Május 26.-27.

2012 június 7. | Szerző: Gesztenye13 |

Még egy-két gondolat a kórházban töltött napokhoz.

Szépen végigpanaszkodtam az előző bejegyzést, hogy mennyire rossz volt a kórházban és csak utólag gondoltam rá, hogy mennyivel rosszabb történeteket olvastam a neten korábban. Mennyivel rosszabb lett volna, ezt a három éjszakát széken ülve tölteni, távol lévő, közös mosdót használni. Minden orvos és nővér nagyon kedves volt, ha megnyomtam a nővérhívót azonnal válaszoltak. De nem akarok egy magánkórházat egy állami kórházzal összehasonlítani.

A kórház egész területén ezerrel nyomják a légkondit, szerencsére a szobában én állítottam a hőmérsékletet, csak ritkán használtuk. A járóbeteg részlegen és a közvetlenül mellette lévő újszülött osztályon a váróban központilag megy a légkondi és olyan 25 fok van. Az elmúlt pár napban több időt töltöttünk ott és csodálkozva nézem, hogy a legpicibb babákon is a pelenkán kívül egy szál body van. Ázsiai, európai és amerikai babákon egyaránt. Tény hogy az utcán elég ennyi ruha, de én biztos tennék a gyerekemre egy kis takarót az épületen belül, Barninak is kértem egy lepedőt a hátára, amikor teljesen leizzad a maszkos gyógyszer elleni harcban. Oké szokja a gyerek a rendszert, a környezetet, de hát ilyen pici babára még nagyon kell vigyázni. Na mindegy, ez az én véleményem.

Nem tudom, hogy oldják meg a nővérek, ha egy gyerekkel nincsen benn hozzátartozó, mert biztos van olyan, hogy nem tudják megoldani a szülők. Amikor Barni nem aludt, teljes egészében rá kellett figyelni, hiszen nem tudott az infúziós állvánnyal mozogni. Más nem jutott az eszembe, mint hogy lekötözik az ágyhoz. Vagy van más mód, hogy egy gyereket helybenmaradásra bírjunk? Nekem nincs ötletem, szerintem itt sem ülne mellette egy nővér egész nap, pedig viszonylag sok nővér volt egy pár gyerekre.

A kórházban Barni megtanulta a bácsi szó mellé a néni szót is és jól is használja. A dokinő, a nővérek, a takarító mindenki néni :-)Mondjuk biztos lesznek bakik, mert néha én sem tudom eldönteni, hogy nő vagy férfi áll velem szemben. Kicsit feltűnő lenne megbámulni a kezét vagy keresni az ádámcsutkáját, ha szerencsém van megszólal és elárulja magát.

Az együttalvást most szenvedjük meg, nem akar a saját ágyában aludni. Nyomja le a fejem, hogy én is feküdjek le az ágyába. Általában sikerül megértetni vele, hogy nem férek oda, de itt fekszem az ágy mellett a szőnyegen. Viszont fognunk kell egymás kezét, és ha megmozdítom vagy elveszem, mert elzsibbadt mondja, hogy keze-keze. Ritkán egy-másfél óra is kell, hogy elaludjon. Ez elég fárasztó, de gyönyörű időszak.

Újra nagyon szépen eszik Barni, igazából egész nap eszik, ha nincs előtte kaja reklamál: hami-hami. És rohanni kell, mert gyorsan behergeli magát.

A Bogyó és Babóca örület tovább folytatódik, naponta többször megnéz pár részt. Nem örülök neki, de hozza oda az iPad-et és mondja, hogy mese-mese. Otthon majd próbálom leszoktatni róla. És milyen szépen sikerült összefűzni a gondolataimat, ugyanis június 16-án megyünk haza, V. a repjeggyel várt minket haza a kórházból. Jaj, már nagyon várom. Két hónap otthon, szuper. Jó lenne, ha V. is jönne velünk, de Ő hat héttel később jön utánnuk. Nincs túl sok szabija :-(.

Bogyó és Babóca ébredés után

Bogyó és Babóca lefekvés előtt

Észrevette, hogy fényképezem

V. is én is túl vagyunk a betegségen, pihenősre vettük a hétvégét, mert ez esett jól. Barni is 3 órákat alszik délután.

Nemrég megtaláltató a bébihordozóját a gardróbba, nem lehet elrakni, mert fotelnek használja, itt éppen pirítóst reggelizik. És tulajdonképpen egész jól belefér még.