Április 22.-27.

2012 május 14. | Szerző: Gesztenye13 |

Vasárnapunk  kipakolással és bepakolással telt, közbe elugrottunk vásárolni. Az egy hetes éjjel-nappal együttlét után V. három napra elhúzott Malajziába. Kicsit tartottam Barnu reakciójától, de elég jól viselte, hogy csak Skype-on tudott az Apjával beszélni.

 

Iszonyat meleg van Bangkokban, április a legmelegebb hónap, sokszor kúszik a hőmérő higanya 40 fok fölé és a tűzön napon alig bírom elviselni. Nincs is nagyon kedvem menni sehova, mindig mondom, majd az esős évszakban, bár akkor meg az eső mossa el a dolgokat. Otthon kizárt dolognak tartom, hogy hideg vízzel zuhanyozzak, de itt szinte minden nap, mert a hideg víz csak annyira hideg, hogy simán le lehet zuhanyozni vele. Na de most, a hideg víz annyira meleg, hogy nem is frissít fel zuhanyzáskor. Nem egészen egy hete a meleg víz hiánya volt a problémám, most meg a hideg vízé. Már magamból is kezd elegem lenni :-)!!!

 

Mára már én is rájöttem, hogy a gyerekneveléshez kötődő elveink azért vannak, hogy legyen mit feladnunk. Egy páron már én is túl vagyok, de erre a hétre is jutott egy. Nekem nem tetszik, ha egy nagyobb gyereket babakocsiban tolnak. Nagyon örültem, amikor Barni megszerette a biciklit és a gardrób mélyére száműztük a babakocsiját. Igaz ebben nem tud aludni, így alvásidő előtt vagy után tudunk elmenni itthonról. Ugyanakkor láttam, hogy Balin mennyit kellett V.-nak cipelnie a gyereket, aki ha nem akar egy tapodtat sem mozdul tovább. A jövő héten pedig egy városnézős nyaralásunk lesz Szingapúrba, ahova ezek után visszük a babakocsit. Így a szerdai programunk, hogy felfújjuk a babakocsi kerekét, van egy gyári pumpánk, de az nem jó. Mondtam a sofőrnek, hogy menjünk el egy benzinkúthoz, hátha ott fel tudják fújni (otthon fel lehet azt tudom, de itt már nincsenek illúzióim), mert a mi pumpánk nem jó. Persze nem hitt nekem és egy másik pasival fél órát szórakoztak a tűző napon a nagy semmiért. Szarrá izzadva szálltunk be a kocsiba és az első kúton a srác felfújta a kerekeket. Hurrá! Irány a park, Barni szokja kicsit a babakocsit. Brutál hőség ellenére a parkoló tele, csak a napon tudtunk megállni. Gondoltam Barnit addig bent hagyom a légkondis kocsiban, amíg kivesszük a babakocsit összerakom, felapplikálom a napellenzőjét. Amíg én próbáltam rákattintani a napellenzőt a sofőr kivette Barnit és lerakta mellénk. 10 másodperc múlva egy hatalmas durranással a babakocsi egyik kereke kidurrant, de úgy, hogy a kerék lerepült a helyéről. Azt hiszem valaki nagyon vigyázott fentről ránk és nem találata el Barnit a kerék, amit valószínű túlfújt a srác a kúton. Kapkodva engedtünk ki a többi kerékből levegőt, de annyira remegett a kezem, hogy alig bírtam bármit is csinálni. Hozzáteszem nem egy szar babakocsink van, ami lépten nyomon atomjaira hullik.

Sétának annyi, de mi lesz a kerékkel, már teljesen beleéltem magam, hogy jókat tudunk sétálni Szingapúrba! Kérdezem a sofőrt van-e valami ötlete, tudunk-e valamit csinálni ebben a fostalicska városban (na nem szó szerint, mert nem tudom angolul a fostalicskát :-)). Mondta, hogy menjünk el oda, ahol a kisfia biciklijének kerekét cseréltette ki, szerinte ez a méret volt. Közben V. hív Malajziából, mondom mi történt, szerinte Bangkokba nem lesz új kerekünk, max. interneten rendelve. Szerencsére a sofőr rábeszélt, hogy egy próbát megér, én egész után drukkoltam, hogy legyen. És igen, meg tudták csinálni. Igaz, vetettek velem egy pumpát is, de akár egy biciklit is vettem volna, ha ez az ára, hogy guruljon a kocsi!!

 

Csütörtökön pedig részt vettünk Barni első úszásóráján. Március közepén jelentkeztünk, de csak április végén indultak az új csoportok, azt meg kellett várni. Kor szerint vannak besorolva a gyerekek, de ránézésre kicsit idősebbnek tűntek, az óra előtt találkoztunk velük a medence mellett. Viszont egyedül mi voltunk az abszolut kezdők, elég érdekesen néztünk ki a többiek mellett. Így a feladatokat sem tudtuk mindig megcsinálni, mert Barni imádja a vízet, de a fejét szigorúan a víz felett tartja, itt meg mindenki ugrált a medebcébe teljesen lebukva a víz alá, illetve majdnem mindegyik feladathoz kaptunk valami eszközt, amit előbb meg kell ismerni, szokni utána tudjuk csak használni. Óra végén odajött hozzánk a tanár és mondta, hogy látja, hogy Barni nagyon jól érzi magát a vízben, szerinte hamar megtanulja a dolgokat, de átrak minket az eggyel fiatalabb korosztályba (egyébként velük egyidős Barni), ahol lesz bőven ideje tanulni. Hát majd meglátjuk.

Egyébként nem értem, hogy miért vannak fix időpontok a kezdésre (illetve gondolom így egyszerűbb az adminisztráció, meg nem tudnak minden korcsoportból feltölteni teljesen kezdő csoportokat), ha már tanuló gyerekek közé kell csatlakozni. 6-7 gyerek van egy csoportban, de mivel csak 30 perc egy óra a tanárnak nincs sok ideje egy-egy gyerekre, de megpróbálja a legtöbbet kihozni belőle, mindenkivel foglalkozik egy kicsit. Mi meg megpróbálunk itthon szorgalmasan gyakorolni :-).

Lebukott, hogy beleivott a kávénkba