Április 16.

2012 április 27. | Szerző: Gesztenye13 |

Otthon megbeszéltük egy nap pihi, egy napi jövés-menés. V. közölte, az első nap, vasárnap mindenképp pihi (gondolom véletlen, hogy ez pont forma 1-es napra esik, pasik…).

Barni éjszaka úgy döntött márpedig ő nem alszik egyedül és átjött a mi ágyunkba, így én szorultam az egynegyvenes kanapéra, hát mit mondjak.

A svédasztalos reggelire egy szavunk sem lehet, de meg sem tudtunk szólalni után, pihegtünk, mint a büdös bogarak. Medencézés előtt még elintéztük az autóbérlést mára, illetve V. kérte, hogy csináljanak valamit, mert továbbra sincs forró vízünk.

A medence nagyon klassz volt, elég nagy, éppen jó hőmérsékletű vízzel.

Aztán lesétáltunk az óceánhoz is. Az az  igazság, hogy nekem a vízpart nagyon nem tetszett. Nagyon meglepődtem a fekete homokon (azt nem olvastam sehol sem, hogy itt konkrétan fekete a homok).

Az nagyon tetszett Barninak, amikor mind a ketten fogtuk a kezét és együtt sétáltunk be a vízbe. Itt a víz szörfözésre kiválló, de úszni nekem nem sikerült benne, nagy és erős hullámok vannak egészen közel a parthoz. Konkrétan a fél méter mély vízben simán feldöntöttek. Nem is volt jellemző, hogy sokan lettek volna a vízben.

Ez a kép még tegnap készült, most nem vittük le a gépet a partra. Barni lábán lévő gumicipőt nagyon szereti, simán sétált vele a süppedős homokban. És rálátni a reptér végére, megnéztünk pár landoló repülőt.

Amíg a fiúk délután aludtak (hmmm Forma1-et néztek) én elmentem a kismedencéhez olvasni. Rajtam kívül 3 voltak a környéken, akik szintén olvasgattak, így én remekül aludtam a napernyő alatt.

Vacsora előtt kaptuk az örömhírt, hogy a melegvízhiány a hotel egész terültére kiterjed, valami tönkrement, de egy hét alatt megoldják. Cserébe felajánlottak egy másik szobát, ami egy kategóriával jobb volt mint ez, de a víz ott is hideg. Hát itt elborult V. agya és a szálloda igazgatóját követelte. Mondták, holnap, majd holnap Édespofa, ez Bali, itt lassan örölnek Síva malmai. Igazából elég kellemetlen szitu volt, mert nem elég hogy hideg a víz, de a mi szobánk hideg és nedves is volt. Nem használtuk a légkondit, de amikor a szobában voltunk kinyitottuk a teraszajtót, aminek a hatására a szobában a hatalmas tükrön és a falon a hőmérsékletkülönbség miatt folydogált a víz, de olyan szinten, hogy a festék a falon felhólyagosodott. Ezáltal az ágyneműt is hidegnek és nedvesnek éreztük, a fürdőben a felakasztott fürdőruhák kettő nap alatt nem száradtak meg!! És ez egy ötcsillagos szálloda, közepes árkategóriájú szobája, ahol egy bizonyos minőség elvárható!

A vacsi megint szuper volt,

ráadásként az asztalunkra pottyant a fáról ez édes kis gyíkocska, szerencsénkre, hogy nem tányérba esett.

Már a szálloda is érezte, hogy ez így nem oké és V.-ben emberükre találtak egy kis meglepi várt minket a szobában. Hát köszi 1-nem szeretjük a nyers japán makikat, 2-a jázmintea bűn rossz volt, 3-én nem szeretm a bort, V. meg egyedül nem iszik (pedig azt mondta nem rossz bor), 4- dugig voltam, egy picike sütit sem bírtam megenni, V. viszont eltüntette.

Megint sikerült álomba dideregni magunkat.

 

Ma 9-re kértük az autót, így fél nyolcra húztuk az órát (mi sem vagyunk normálisak nyaralás alatt órára kelni :-)), de majdnem tíz volt mire elindultunk. V. sokat jár Jakartába, Indonézia másik szigetére és azt mondta, hogy Ő itt nem hajlandó vezetni, mert itt nem létezik közlekdési morál és ha Ő, mint külföldi csak egy kicsi kárt okoz valakinek, csak rosszul játhatunk, ezért sofőrrel együtt béeltük az autót. Egyébként ez is a jellemző itt, illetve a bevállalósabbak motort bérelnek és azzal járják be a szigetet, de ez már az öngyilkossági kisérlet kategóriája.

