vele kanyarodni, úgyhogy csere, majd nekivágtunk a parknak.

Első alkalommal vettünk egy könyvet a parkról, ebben 116
látnivalóról lehet olvasni, ebbe beletartoznak az egyszerű szobrok, amiket elég
az autóból megnézni és lefényképezni és a megmászható erőd is, amiről már
korábban írtam. Szerintem egy nap alatt (8-17 óráig van nyitva) gyerek nélkül
se lehet mindent megnézni, mi egyszerre max. 3 órát tudunk itt tölteni, mert
Barni türelme végés (Apukájáról nem is beszélve…)

 

Elsőként a II. Rama király kínai stílusú kertjét néztük meg,
amit kizárólag ő használt pihenésre (a trónszékre nem lehetett leülni, így
sajna kép nem készült).

Közvetlenül a kert mellett van  Taksin király audencia terme és a király
privát szobája. Barni is szereti bejárni a szobákat, de nagyon kell figyelni
rá, mert vonzodik a hatalmas köcsögökhöz. Anyám, milyen érzés lenne látni,
ahogy ripityára törik egy ilyen műkincs!

                         

 

A mellette lévő épületben sem voltunk még úgyhogy ide is
besétáltunk. Ide csak ketten mentünk be Barnival és innentől kezdve alig mertem
levenni a szemem róla, hogy tudjak fényképeket csinálni. Az épületet víz veszi
körül és minden ablak, korlát nagyon alacsonyan van, Barni meg mindent fel akar
fedezni. 

Ez a fénykép hűen tükrözi mire gondoltam az előbb.  

 

A kisállatkert mellett már többször elmentünk, mert
V mondta, hogy lehet etetni az állatokat, de már nem lehetett, csak
sétálni tudtunk közöttük egy megemelt járdaszerűségen. Barnu itt nagyon sokat
sétált és nézelődött, pedig jó bűdös volt (ebben a melegben még intenzívebbek a
szagok, mint egyébként).

                    

Innen fagyizni mentünk, majd különváltak V-vel az útjaink. Ő
egész délután (VASÁRNAP) telefonált munkaügyben és meg Barnival sétáltunk egy
kertben (nem találtam semmit róla a könyvben, lehet hogy később készült el).
Pagodaszerű pihenők voltak elhelyezve a parkban, némelyiket csak a vízben
elhelyezett kőveken keresztül lehetett megközelíteni, ez izgi volt papucsban,
gyerekkel és fényképezővel a kezemben, de megoldottuk. Leülni nem mertem egyik
pavilonnál sem, sőt Barnit is csak pillanatokra tettem le, mert hatalmas
hangyák rohangáltak mindenhol.

A végén beugrottunk a Megvilágosodás Pavilonba, a sztori 500
szerzetes elhatározta, hogy megmutatják az embereknek, hogy az eltérő háttér,
magatartás… ellenére a vallással mindeni eljuthat a Nirvánába. Rengeteg képet
tudtam volna csinálni, de mindenhol csak szerzetesek szobrai voltak, így nem
törtem magam.

Itt visszaszáltunk a golfautóba és a kijárat felé vettük az
irányt.

Barnu hazafele is aludt, így igazán jó napunk lett volna, ha
nem nő a telefon V fülére. Bacca meg vasárnap volt, vagy mi!!!

Szeptember 24.

2011 október 3. | Szerző: Gesztenye13

Hát ez a biciklizés nagyon bejön Barninak csak jól kell
tudni időzíteni, azaz alvás után menni, mert különben elalszik a biciklin ülve.
Leesni nem tud róla, de érdekesen néz ki J.

Így ma délután a nagy alvás után lementünk a parkba sétálni.
Egész sokáig elzenélgetett magának és csak a végén kellett egy kicsit cipelni.

 

Szeretem ezt a parkot, olyan szép, de még most is
szépítgetik, sok új növényt ültettek.

Szeptember 22.

2011 október 1. | Szerző: Gesztenye13

Hétvégi kiruccanásunkról egy halom fényképen és 1 tonna homokon
kívül a gyomromban is hazahoztunk valamit, így ezt a hetet tágabb értelemben a
4 fal között szűkebb értelemben a budin töltöttem. Vásárolni és a virágpiacra
eljutottunk, de a parkba sétálni nem, ez az időjárásnak köszönhető, sokat esett
az eső. Mindenhonnan siettünk haza, így nem történt baleset.

Írok egy kicsit, hogy hova járunk vásárolni. 3 üzletben
szoktunk előfordulni, Big C, Central Food és Villa Market.

Big C, helyi szupermarket hálózat, otthon ez felel meg kb. a
Tecso és társainak, hasonló felszereltséggel és „minőséggel“. A három közül ez
a legolcsóbb, de jobban meg is kell nézni az árukat.

