Május 7.-17.

2012 május 31. | Szerző: Gesztenye13 |

Semmi különös nem történik velünk mostanában. A múlt héten is és ezen a héten is V. 3-3 napot külföldön töltött. Ilyenkor a 3. napra igencsak elfáradok, nincs kinn levezetnem a feszültséget. Szerencsére nem keresi folyamatosan az apját Barni, így csak naponta 100x-150x kell neki elmondani, hogy Apa dolgozik és nemsokára jön haza. Szerintem én ebbe fogok belehülyülni, hogy szinte mindent 10x-20x kell elmondani Barninak, hallja és érti is amit mondok neki, csak nem akar szótfogadni. Csinálja az ellenkezőjét amit kérek tőle és közben mosolyog. Néha úgy érzem, mindjárt felrobbanok.

A hasmenése nem rendeződött, így a múlt hétvégén megint visszavittük a dokihoz, aki végül adott neki antibiotikumot -meg hagytunk ott mintát analizálni :-)- amitől 2 nap után sokkal jobb lett a helyzet. Annyira sajnáltam szegényt, mert a két hét alatt kétszer is egyik pillanatról a másikra szétmarta a popsiját a kaki, úgy, hogy folyamatosan cseréltük a pelenkáját. Ez a Sudocream tényleg tud valamit, mert nagyon gyorsan helyrejött tőle.

 

Írok kicsit Barniról:

Szókincse egyelőre elég szegényes: apa, anya, mama, papa, tanti (nagynéném), kutya, cica, autó, kulcs, inni, kaja, tévé (nála ez a távkapcsolót jelenti), kákó (ez a gyümölcsöt), ama (alma, de ez iszonyú mély hangon szokta mondani), hápó (lámpa), bácsi (sofőr, és általában a pasik). Tanuljuk az állatneveket képről és sok kicsi műanyag állata is van: papa (papagáj-még jó, hogy apám „nem“ beszél annyit, mint egy papagáj), emu (így mondja:emúúúúúú), igris (tigris), eli (elefánt), kigyó, és amit nem ismer fel, vagy nem tudja a nevét az szerinte mind kutya. Ha én kérdezem melyik az oroszlán, zsiráf, zebra…. megmutatja és próbálja mondani, annyira édes ahogy formálja a kis száját!

Mondokákat nem mondja utánnam, de szereti őket, ahogy eljátszuk és tartja akis lábát, hogy ez elment vadászni, az meglőtte… Rajta rajzolom le a pont (szem) pont (másik szem) vesszőcske (orra) készen van a fejecske (körbesimogatom a fejét)…. ő is mutogatja magán.

Az építőkockákat nem szereti annyira, max. 3 tesz egymásra és összedönti, de ha együtt építünk én sem tudok többet egymásra tenni, mert összedönti. Ha nincs a szobában és építek egy nagyobbat, ahogy bejön összedönti és iszonyat boldog. Leginkább azok a dolgok érdeklik, amiken gomb van és lehet nyomkodni, ha esetleg még világít is, az maga a csoda: telefon, távkapcsoló, nyomtató…. Persze ezekből csak az eredetik érdeklik, a kimondottan játék nem.

Mindig van egy kedvenc játék, imádja az autókat, leginkább persze az igazikat.

Eszeget egyedül, de nem nagyon bírom, hogy minden kajás lesz tőle, így inkább etetem (tudom, hogy így meg nem tanulja meg, de erre azt találtam ki, hogy nyáron, amikor otthon leszünk eszik majd egyedül Anyukámmal, neki több türelme van, mint nekem). Pudingot csak egy szál pelenkában ehet egyedül, de ilyenkor nem csöppen le. Inni szépen iszik pohárból egyedül, csak néha nagy a lendület és a nyakába is jut, még nem realizálja, hogy mennyi folyadék van a pohárban.

Azért odaülhet az asztalhoz, de én éppen főztem, így volt jó neki 🙂

Sokat segít a főzésben, mindent kipakol a szekrényekből, nagyon kell figyelni, mert néha majdnem keresztülzuhanok rajta. A sütő gombjait eléri, így múltkor sikerült egy tepsi sós sütit odaégetni, mert nem vettem észre, illetve már kijöttem a konyhából Barni meg maximumra tekerte a hőmérsékletet.

Öltözés és vetkőzés még nem megy egyedül, de ezt nem is nagyon tudom, hogy kell neki megtanítani. Gatyáját és a pelust elindítja lefele, de nem tolja le bokáig, hogy ki tudjon lépni belőle. Ezt próbálgatjuk mostanában. Fürdés közben nagyjából leszappanozza magát, de minket jobban szeret mosdatni. Eddig szivacsra kérte a túst (tusfürdő), mostanában a kezére, amit addig mozgat egymáson, amíg habzani nem kezd és utána megmos minket. Fürdés közben nagy sláger most a vízipisztoly, általában úszik a fürdőszoba. Most már elég erős az ujja, hogy nyomjkodja a ravaszt.