A nap folyamán az is kiderült számunkra, hogy itt nincsenek útjelző táblák, vagy csak nagyon ritkán, nincsenek helységnév táblák, az sem tudtuk merre járunk. Biztonságot adott, hogy a sofőr a szállodával áll kapcsolatban, így talán nem hagy ott minket valahol, akár túszként is. Nekem vannak ilyen kényszeképzeteim itt a messzi Ázsiában.

 

Először az állatkertbe mentünk. Már a jegypénztárnál elbizonytalanodtunk, hogy felüljünk-e az elefántra vagy sem. Én nagyon sajnálom őket (de minden állatot, amit nem jó körülmények között tartanak), de végül úgy döntöttünk igen. Sajnálom, hogy Barni erre később nem fog emlékezni. A bejárat mellett egy oroszláncsalád volt a kifutóban. A kifutó mögötti éttermet egy ablak választja el az állatoktól. Én már itt el tudtam volna tölteni egy napot. Az oroszlánokat éppen meg lehetett etetni, persze itt is a szokásos dolog történt. A szikla tetején a nőstény oroszlán megszerezte a kaját, a hím meg elszedte tőle. Vazze, ez a való világ! Aztán küldtek be újabb falatokat (a látogatok mozgatták a kaját szállító kábeleket).

Először mentünk elefántagolni. Nagyon meleg volt és végig tűző napon voltunk (én nem tudtam napernyőt nyitni, mert fényképezgettem), mire megetettük a séta után az állatokat vattát köptem. Így a következő útunk az étterembe vezetett. Több útibeszámolót megnéztem Baliról és előre elterveztem akkor és ott fogok pisilni, amikor a körülmények egy bizonyos szintnek megfelelnek és nem amikor kell. Ezt egész nyaralás alatt sikült teljesíteni.

A frissitő után körbesétáltuk az állatkertet. Itt egy kis videó, amiben nem szerepel minden állat, amit láttunk, de remélem így is tetszeni fog.

 

Az állatkert után a Majomerdő felé vettük az irányt. Az az erdő Ubud városban, városa mellett van, két perc alatt jutt el az ember a házak közül a tömény ősrengetegbe. A tűző naposütés után a félhomály, a mohás kövek tiszta Indiana Jones feeling, nekem egyből beugrott a majomkoponyában tálalt étel filmkockája és próbáltam szorosan V. mellett maradni.

Az erdőben egy templom is található, amit csak kivülről tudtunk lefényképezni (a temlomokról a következő bejegyzésben majd írok bővebben).

 

Ubud-ot Bali kultúrális központjának tartják. Simán el lehet itt tölteni több napot is a nézelődéssel, vásárolgatással. Nekünk erre sajna nem volt időnk, illetve egy kicsi gyereknek ez aztán igazán nem élvezetes program, de a szülőknek sem egy unatkozó gyerkőccel.

A királyi palotát mindenképpen szerettem volna megnézni, de csak egy minimális része volt megnyitva a pórnép, azaz előttünk.

Így gyorsan végeztünk és beültünk egy hideg innivalóra, sőt utába egy fagyit is ettünk. Az ilyen városnézős, menetelős napokon a folyadékfogyasztásunk hihetetlenül megnőtt.

Kilátás az étteremből

A városnak hatalmas piaca is van, főleg a turistáknak, a szélére odanéztünk, mert mellette mentünk el. Benézve a sorok között nagyon szűk és sötét volt a hely, nem vágytam rá, hogy közelebbről is megnézzük.

Négy óra körül indultunk vissza a szállodába, Barni számára ez elég hosszú volt, aludt is egyet az autóban V. ölében. Nagyon egymásra kattantak a pasik, én meg kicsit pihenek. V. igazi hős volt ma, annyit, de annyit cipelte Barnit, amennyit a kiskrapek kihisztizett. Lassan kezdi megérteni miért vagyok annyira fáradt esténként, hogy csak beájulok az ágyba :-).

Baliról sok embernek a teraszos rizsföldek jutnak az eszébe. Ez igaz, de nemcsak a hegyekben, hanem minden talpalatnyi földön riszet termesztenek, így a városokban is az üres telkeken és a városok közötti területeken is. Körbe mindenhol a frissen ültetett növények vagy az éppen érésbe forduló vagy már learatott rizsföldek látványa tárul szemünk elé. Nagyon szép látvány, de mindent-mindent kézzel csinálnak. Iszonyat munka.