Tisztálkodási termékek közül sok általunk ismert márka van,
azt nem tudom, hogy a flakkonban ugyanaz van-e mint itthon. A tisztítószerek
között megtaláltam a domestost más néven, de a mosószerek és öblítők a
sötétségbe vesznek.

Viszonylag sok gyerekruhájuk van, de csak néha érzem, hogy
ezt nem lehet itthagyni, vagy ha nagyon akciós és jó lesz kúszni-mászni.

A zöldség és gyümölcsválaszték elég jó. A legtöbb gyümölcsöt
( dinnye, ananász, pomeló, papaya…) pucolva és felszeletve árulják és mindig
friss a sok vásárló miatt. Megvehetők a gyümölcsök héjasan is, de

–     – nincs köztük árban különbség

      – naponta viszik el az apartmanból a szemetet, de
ebben a melegben 1 éjszaka alatt is nagyon megbüdösödik a szemét, ezért
próbálom úgy kidobni a szemetet, hogy minél kevesebb ideig legyen a melegben
(jó lenne, ha Barni is a szemétszállítás előtt elvégezné a dolgát, mert 2 réteg
nylonzacsin keresztül is csípi a szememet – jó téma a kaja mellett J)

–     – imádjuk a pomelót, de utálom lehártyázni, és
Barni már kiszolgálja magát a hütőből, kiveszi a gyümit és eszi (mondjuk az a
másik oldala, hogy az ananász enged levet és néha az egész gyerek ananászszagú
a magára öntött gyümilétől)

Egy kisebb polc van, ahol az import cuccok vannak, egyébként
a helyi termékekre épít.

Legnagyobb választék édességből van, igazi kisértés. Helyben
sütőtt pékáruból is nagy a választék. Ami tetszik, hogy a kiválasztott kenyeret
egy másodperc alatt szeletelik fel egy géppel, ami nem, hogy a sós péksütire is
kennek valami édes mázat, amitól borzalmasak.

 

A Central Food leginkább az otthoni Kaiser-hez hasonlít,
több a minőségi és az import termék ( gyümik közül: körte, barack, szilva – de meg
sem közelítik az otthoni ízeket). Több a külföldi vásárló is.

Van egy nagy pultrésze, ami úgy működik, mint egy
svédasztal. Összeválogatod mit ennél (rengeteg salátaféle, roston sült zöldség,
készételek, levesek), leméreted és fizetsz. Nem olcsó, de nagyon guszta. Néha
vásároltam már és finom is a kaja. A vásárlókat elnézve, sokan csak az ebédért
ugranak ide be.

Az üzletben van egy kicsi sajtrészleg, de sajna Trapista
sajt nincs, pedig egy jó kis rántott sajtott be tudnék tolni a pacekba.

Külön terület van a japán élelmiszereknek, de ide még csak
be sem szoktunk tévedni.

Itt is van pékség, hú nagyon finom magos kenyerekkel,
zsömlékkel, csak tudd megfizetni.

 

A Villa Market 1 percre van tőlünk, ide járunk a
legtöbbször, ha csak le kell ugrani valamiért. Ez általában a tej. gyümölcs (egyszerre
kevesebb gyümit szoktunk venni, mert pucolva hamarabb megromlana, ha nem ennénk
meg J)
és a fagyi.

 

Ami nagyon más itt, mint otthon, ugyanazon termékek szinte
mind a 3 üzletben ugyanazon az áron vannak. Otthon azért elég nagy különbségek
vannak a Tesco és a sarki non-stop között!

 

Tesco itt is van, voltunk már több üzletben is, de egy hely
van ahova néha visszanézek, de csak a ruhák miatt, Barnunak és nekem is találok
jó cuccokat, jó áron. Gyerekruhában főleg a Disneyre épít, a helyi
meseszereplőket nem ismerem fel J.

 

A Central Food-dal egy épületben van egy teljes emeletnyi
baba-gyerek bolt, a Brendonhoz hasonló, csak jóval drágább, pedig a Brendon is
qrva drága. Ez az üzlet egyértelműen a külföldieknek és a gazdagoknak van, nem
is nagyon látni helyi embereket, annál inkább arab családokat. Néha érdemes
benézni, mert vannak jó akciók (itt vettük Barni biciklijét, de majdnem 50%-os
árengedménnyel). Ami olcsóbb az olyan is, lásd borzadály repülő J! Rengetek ruha van, de
nekem nem igazán tetszenek, vagy felnőtt ruha kicsinyített mása, vagy a ló
másik oldala az édi-bédi kategória. Brrrr! Tavasszal sikerült Barnu ruhatárát a
kedvenc turimból megtölteni, így nem szorulunk ezekre a ruhákra. Alig várom,
hogy hazamenjünk és mehessek turni! Annyira jópofa és tényleg jó minőségű
ruhákat árulnak, csak ki kell fogni.

 

Azért megtalálhatóak itt a világmárkák is, LV, CC, Prada,
Jimmy Choo…., de még az üzletekben sem voltam. Peddig ezekért sok mindent
megtennék…. J