Augusztus 24.
2011 augusztus 31. | Szerző: Gesztenye13
Szombaton a Királyi Palotát akartuk megnézni. Láttuk is, de
csak a körülötte lévő falat. Filóztunk rajta, hogy taxival megyünk, de a
babakocsi nem fér be a csomagtartóba, így végül saját autóval mentünk. A gps
szerint több útvonalon is mehetünk és 8-10 perc alatt ott vagyunk. Mellette már
többször elmentünk a sofőrrel így azért tudtam, hogy lesz 30 perc mire odaérünk
hiába van szombat. Mire átvergödtünk a kínai negyeden több mint egy órája
ültünk az autóba, de legalább Barnulu aludt. A következő kihívást viszont
V nem tudta teljesíteni, parkolóhely hiányában hazaindultunk. Na ilyenkor
borítja el agyamat a vörös köd és szidom ezt az élhetetlen várost! A hétvégéken
tudunk családi programokat csinálni és ilyen szarságokon bukik a dolog, mint a parkolóhely. Fogalmam sincs, hogy a thai emberek életük hány százalék töltik
autóban ülve a szar közlekedés miatt, de szerintem többet, mint amennyit
alvással. Haza kicsit gyorsabban értünk, de az sem 10 perc volt.
Vasárnap V munka ügyben elutazott, így szinte egész nap
Barniztam. Amíg délután aludt olvasgattam egy kicsit az otthoni tűzijátékról.
Nem emlékszem mikor láttam legutóbb, de most hiányzott. Remélem jövőre
megmutathatom Barninak.
Hétfőn csak vásárolni ugrottunk el, amit Barni végigaludt a
kocsiban. Kicsit nyitni kellene új ízek és alapanyagok fele, mert az otthon
kapható alapanyagok közül itt kicsi a választék, sok minden nincs is. Kicsit unnom már, hogy mindent
csirkemell filéből csinálunk, ezért ma vettem disznóhúst és halat is. Kéne
venni valami szakácskönyvet helyi ételekről, aztán hajrá. Basszus Barni előtt
havonta 1x főztem, most meg a legnagyobb problémám, hogy nem tudok elég
változatosan főzni. Elment az eszem!
Ha valakit megnyugtat az édességek között sok otthon is ismert,
általam igencsak kedvelt márka megtalálható J!!
Tegnap megcsináltam a paradicsomos halat Barninak és szépen
evett belőle, igazából szépen eszegeti, amiket főzök neki. Olyan jó érzés
főzöcskézni neki, illetve vele kapcsolatban minden jó!!!
Hétfő óta nemcsak otthon, hanem itt is extrém meleg van. Bár
itt mindig meleg van, de most tűző napsütés párosul hozzá. Amikor rátenyerelek
az ablaküvegre olyan, mintha a sütő ajtajára tenyerelnék rá. Így ma
csak a parkba mentünk le, hát gatyarohasztó meleg volt. Ennek ellenére Barnu
végigaludta a sétát, aztán leitta magát.
Pár örült sportemberrel ilyen hőségben is találkoztunk.
Augusztus 18.
2011 augusztus 22. | Szerző: Gesztenye13
Otthon közel lakunk a Városligethez. Amikor Barni a pocakomban volt sokszor gondoltam, hogy milyen jókat fogunk a parkban sétálgatni. Ez be is jött, legfőképp azért, mert Barni napközben csak séta közben aludt a babakocsiban. Így szinte mindennapossá váltak a hosszú sétáink. Persze nemcsak a parkban, hanem az egész környéket bejártuk keresztül-kasul. És mindenhova eljuttam a babakocsival, néha kicsit rosszabb volt a járda, de legalább volt!!
És miért is írom mindezt? Mert tőlünk 10 perc sétára van a Lumpini park, ahol nagyokat lehet sétálni, játszóterezni csak el kell oda jutni! Elvileg van járda, de gyakorlatilag használhatatlan. Az egy dolog, hogy nagyon magas a patka (így csak az úttesten hömpölyög a víz eső után), ezt még megoldom, de 40 centi széles helyen a lehetelent nem ismerve sem tudom áttuszkolni a 60 centi széles babakocsit. Ugyanis napközben a járda megtelik az utcai kajaárusok kordéival, az asztalokkal, a székekkel és enni szándékozó emberekkel. Egyszerűen borzasztó!!
