Április 20.

2012 május 10. | Szerző: Gesztenye13 |

Igazi láblógatós napot tartottunk tegnap, délelőtt medencéztünk, délután amíg Barnu aludt a szobában mi a privát medencénk mellett döglöttünk. Amíg V. aludt én egy szemmel olvastam a másik szememmel a kertet pásztáztam betolakodók után kutatva, de minden csendes volt. Langyos víz a napos parton feeling.

 

Ma koncentráltunk a kilenc órás indulásra, de nem csalódtunk magunkban, háromnegyed tízkor beültünk az autóba. Ma, a sofőr ajánlására „Bedugul“ felé vettük az irányt. Igért nekünk egy szép templomot, gyönyörű kilátást és egy botanikus kertet.

Útközben megálltunk egy templomnál, ahol csak én szálltam ki az autóból, mert csöpögött az eső. De őrültem, hogy besétáltam a templomhoz, mert sikerült lefényképeznem azt a táblát, amiről hallottam már, de nem tudtam elhinni.

Nem volt ellenőrzési pont

 

A tengerparttól távolodva egyre magasabbra jutottunk a hegyeken, a körülöttünk lévő hegyek teteje beleveszett a felhőkbe, szép volt. Itt a rizsteraszokat felváltották az eper és zöldségültetvények szintén teraszos formában. Tudom, hogy a kórházakban azért használnak zöld színt, mert az megnyugtató, de valljuk be ez kellemesebb látvány.

A szokásos kis szentély, itt speciel az eperföld szélén

Én kicsit hűvösebbre számítottam itt a hegyek között (útibeszámolók alapján), de a 30 fokot alulról azért érintettük. Megint feleslegesen csomagoltam hosszúnadrágokat és pulóvereket.

 

Akkor az első megállónk. Egy tóparti templomot, a Pura Ulun Danu Bratan-t néztünk meg először. A tó a Bratan tó partján, illetve magán a tavon fekszik, 1200 méterrel a tengerszint felett. A templom 1663-ban épült és a balinéz víz, tó és folyók Istenének tartanak itt ünnepeket.

Viszonylag sok turista volt a templom környékén, még magyarokkal is találkoztunk.

 

Pár perc autózás után jutottunk el a botanikus kerthez, ami akkora, hogy autóval lehet bejárni. Idő híján az autóból fényképezgettünk, de leginkább lehúzott ablakokkal élveztük a csendet és a jó levegőt.  Itt is van egy üvegház kaktuszok számára itt megálltunk pár fénykép erejéig. Nehéz elhinni, hogy két óra autókázásra innen mások pálmafák alatt koktéloznak.

 

A hegyről lefele el kellett döntenünk, hogy megnézünk még egy templomot, vagy a hüllőpark felé vesszük az irányt. Én amióta tudtam, hogy Balira jövünk egy valamit nem szerettem volna kihagyni, mégpedig a Komodoi sárkányt.  Az elmúlt évben voltunk eleget állatkertben, ritka, hogy valami különlegeset láthatunk, és hát ez a sárkány az. Kicsit beteges az érdeklődésem és lelkesedésem iránta, de ez van. Így az én voksom adott volt, V. meg megjuhászkodott (vagy egy templom még kevésbé hozta lázba).

Először a hüllőparkot jártuk körbe, ahol automatikusan járt egy vezető, aki mesélt is, de én a fényképezéssel voltam elfoglalva, nem hallottam semmit belőle. Az állatokkal való fényképezés kicsit érdekes volt: add1-nem tudtuk, hogy lehet, így nem izgultunk előre, add2-a pasi nem kérdezett, hanem amikor beléptünk az erre kialakított területre fogta a leguánt és rárakta V.-ra. Nekem már lett volna időm tiltakozni, de akartam ezeket a képeket.

A békés pillanat addig tartott, amíg a kép elkészült, mert a következő pillanatban Barni megfogta a teknős fejét, aki ezt nem díjazta, de sérülés nem történt :-).

