Június 5. – Június 10.

2012 június 14. | Szerző: Gesztenye13 |

Barni autóimádata addig fajult, hogy bárhova megyünk

1 – alig bírunk kiszállni az autóból

2 – alig várja, hogy visszamenjünk az autóhoz és amíg távol vagyunk az autótól egyfolytában azt hajtogatja, hogy autó-autó-autó

3 – bárhol, bármilyen autó meglát, ott lecövekelünk és nincs tovább.

Korábban elég nehézkesek voltak a bevásárlások, mert nem szeretett a bevásárlókocsiban ülni vagy cipelni kellett végig, vagy ráültettem ahol fogjuk és Ő meg kapaszkodott a nyakamba. Ha most megemlítem neki, hogy megnézzük a motorokat a bevásárlóközpontban, mint a kisangyal ül be a kosárba és várja a motorokat.

Néha elmegyünk az „ocsó plázába“, azért hívom így, mert itt nincsen Chanel, Prada, Louis Vuitton… bolt, de vannak különböző árkategóriájú termékek. Vannak rendes üzletek (Bata, Adidas, Nike…), de van olyan része az áruháznak, ami úgy néz ki, mint egy piac. A játszótér sóderjébe vagy a virágpiac szemétjébe sajnálom a jobb papucsokat, mert képtelenség vigyázni rá. Oda már eljutottunk, hogy Barnu egyre többet jön a saját lábán, már csak az iránnyal vannak problémák. Általában 180 fokkal tér el az általam kijelölt iránytól. Ha végre jó irányba tartunk azon drukkolok, hogy ne szúrja ki a játékboltokat, de a piacos részen többet állunk, mint amennyit haladunk. Úgy pakolja le az autókat a polcokról, mintha otthon lenne. Most már ott tartunk, hogy a ruhákon is kiszúrja az autókat és azokat is meg kell csodálni. Persze amikor neki válogattam Verdás szerkót nem volt türelme várni és nekiindult. Amikor utána szóltam, 4 pulttal arébb megállt és visszafordult, de nem akart visszajönni. Erre az eladó csajszi mutatott neki egy polót, amin egy autó van, amiben van egy led, ami mozgásra világít. Hát azt az arcot látni kellett volna! Csodálkozástól eltáltott szájjal futott oda, szerelem volt első látásra. Persze, hogy rá kellett adni és abban jöttünk haza.

A csütörtöki úszáson kiszúrt a medence partján egy kisfiút, aki egy kicsi autóval játszott, volt vagy 5 perc, mire hajlandó volt megint figyelni, addig csak autó-autó volt. Kiváncsi vagyok mi lesz a következő nagy kedvenc.

Egyre hosszabb ideig kötik le a készségfejlesztő játékok, de ezek mellett mindig talál magának valamit, amivel lehet szórakozni. Ez most leginkább a létra, aminek a nevét pillanatok alatt megtanulta és tökéletesen mondja, szerintem azért, hogy tudjam mit kér tőlem. Viszont egy pillanatra sem lehet magára hagyni, mert, amit akar azt megcsinálja. Néha nehéz eldönteni, hogy a fényképezőért kapjak, vagy érte nyúljak, ha esetleg leesne.

Húzza-vonja a lakásban és ahol szimpatikus neki a hely, ott felmászik rá. Szóval amit eddig nem ért el most már ott sincs akadály. Rápakol a létrára és azzal szállítja a dolgait. A létrát egyébként a gardróbban tartjuk, de kiveszi magának.

És imád repülni. Dobálni kell a játszószobában lévő, labdákkal teli valamibe, dobálni kell az ágyon, ha így haladunk olyan izmos lesz a karom, mint amiről álmodozom.

Szombaton voltunk úszni, most elég jól sikerültek a képek Barniról. Ugyanaz a tanár volt, aki hétfőn és most nagyon klassz órát csinált, pedig nagyon sokan voltunk.

a vízbe ugrás technikáját tanuljuk

ez az a lap, amit nem szeret annyira, így még elvan, de hason feküdni nem szeret rajta

természetesen én tartom

jó kép, de fogom a lábát

a rúddal már nagyon szépen lebeg egyedül, most azt kell megtanulni, hogy úgy ugrik be a vízbe, hogy tartja a hóna alatt rúdat

élvezi

 

Volt egy feladat, ami kicsit meglepte Barnit. A tanár segítségével beleugrott a vízbe, aki a víz alatt áthúzta a lába között majd felém irányítva meglökte egy kicsit. Lenyelt egy adag vizet, mert öklendezett amikor feljött a víz alól és utána rajtam lógósra vette a figurát. Ilyenkor az óra után szoktunk ugrálni a medence széléről, hogy ne rossz emlékkel menjünk haza.

Este pedig egy koreai étteremben voltunk barátokkal, az egyik barát éttermében. Az iPad-et vittem magunkkal, de játékot nem, így vettünk egy kisbuszt neki, ami egész jól lefoglalta, a mese nem érdekelte.Mikor lesz az, hogy úgy megyünk el itthonról, hogy semmit sem hagyunk itthon. Persze folyamatosan bővülnek az igények.

Mindenféle húsit, szalonnát, hagymát sütögettünk az asztalon lévő grillen, amit salátalevéllel és mindenféle szósszal lehetett enni. Úgy sütöget, mint egy profi, annyira tökéletes!! :-):-):-)

Partyszemcsiben

Viszlát a következő bejegyzésig 🙂

Barni egész estét az ölemben töltötte, így sem etetni, sem enni sem egyszerű. Nem tudom mikor jutok el oda, hogy el merjek itthonról menni fehér nadrágba, talán Barni 18. szülinapján :-).