Ha valahogy elvarázsolnám magunkat az utca végéig, akkor még mindig nem jutottunk át az úttesten! A kereszteződésben van lámpa és van zebra is, de ezek nem igazán segítik az úttesten való átjutást. Thailföldön kis ívben kanyarodni csak akkor nem lehet, ha ezt külön tábla tiltja, na ebben a kereszteződésben nincsen tábla, így folyamatos az autóáradat. A zebra itt szinte semmilyen jelentéssel nem bír, nincs autó, ami megállna, hogy átengedjen. Ha nekiindul az ember lassítanak és át lehet jutni a túloldalra. Ezt babakocsival kivitelezni nem vagyok hajlandó!! Az úttesten átjutva, már csak rövid séta van a park bejáratáig (Bangkokban körbe vannak kerítve a parkok és éjszakára zárják őket) elvileg járdán, gyakorlatilag babakocsival nem lehet elférni a fent már leírtak miatt.
Többször voltunk a parkban Barnuval, de mindig kenguruban volt rámkötve, így tudom, hogy nem szabad babakocsival nekiindulni.
Így ma autóba ültünk és 5 percet autóztunk, hogy sétálni tudjunk a parkba. Azért volt 5 perc, mert 3 perc alatt nyitotta fel a parkoló sorompóját a kapus J!
A babakocsiban Barni percek alatt elaludt és majdnem két órát aludt. Jó nagy részét bejártuk a parknak, és kipróbálgattam egy pár fitneszgépet. Még az idő is tökéletes volt a sétára. Azt hiszem rendszert csinálunk a parkból, csak máskor hozok könyvet magammal.
Azt gondolom, kezdtem megszokni a leguánok társaságát (általában bemásznak a vízbe, ha közeledünk feléjük), de azért rámjött ma a para, amikor a növények közül egy bazi nagy egyed hirtelen felbukkant és nem zavarta, hogy ott vagyunk. Simán jött felénk, így én fogtam menekülőre a dolgot.
Hazafele kicsit hosszabb az út, 10 perc, mert csak kis kerülővel jutunk haza!
Nem szeretem Bangkokot, de el kell simernem, hogy vannak pozitívumai is. Ezek közé tartozik a parkok nyilvános illemhelyei, amik kultúráltak és 5 bath-ért (kb. 30 Ft) gyári csomagolású akkora adag toalettpapírt kaptam, hogy le tudtam takarni a csészét, használtam belőle és még marad kezet szárítani is. Na ez sajnos nem jellemző a Városligetre.
Séta után Barnu elég kipihent egy kis vízvezeték szereléshez és a fiók kirámolásához.
Augusztus 17.
2011 augusztus 21. | Szerző: Gesztenye13
A hét elején megvoltak a szokásos hétköznapi feladataink: mosás, vasalás, vásárlás, ezért ma városnézést tartottunk. Kicsit tartottam Barnu reakciójától, de kiválasztottam egy újabb templomot a több mint százból!
Golden Mount
A templomnak egy kicsit szokatlan a története. A XIX. század elején III. Rama király kezdte el építtetni, aki egy nagy chedit akart emelni, jelezve a város bejáratát. A talaj puha mocsár volt, ami nem segítette a nehéz épületet és összedőlt mielőtt befejezték volna. Később IV. Rama király építtetett egy kis chedit egy Buddha szobornak a sárból és téglából álló dombon. A chedit újra építették a XIX. század végén, mikor India alkirálya egy Buddha szobrot ajándékozott V. Rama királynak. A szobrot abban a városban emelték ki a földből ásatások során, amelyről úgy tudják Buddha szülővárosa volt. A jelenleg is látható épületet a II. Világháború ideje alatt épült.
A templomhoz a dombon körbefutó lépcsősor vezet fel. Végre egy könnyen megmászható lépcsősor, csak fel kellett sétálni. Ennek ellenére többször megálltam, mert gyönyörűek voltak a növények és a kis vízesések.
A felfele vezető lépcsősort harangok sora törte meg. Én nem mertem megkongatni a harangokat, nem tudom mi fűződik hozzájuk, majd próbálok utána olvasni.
A templom belseje számomra csalodás volt, körbesétáltunk és leültük kicsit pihenni és inni. Barnus aludt a kenguruban amíg felértünk a templomba, de benn felébredt.