Úszás. Szerintem nagyon élvezi, soha nem sír, néha erősebben kapaszkodik, de nem vészes (még nem sikerült megfojtania). Mindig van egy-egy gyerek, akinek nincs jó napja, de Barni nem szokta átvenni a sírást. A betegség miatt elmaradt órát bepótolhattuk egy másik időpontban, így más tanárnál. Nem nagyon szeretem a változtatást, de Barninak bejött. Volt egy új feladat, a medence szélére raktak egy csúzdát és a tanár elindította, mi meg elkaptuk őket. Sok gyerek kapásból kihagyta, de én odavittem Barnit. Mondtam, hogy első alkalom neki, így a tanár nagyon finoman engedte el, szépen belecsúszott a karomba, majd fordult és indult, hogy mégegyszer. Na ekkor már nem kimélte a tanár, kicsit megküldte, aminek az lett az eredménye, hogy a feje teljesen lement a víz alá, ahonnan mosolyogva bukkant fel és ment a következő körre. A harmadik is a víz alatt végződött, de nagyon élvezte, alig bírtam elvonszolni onnan. Egyre bátrabban ugrik a vízbe, már nem teszi a kezem a derekára, hanem ugrik. Jó látni mennyit fejlődött pár alkalom alatt. Egy feladatot nem szeret, egy 50×50 cm-es lapra kell deréktól felfele felfeküdni, a lába a vízben és azzal kellene kalimpálni, na Barni inkább ráül a lapra. Azt viszont szereti, amikor a tanár ráfekteti erre a lapra, meglöki és siklik vele e vízen, a végén én elkapom. Remélem, egyszer V. is ott tud lenni és csinál pár képet, mert tényleg végigmosolyogja a fél órát. Persze a 10 alkalom alatt nem fog megtanulni úszni, remélem tudjuk folytatni.

Még mindig jobban szereti cipelteni magát, mint saját lábon járni. Most sokat fogyott a betegség miatt, így kicsit könnyebb.

Az éjszakáink borzalmasak. Este elalszik az ágyában, de ott kell lennem vele, Apja nem jó. Ez néha fél óra, néha másfél óra. Aztán éjfél és 1 óra között megébred és jön át a mi szobánkba, illetve most már az én szobámba, mert V. keresett magának másik helyett. Nekem kellene összeszedni magam és visszakísérni a szobájába. Rövid sírás után visszaaludna és a következő ébredéskor jönne át (már próbáltuk, onnan tudom). Sajna a nyaralás alatti együttalvásnak meg van a böjtje.

 

És egy kicsit a lakásunkról:

Előljáróban, ha valamiről írtam korábban, és most megint, akkor az a probléma azóta is fenáll. A lakással kapcsolatban egy szóban benne van minden, igencsak befürödtünk. Azt gondoltuk milyen jó lesz egy vadi új kéglibe költözni, nincs lelakva, senki sem használta előttünk a fürdőt, a konyhát, az ágyat. Aha és felébredtünk, hogy bilibe lóg a kezünk. Tény, hogy minden új a lakásban, de ilyen fostalicska minőség nem létezik, amit itt használtak:

– a bútorok attól kopnak, pattogzanak, hogy ránézünk, ja hogy az egyik fiók erre lóg, a másik meg arra, ilyen a dizájnja

– a wc deszkáink szar műanyagok, igazából én használom őket, mert én vagyok itthon egész nap és havonta valamelyik eltörik, pedig isten biz rendeltetésszerűen használom 🙂

– a konyhai teraszajtónk hónapok óta akad, valószínű még nem jöttek rá mitől

– Barni szobájának és a vendégszobának az ablakai január óta biztos, hogy nem voltak megpucolva, gusztustalanok, márpedig és a 20. emeleten nem fogok ablakot pucolni (nem is nyithatóak az ablakok)

– a lakásokat úgy fejezik be, ahogy ki tudják adni őket, kvázi egy építkezésen élünk, minden nap megy a fúrás, a kalapálás, leghangosabban délután, amikor Barni alszik. Szombaton és vasárnap is! Minden hétvégén a kalapálásra ébredünk, minden vasárnap szólunk a portán, hogy fejezzék be, mert VASÁRNAP van. Ezek seggggg hülyék. A balf@sz tulaj szerint, mi csak a szomszéd lakásét hallottuk és azt már befejezték. Már többször szóltam V.-nak, hogy írjunk egy levelet a tulajnak, mert ezt elfelejtették megemlíteni, amikor a szerződést aláírták. ELEGEM VAN!!!!!

– Havonta van rágcsálóírtás, de hangyaírtás nincs, még jó, hogy V. észrevette, hogy a fültisztítót megszállták és nem félálomba hsználtuk.

– Egyedül a konyhai gépek képviselnek minőséget, azokkal eddig semmi probléma – remélem nem festettem az ördögöt a falra.

– Amit még a ház javára tudok írni, az a medence, ami tényleg mindig tiszta és a konditerem, ami így legalább helyben van. Van benne 4 légkondi, de alapban egyik sem megy, csak ha valaki lent van és bekapcsolja, így sokszor 35 fokban kezdek el mozogni, ez nálam az ájulás határa. Viszonylag hamar érezhető, hogy hűl a levegő, de ehhez el kell viselni a hangos légkondikat.

Mielőtt kijöttünk ilyenen gondolkodtam, olyan melegben nem romlik meg a tej és a tejtermék a kocsiban amíg hazaérünk. Na az nem romlik meg, de szinte minden pár nap alatt bebogarasodik, a liszt, a buzadara, a rizs. Én már mindent a hűtőben tartok, de ez sem megoldás. Persze olyan is volt, hogy már akkor bogaras volt a liszt, amikor kibontottam. Hánynom kell, olyan undorító, apám szerint legalább hús is van benne. A hűtést igénylő dolgokkal azért mindig sietünk haza, amit lehet lefagyasztunk, akkor is ha másnap felhasználjuk. Kerüljük a nyers tojást, mindent nagyon megfőzünk, megsütünk.

És a végére egy igazság: mindenütt jó, de legjobb otthon, Bangkokban kimondottan szar!