Március 8.

2012 március 20. | Szerző: |

Barni izgalmas éjszakáról gondoskodott mind nekem, mind V-nek. Az esti beszélgetés után betettem a telefont a párna alá és szundi. Éjszaka éreztem, hogy Barni matat, de nem tudtam, hogy mit csinál. Valószínű felhívta V-t, mert arra ébredtem, hogy visszahív, hogy mi történt, miért hívtam.  Barnit nem volt egyszerű visszaaltatni a nagy „apázások“ közepette.

Másnap reggel, mialatt öltöztem Barni megszerezte a telefonomat és felhívta V-t, akinél akkor hajnali 3 óra volt. Reméltem, hogy időben kinyomom a telefont és nem csörög ki V-nál, de nem sikerült és felébredt :-). Hiába na, egyformán szeret minket.

Egészen hozzászoktam már ahhoz, hogy igencsak megnéznek minket az emberekkel itt Bangkokban, elég ritka, hogy egy Anyuka egy viszonylag kicsi gyerekkel járja a város nevezetességeit. A közértben gyakran találkozunk más anya-gyerek párossal, de sehol máshol, még az állatkertben sem.

Itt a szállodában is kicsit kilógtunk a többi vendég közül. Rajtunk kivül egyetlen egy család volt, de ott apuka is jelen volt és a gyerek is idősebb volt Barninál. Az alkalmazottak közül többen is megkérdezték, hogy honnan jöttünk, illetve miért csak ketten. A bámulgató vendégekkel nem foglalkoztam.

 

Ma korán mentünk reggelizni, hogy még egy nagyot tudjunk fürdeni. Bepróbáltam a tengert, de Barni nem akarta, így medencéztünk, először a gyerekmedencében majd átmentünk a nagyba.

A szoba majdnem épségben megúszta Barnit, az egyik olvasólámpát döntötte fel és mozdította ki a helyéről. Az utolsó pillanatban én még majdnem infarktust kaptam, amikor körbenéztem, hogy minden elraktam-e és a szekrényből egy gekkó esett a nyakamba majd onnan a földre.

Délre jött értünk a sofőr és elindultunk hazafele.

Útközben még megálltunk Petchburi-ban és megnéztünk egy templomot, amit még hétfőn néztem ki a hegyről. Az a része a városnak, amit beautóztunk nagyon tetszett, kis kertváros kosz és zsufoltság nélkül.

A városból kifele vezető úton elhaladtunk a hétfőn megmászott hegy mellett. A kábelautó előtt erről az oldalról, gyalog lehetett csak feljutni. Ezen az oldalon már a hegy lábánál volt egy csomó majom.

Jó lett volna úgy hazajönni, hogy V már itt van, de már csak három este és jön!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!