Az épület tetején lévő chedi tényleg hatalmas, nem is tudtam egyben lefényképezni. Viszont a kilátás a városra tényleg nagyon szép.
A templomból lefele szintén elvarázsoltak a növények.
Sétáltunk egyet a domb környékén és Barnu minden hiszti nélkül tűrte J!
Augusztus 12-14.
2011 augusztus 18. | Szerző: Gesztenye13
Ko Samet
Bangkoktól kb. 220 km-re található kis sziget, ami így nemcsak a turisták, hanem a Bangkokban lakók számára is kedvelt úticél. A sziget formája egy „t“ betűre hasonlít, hossza kb. 7 km, szélessége 4 km, területének 80%-át erdő borítja. Nevét is egy, a szigeten honos fáról kapta. Itt töltöttük a hosszú hétvégénket.
8 órakor indultunk itthonról és 2 óra alatt értünk le a Ban Phe-be a kikötőhöz. A forgalom tökéletes volt még a városban is, lehetne mindig ilyen.Egy óránk volt a hajó indulásáig, ami átvitt minket a szigetre, az autót egy parkolóba hagytuk. A várakozás alatt észrevettem, hogy Barninak van még 1 foga, ez a kilencedik J, igazából észrevétlenül jött ki ez a fogacska.
Fél óra volt a hajóút és egy-két nagyobb hullámtól eltekintve sima volt az út. A hajótól a szállodáig egy kis furgon platóján vittek minket, Barnival én beültem a vezető mellé.
Nagyon szép szobát kaptunk kilátással a medencére, növényekre. Napközben sem sokan használták a medencét így igazán csendes volt a szobánk. Pihenéssel töltöttük a hétvégét és persze próbáltunk gyógyulni, ez a köhögés borzasztó!
Barni továbbra sem szereti a homokot és a tengert. Nem sír a vízben, de erősen kapaszkodik belénk. A tenger fantasztikus volt, tökéletes hőmérsékletű finom hullámokkal. Ültem a vízben és arra gondoltam, kicsit megállhatna az idő!
Barnit többször bevittük a tengerbe, de ő inkább a medencét választotta. Ott viszont egyre magabiztosabb.
A szálloda viszonylag nagy területen helyezkedik el, vannak épületek több szobával, vannak bungallók és rengeteg növény.
A bungallók terülte nagyon hangulatos, olyan mintha az őserdőben lenne az ember, rengeteg növény és állathang. A második este a messzebb lévő étterembe kellett mennünk vacsizni és a bungallók között kellett átsétálni a sötétben, kicsit azért be voltam sz@rva.
Barninak az idegen környezet szerencsére nem okoz gondot, ugyanúgy pakol és pakol mint itthon.
Most először zuhanyzott és ez is, mint minden ami vízzel kapcsolatos tetszik neki.
Ami nem volt jó az a reggeli, főtt kajából nagyobb volt a választék, de még az illatuk sem volt jó (nem akartam szagot írni), felvágott és péksüti 1-1 fajta volt. Najó legalább nem volt szükség a nemlétező önuralmamra, hogy ne egyek.
Kilátás az étteremből
Vasárnap reggel jó nagy eső volt, de mire befejeztük a reggelit elállt. Ennek roppant örültem, mert nem akartam esőben visszahajózni a szigetről. Magából a szigetből annyit láttunk, amit a kocsiból lehetett a szálloda és a kikötő között, de az igen lehangoló volt. Látszott, hogy az ott lakók nagyon szegény körülmények között élnek, és nem foglalkoznak a környezetükkel. Hatalmas a szakadék a szálloda és a tőle húsz méterre élő ember között.
Barni nagyon jó kisfiú volt a nyaralás alatt, de visszafele a hajóútat végighisztizte. Megpróbáltunk mindent, de semminek nem volt hatása. De így legalább mindenki emlékezni fog a hajókázásra, más úgysem történt J!
Augusztus 9.
2011 augusztus 17. | Szerző: Gesztenye13
Barnus tegnap már jobban volt, persze kapja a gyógyszereit, mi egyre szarabbul vagyunk.
Nem akartam itthon ülni (lefeküdni úgysem tudok Barni mellett) így megcéloztuk az Arun templomot.
