Augusztus 9.

2011 augusztus 17. | Szerző: Gesztenye13 |

Barnus tegnap már jobban volt, persze kapja a gyógyszereit, mi egyre szarabbul vagyunk.

Nem akartam itthon ülni (lefeküdni úgysem tudok Barni mellett) így megcéloztuk az Arun templomot.

Ha a térképen nézem nincs tőlünk annyira messze, de a megközelíthetősége nem az igazi, így 1 órát autóztunk, ami azért nem volt gond, mert Barni végigaludta. Akkor ébredt amikor leparkoltunk, ezt szeretem.

Sofőrünk csak a bejárathoz akart elkísérni minket, de végül jött velünk, és így meg tudtam mászni a templomot. Ha ketten vagyunk Barnival nem megyek fel a templomra, mert annyira meredek lépcső vezetett fel, hogy két kézzel kapaszkodtam, húztam fel magam. Lefele szintén. Az épületbe bemenni nem lehet.

A templomról: a középső, legmagasabb torony alapja Bangkok alapítása előtti időből származik, magát a tornyot a 4 kisebb testvérével együtt a XIX. század elején, II. Rama király uralkodása idején kezdték el építeni és utódja III. Rama király uralkodása alatt fejezték be. A templom kmer és thai stílusban épült, de ami igazán kiemeli a templomok közül, hogy mind az öt tornyot kínai porcelánnal és mázas kerámiával burkolták. A kínai porcelán használata nem volt annyira extravagáns, mint ahogy hangzik. Bangkok alapítása után a kínai kereskedelmi hajók tonnányi porcelánt használtak a hajók ellensúlyozására, így a templomot felfoghatjuk az újrahasznosítás korai példájának.

A tornyok nagyon szépek, a középső olyan hatalmas, hogy nem is tudtam igazán jól lefényképezni. Körübelül a közepéig lehet megmászni és gyönyörű a kilátás, kár lett volna kihagyni.