Innen átsétáltunk a krokodilokhoz és izgalmam tárgyához a Komodoi sárkányhoz.

Elég sokat olvasgattam róla, ide most egy cikket teszek fel róla:

A biológusok régóta vitáznak azon, hogy vajon a ma élő legnagyobb gyíkféle, a komodói sárkány harapása mérgező-e, vagy csak a nyálban élő baktériumok toxikus hatása miatt pusztul el olyan gyorsan a megharapott áldozat. Egy nemzetközi kutatócsoport most egyértelmű bizonyítékkal szolgált arra, hogy a hüllő harapása önmagában is mérgező.

A komodói sárkány vagy komodói varánusz (Varanus komodoensis) Komodo szigetén kívül az Indonéz-szigetvilág néhány más kisebb szigetén is megtalálható. A ma élő legnagyobb termetű gyíkfaj hossza eléri a 2,5-3 métert, tömege meghaladja a 75 kilogrammot. A komodói sárkány ragadozó, de szívesen fogyasztja a döghúst is.A hüllőről ismert, hogy megharapja a zsákmányát, majd elengedi. Az áldozat sok vért veszít és sokkos állapotba kerül. A sárkány vagy megvárja, míg a préda elpusztul, vagy maga öli meg a legyengült zsákmányállatot. Több kutató eddig úgy vélte, hogy a komodói sárkány szájában lévő kórokozó baktériumok (elsősorban a Pasteurella multocida) fertőzik meg a megharapott állatokat, és ez okozza a pusztulásukat.Bryan Fry ausztrál kutató és munkatársai azonban egyértelműen kimutatták, hogy a hüllők zsákmányszerzésében a fogak és a méreg bejuttatása játszik szerepet. Számítógépes modellezéssel elemezték a komodói sárkány harapását, és arra az eredményre jutottak, hogy az állatnak sokkal gyengébb a harapása, mint a krokodiloké.A kutatók azonban mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével fölfedeztek egy korábban ismeretlen, összetett méregmirigyet az állat állkapcsában. Egy állatkertben tartott, halálos betegségben szenvedő állatból sebészi úton eltávolították a szervet. Ezután tömegspektrometriás méréssel meghatározták a méreg összetételét. Kiderült, hogy a méreg a gila (Heloderma suspectum), illetve sok kígyó mérgéhez hasonló.

A méreg jelentős vérnyomásesést okoz azzal, hogy megakadályozza a véralvadást és kitágítja az ereket. Az áldozat emiatt kerül sokkos állapotba, és ezért tud vele azután könnyen végezni a vadászó sárkány.

A kutatók megvizsgálták a komodói sárkány kihalt rokonának, a Megalaniának a fosszílis maradványait is. Megállapították, hogy ez a 7 méter hosszú gyík lehetett a valaha élt egyik legnagyobb mérgező állat.

Úgye milyen békésen napozik? Mint a mi vizslánk a teraszon a kori tavaszi napsütésben :-). A wikipedia nagyon jó cikket hoz az állatról, érdemes rákeresni.

 

Az elefánton való séta után még egy, a lelkiismeretemmel nem igazán összeegyeztető dolgot tettünk. Lehetett venni egy csirkét, amit odaadnak vagy mi odaadunk a krokodilnak. Hát félelmetes volt, sajnos a videón sokat ront az orosz nő jelenléte, de hát ott vannak mindenhol.

A hüllőpark után a madárparkon is végigsétáltunk. Szegény V-nak igencsak elege és melege volt, egész délután cipelte Barnit. Csak a nagytestű madarakról tudtunk jó képeket csinálni, mert a kicsi madarak nagyon sűrű rács mögött voltak, vagy annyira elbújtak, hogy nem láttuk őket.

A videón a hüllő és a madárpark képei vannak, leginkább növényekről, mert a környezet fantasztikus volt.

 

Este vacsora közben megnézhettük az indonézek hagyományos táncát. Hát ez nekem annyira nem jött be, de így hogy házhoz hozták megnéztük.