Ha a térképen nézem nincs tőlünk annyira messze, de a megközelíthetősége nem az igazi, így 1 órát autóztunk, ami azért nem volt gond, mert Barni végigaludta. Akkor ébredt amikor leparkoltunk, ezt szeretem.
Sofőrünk csak a bejárathoz akart elkísérni minket, de végül jött velünk, és így meg tudtam mászni a templomot. Ha ketten vagyunk Barnival nem megyek fel a templomra, mert annyira meredek lépcső vezetett fel, hogy két kézzel kapaszkodtam, húztam fel magam. Lefele szintén. Az épületbe bemenni nem lehet.
A templomról: a középső, legmagasabb torony alapja Bangkok alapítása előtti időből származik, magát a tornyot a 4 kisebb testvérével együtt a XIX. század elején, II. Rama király uralkodása idején kezdték el építeni és utódja III. Rama király uralkodása alatt fejezték be. A templom kmer és thai stílusban épült, de ami igazán kiemeli a templomok közül, hogy mind az öt tornyot kínai porcelánnal és mázas kerámiával burkolták. A kínai porcelán használata nem volt annyira extravagáns, mint ahogy hangzik. Bangkok alapítása után a kínai kereskedelmi hajók tonnányi porcelánt használtak a hajók ellensúlyozására, így a templomot felfoghatjuk az újrahasznosítás korai példájának.
A tornyok nagyon szépek, a középső olyan hatalmas, hogy nem is tudtam igazán jól lefényképezni. Körübelül a közepéig lehet megmászni és gyönyörű a kilátás, kár lett volna kihagyni.
Sajnos Barni hisztizni kezdett, így visszasétáltunk az autóhoz. Azt hiszem a kisfiam nincs oda a templomokért J.
Augusztus 7.
2011 augusztus 17. | Szerző: Gesztenye13
Csütörtökön meghozták a cuccainkat, így Barni a saját ágyában aludhat és játszhat a játékaival. Egy csomag nem érkezett meg, a TV, amit most keresnek. Mondjuk nem értem hol keresik, ha minden átadásnál végigmennek a tételes listán. Szerintem ez csak duma. Szerencsére minden biztosítva volt.
Barni közben köhögni kezdett, tegnap este már hőemelkedése volt, és mi sem vagyunk jól. Barnit ma megmutattuk az orvosnak, mert a következő hétvégén szeretnénk elutazni 3 napra. Kapott gyógyszert és családi gyógyulásba kezdtünk.
Hihetetlen, hogy már megint betegek vagyunk!
A kórházból hazafele a kocsiból az utcán nem mást, mint patkányokat láttam. Mi jön még ezután?
Augusztus 3.
2011 augusztus 8. | Szerző: Gesztenye13
Tegnap a heti bevásárlást tudtuk le. Azt gondolom, itt
Bangkokban teljesen mindegy milyen messze van az úticél km-ben, mert a forgalom
határozza meg, hogy mennyi idő alatt jutunk oda (tudom, hogy ez mindenhol így
van, de a budapesti közlekedés a bangkokihoz képest egy álom). Szerintem nem sok idegesítőbb dolog van, mint
ülni a dugóban.
Az előzőek függvényében teljesen mindegy hány percet
autózunk Barni általában az utolsó kanyarban alszik el. Természetesen tegnap
is, de a sofőrünk mondta, hogy nyugodtam vásároljak vigyázz Barnira.
Vásároltam, de nem nyugodtan! Ilyeneket gondoltam: mi lesz ha valaki elrabolja,
V kicsinál engem, nem fog tudni kicsinálni, mert hamarabb kiugrom a 26.
emeletről. Azt hiszem rekordidő alatt vásároltam be, de sót nem vettem, mert nem
találtam és nem volt idegem keresgélni.
Amikor mentem az autóhoz jöttek velem szembe és láttam, hogy
Barni mégcsak nem is sírt! Ennek ellenére nem fogok ebből rendszert csinálni.
Ma táskát kellett vennem, mert a rohangálós szütyöm
szétment. Bárhova mentük az utóbbi időben nézegettem a táskákat, de nem láttam
semmi jót. Valami vidámabbat akartam, de azért nem Hello Kittiset (az egyébként
minden sarkon kapható). A megszokott MBK-be mentünk, és a kocsiból kiszúrtam
egy táskás kirakatot. Az üzletet megtalálni nem kis feladat volt, de végül egy
szütyövel gazdagabb lettem. Sok táska tetszett, de a legtöbb inkább olyan
munkábajárós stílus volt. Mivel előbb vagy utóbb fogok dolgozni vennem kell
majd egy-két táskát, vagy ötöt, mert egy héten öt munkanap van! Minden táskához
vannak kiegészítők pénztárca, neszeszer, stb. Szóval ide vissza kell mennem!!
