Május 2.

2012 május 27. | Szerző: Gesztenye13 |

A mai nap nagy részét kettesben töltöttük Barnival, mert V. ma dolgozott, még aludtunk, amikor meglépett a szobából. Elég rendesen dörgött az ég, amíg a reggelihez öltöztünk, reméltem, hogy kiesi magát még mielőtt elindulunk. A Botanikus Kert programot már otthon kigondoltam mára, esőnapra nem tervezetem, kértem az időjárást, hogy legalább ő ne húzzon keresztbe nekünk. Attól nem félek hogy megázunk és megfázunk, de a babakocsit nem akarom szétáztatni, ha nem muszáj. Van esővédőnk, de biztos, hogy Barni nem marad meg alatta.

Amikor mondtam a portásnak, hogy a Botanikus Kertbe megyünk, csak annyit kérdezett biztos? Mondtam, hogy igen, nem fog esni. A taxis is csak hümmögött. Szerencsére nekem lett igazam, az esőt megúsztuk, de végig dörgött felettünk az ég.

Gondoltam, hogy gyönyörű lesz a park és benne sétálgatva szomorú voltam, hogy csak egy kis részét sikerül bejárnunk. Amit láttam belőle az full extrás volt, a páfránymezőtől majdnem eldobtam az agyam. Otthon még életben sem tudom tartani, nemhogy tomboljon, Bangkokban életben marad, de annyira azért nem szép.

Örültem, hogy van egy szabadnapom, mert V.-t annyira azért nem kötik le a virágok, illetve a mai időjárást sem volt egyszerű elviselni. Gondolom a reggeli eső hatására a páratartalom az egekben volt, 10 perc alatt mindenem tiszta víz volt. Ha itt laknánk szerintem én kopaszra vágatnám a hajam, mert utálom az izzadságtól összetapadt hajat.

Az Orchidea Kertbe volt külön belépő, nagyjából 1.000 Ft, de ez szingapúri viszonylatban nem drága és amit látni lehettte érte… Sima, mezei orchideáktól a legkülönlegesebb fajtákig. A legérzékeny fajtákat felülről fedett pavilonban tartják, gondolom, nehogy az esőcseppek kárt tegyenek a szirmokban (itt néha elég brutál erővel esik ). Volt egy „hűtőház“ elnevezésű üvegépület, amin csak keresztül futottunk, mert a kinti hőmérséklet után igencsak fagyos volt a hangulat, de bent egyébként sem láttam feltűnően szép növényeket.

Az egész Botanikus kertet úgy alakították ki, hogy kerekes székkel, babakocsival teljesen bejárható legyen. Nekünk a Margitsziget a város tüdeje, Szingapúrnak ez a kert. Az Orchidea kert mellett volt két étterem, körbe kajaszaggal, büdös volt. Elszoktam az utcai kajaszagtól 3 nap alatt, nem hiányzik.

Ugyanott hagytuk el a parkot, ahol kiszálltunk a taxiból, de most egysem járt arra. A bejárat nem közvetlen az út mellett, hanem fák mögött van egy kis öbölben, így addig várni kellett volna, amíg egy taxi direkt a parkba hoz utasokat. Tudtam, hogy nem vagyunk messze a szállodától, jó tempóban 20 perc és Barni már igencsak unta a banánt a babakocsiban, így gyalog mentünk vissza. A következő képek az utcán készültek:

A bal oldalon egy építkezés folyik, de a környéke így néz ki, a teherautók egy másik utcáról járnak be, de az is ilyen tiszta

A belvárosi részen kicsit kevesebb a zöld, de ahova lehet oda tesznek növényeket.

A szállodába visszaérve összecsomagoltunk és a sajnos a reptér fele vettük az irányt. Hát nem sok választott el a sírástól. A reptér fele vezető út mellett végig lakótelepek vannak, de csak az látszik belőlük, ami a fák fölé magasodik.

 

Az indulásig hátralévő időt Barni alvással én meg sétálgatással töltöttem. Természetesen a reptéren is van orchidearészleg

 

Ennek a nem túl nagy országnak hatalmas a reptere iszonyatos forgalommal, több terminállal. És folyamatos a sor a felszálláshoz

Bye-bye Szingapúr, ígérem visszatérünk!!!!

 

Ilyen rövid idő alatt nem sok mindent láttunk az országból, nem találkoztunk olyan dolgokkal, amik lelkesedésünket iránta letörte volna. Pedig biztos, hogy itt sincs tejjel-mézzel folyó Kánaán. Itt minden nagyon drága, sokkal drágább, mint Thaiföld, úgyhogy itt is igaz, hogy a pénz boldogít. Thaiföldről is sokkal jobb véleményemen lenne, ha csak két hetet töltöttem volna itt valahol az egyik szigeten és nem a mindennapokban élném át a szörnyű bangkoki feelinget.

Tetszett, hogy nagyítóval kellett keresni a szemetet, nagyon keveset láttunk az utcán eldobva, azt nem mondom, hogy nem volt, de elenyésző! Tetszett, hogy volt hely a járdán, és olyan a minősége, hogy végig lehet tolni a babakocsit.  Tetszett, hogy van tömegközlekedés, bár nem próbáltuk ki, és biztos, hogy a jobboldali kormány ellenére vezetnék, ha itt laknánk, mert van vezetési kultúra. És nagyon tetszett, hogy amikor álltam babakocsival a járda szélén, az autók megálltak és átengedtek (Bangkokban még a zöld lámpánál is életveszély átmenni a zebrán). Tetszett az 1 négyzetméterre jutó luxuskocsik száma, ennyi gyönyörű autót…..