Amíg Barnus aludt a kenguruban körbenéztem egy kicsit, de
csak neki vettem 2 aranyos polót.
Néha csak néztem miket árulnak itt, pl. Fido-Didos ruhák,
szerintem nekem 15 éve volt olyan polóm és nem is láttam azóta.
Este mondta V, hogy holnap délután hozzák a cuccainkat!!! Na
végre.
Augusztus 1.
2011 augusztus 8. | Szerző: Gesztenye13
Elmaradtak a kultúrális programok, így ma beiktattam egyet,
megnéztük a Benjamabopit templomot (Márvány templom). Ezt a templomot tartják
Bangkok legszebb templomának.
A változatosság kedvéért szemerkélt az eső amikor
elindultunk, ez később sem változott, de vittem ernyőt.
előtt) is templom állt, de nincs pontos adat, hogy mikor szentelték fel a
templomot. A templom története 1826-tól ismert, mikor is III. Rama király a templom
köré védelmet épített, hogy elhárítsa Lao seregének támadásást. A hadsereg soha
nem érte el Bangkokot.
A XIX. század végén V. Rama király a templomhoz közeli
területen építtetni kezdte az új királyi palotát, ez a területen két
elhagyatott templom is volt. A király úgy döntött, hogy ezt a két templomot
leromboltatja és cserébe felújíttatja a Benjamabopit templomot. A király nagyon
bőkezű volt, ennek eredménye a ma látható templom.
A templom szintén több épületből állt és nem volt sok
látogató. Barnit babakocsiban vittem és éppen elaludni készült, amikor
odalépett hozzánk egy helyi ember és elkezdett mutogatni, hogy menjünk oda a
csatornához, ami a templomot választja el a szerzetesek élőhelyétől. Próbáltam
neki mutogatni, hogy hagyjon, mert éppen altatom a gyereket, de olyan erőszakos
volt, hogy Barni persze felébredt. A csatornában élő bazi nagy halakat akarta
megmutatni, illetve volt nála valami kenyérféle, amivel a halakat lehet etetni
20 bathért, kb 125 Ft-ért. Basszus adtam volna neki 50 bathot is, ha nem
ébresztette volna fel Barnit.
Ezek meg a ronda halak, egyébként tényleg nagyon nagyok voltak
Meg nem hagyott addig békén amíg nem fényképezett le minket,
olyan koszos volt a körme, hogy hánynom kellett. Na ezért szar egyedül
nekiindulni egy kis gyerekkel.
A nem alvásnak iszonyat hiszti lett a vége, nem tudtam
megnyugtatni. A templomot még meg tudtam nézni, de aztán semmi nem volt jó.
Próbáltam sétálva elaltatni, de nem sikerült, ezért hazajöttünk.
Van ami Barnit is leköti
A legtöbb templomban a Kerengőben lévő Buddha szobrok
egyformák, ennek a templomnak a Kerengőjében minden Buddha szobor más.
Kicsi volt a parkrész, de szépen rendben tartott.
Végigüvöltötte a hazautat a kocsiban egy csepp könny nélkül,
2 perccel a hazaérkezés előtt aludt el. Persze felébred mikor felhoztam a
kocsitól és nem volt semmi probléma, kicsit játszott majd elaludt. Ha ezt
egyszer sikerül megérteni!
Nekem személy szerint sokkal jobban tetszett a Wat Pho.
Július 31.
2011 augusztus 1. | Szerző: Gesztenye13
Oké, hogy esős évszak van, de az elmúlt két hétben rengeteg eső esett, van hogy szinte egész nap esik. Kezdem már nagyon unni!!!
Reggeli alatt is lógott az eső lába, így a Safari worldot választottuk programként, itt úgysem lehet kiszállni az autóból.
Gondolom az időjárás volt az oka, hogy nem sokan voltak, de szerintem így sokkal jobb volt. Szerveznek ide buszos túrákat is, de sokkal gyorsabban mentek, mint az autók. Ha akartunk megálltunk, nem zavarták egymást az autók.
Nem sokat tudtunk a parkról, pont ezért volt izgalmas. A növényevő állatokat láttunk először, itt letekertük az ablakot egy-egy kép erejéig.
Az orrszarvúk azért villanypásztor mögött voltak, egy személyautó nem akadály nekik.
Szarvasok, gazellák voltak dögivel.
Zsiráfetetés
Ez kicsit közel jött.
Tudtuk, hogy vannak tigrisek és oroszlánok, de nem tudtuk mikor érünk hozzájuk. Gondoltuk, hogy elzárt területen lesznek, de nagyon izgi volt, amikor a hatalmas kapukhoz értünk, Dupla kapun kellett átmenni majd jöttek a figyelmezető táblák:
– az oroszlánok nagyon veszélyes állatok
– ne nyistd ki az ajtót és az ablakot
– ha lerobban az autód nyomd meg a dudát (csak reméltük, hogy nem ez a hívóhang az ebédhez)
Aztán tényleg ott voltak először az oroszlánok.
Majd a tigrisek.
Azért őrök mindenhol voltak, az oroszlános képen a háttérben látszik a jeep. A képek nem tökéletesek, mert itt már esett az eső és vízesek voltak az ablakok.
A medvék éppen nyári álmot aludtak.
Volt mikor Barnust is lekötötték az állatok, de igazán később fogja élvezni, most mi szórakoztunk egy jót.
A Safari mellett van a Marine park különböző bemutatókkal, delfin, fóka, majombox. Ezt is eljövünk majd megnézni.
Augusztus 25.
2011 augusztus 31. | Szerző: Gesztenye13
Azt gondoltam, rajtam nem fog ki a meleg és megnézünk ma is
valamit, változatosság kedvéért egy újabb templomot.
Wat Ratchanadda
Másnéven Loha Prasat, azaz fém kastély. A „kastély“ a burmai templomokra emlékeztet, bár ez a
templom valójában egy régi stílusú buddhista épület másolata, amit Srí Lankán
találtak. A XIX. század elején kezdték el építeni, de befejezni csak nem régen
sikerült.
A templom a nevét a tornyok fém borításáról kapta.
A templom tényleg teljesen más volt, mint amit eddig
láttunk. A templom közepén csigalépcsőn lehetett feljutni az egyes szintekre.
Az alsó szinten egy kisebb kiállítás volt a templom történetéről, de ezen csak
végigszaladtam, mert nem tudtam meddig tűri Barni a kenguruban ezt a meleget.
Az első szint a könyvtár volt, ahol le lehetett ülni olvasgatni a Buddha
szobrok között.
A következő emelet a meditációs szint volt, ahol a kis
folyósokon sétálva lehet meditálni, a következő szinten pedig mindezt ülve
lehetett csinálni.
Ahogy haladtunk felfele egyre kisebbek voltak a szintek és
egyre keskenyebbek a folyósok, nekem nagyon tetszett. Mivel az épület nyitott
volt mindenhol meleg volt, csak nem sütött be a nap. A legfelső szinten
kiléptünk a szabadba és qrva gyorsan körülnéztünk, úgyanis olyan forró volt a
kövezet, hogy rásült a bőröm a talpamra (az egész templomban mezítláb voltunk).
Kilátás a sütőből
Innen még pár lépcsőfok vezetett az imahelyhez, amit
megmásztam, ha már itt vagyunk, de igazából nem volt ott semmi.
Visszalépve az árnyékba Barnit jól megitattam, majd
lemásztunk a lépcsőn. A templom többi épülete zárva volt, de benéztünk a
templom mögötti amulett piacra, ami szerintem nagyon gagyi és nagyon büdös volt.
Nem tudom, hogy csak a meleg miatt vagy itt mindig ilyen szag van.
A kocsiban igazi megváltás volt a klima, csak Barnit nem
győztem takargatni, nehogy megfázzon! A kocsiban lévő hőmérő V szerint
kicsit többet mutat, mint a tényleges, legyen igaza és levonok 7 fokot, mert én
sem éreztem 40 foknál sokkal melegebbnek a mai napot :-)!!!
Szóval nem hagyunk magadra Magyarország a melegben!
Oldal ajánlása emailben
X