Március 6-7.

2012 március 19. | Szerző: Gesztenye13 |

Wora Bura Resort & Spa

A szálloda igazzi ékkő a sok modern épület között. Szeretné az idelátogatókkal megismertetni a XIX. századi Thaiföld hangulatát. Az épületek a régi thai és európai stílus egyvelegét mutatják.

A recepciónál csak az ott dolgozók korhű ruhája volt furcsa számomra, a bútorokon nem tűnt fel ez a régies stílus.

A szoba berendezésén annál inkább, olyan érzésem volt, mintha egy múzeumban lennénk. Le is izzadtam, hogy mi nem fogja túlélni a fiamat. Dísztárgyként egy nagyon régi kard volt vitrinben a szobában, szóltam gyorsan, hogy ezt vigyék ki a szobából, mert nem vállalom az épségéért a felelősséget. Annyit mondtak megnézik, mit tehetnek, aztán olyan gyorsan elvitték, hogy le se tudtam fényképezni :-).

Az „U“ alakban elhelyezkedő épületek gyönyörű kertet fogtak közre.

 

A háromszögű tető alatt volt a mi szobánk.

 

Kedden, ébredés után kicsit összepakoltuk a szobát, majd lementünk reggelizni (a tegnapi nap után olyan izomlázam lett, hogy minden lépés kész horror). Mások nyugalma érdekében a svédasztaltól kicsit messzebb ültünk le, de így magammal szúrtam ki, mert nem akartam egyedül otthagyni Barnit az asztalnál amíg szedek magunknak reggeli. Így egyik kezemben Barnival kicsit többször fordultam míg mindent odahordtam az asztalhoz.

A kaja teljesen korrekt volt, Barni is nagyon szépen reggelizet, igaz a második kávémat már ugrásra készen ittam, mert elindult felfedezni az éttermet.

Reggeli után lepakoltunk a medence mellé és lementünk a tengerhez fürdeni.

Hát megint nem tetszett Barninak, nem volt hajlandó a lábát lerakni a homokba, a vízben meg csak kapaszkodott belém, így visszamentünk a medencéhez.

Ha valami nem klaffolt volna a szállodával ez a medence akkor is kárpótolt volna, annyira király volt (na jó ha valami bele kell, hogy kössek akkor az a víz hőmérséklete, mert kicsit lehetett volna hűvősebb). A délutáni alvásig ki se jöttünk a vízből, a medence egyik vége jakuzziként működött, a másik végén elefántszobrok köpték a vízet, Barnu is nagyon élvezte.

A napon szinte elviselhetetlen volt a meleg, törölköző nélkül le se lehetett ülni a napágyra. A fapadlóról ne is beszéljünk. Barni szokás szerint nem hallgatott rám és kiment a napernyő alól, de csak 1x :-).

Alvás előtt megpróbált ugyan enni, de menet közben elaludt.

Vacsora előtt elmentünk a környéken biciklizni. Itt végre úgy volt kialakítva a járda, hogy akár babakocsival, akár kisbiciklivel használni lehessen. Azt mondjuk nem értem, hogy miért úgy állítják fel a táblát, se balra, se jobbra ne lehessen könnyen megkerülni. És mindig a járda közepén álltak a táblák.

Ez a 6 óra időeltolódás V és köztünk elég gáz. Telefonon többször beszéltünk, sőt időpontot egyeztettünk Skype-os randira, de V soha nem ért oda. Még jó, hogy Barni még nem érti, mit is jelent, hogy pl. 5 órakkor Skype-olunk, aztán még se. Hasonló párbeszédek zajlanak köztünk naponta 100x:

B: Apa?

Én: Apa dolgozik.

B: Apa?

Én: Apa dolgozik.

B: Apa? Apa? Apa?

Én: Apa dolgozik, Európában van, majd később látjuk őt Skype-on.

B: Apa?

Én: (magamban) brrrrrr, nem bírom tovább!!!!!!!

 

Vacsorát bátrabban rendeltem, hogy előző nap olyan szépen evett Barni, erre csak turkálta az ételt, szép kis disznóól maradt utánunk :-(.

A szobában Barnu felfedezte, hogy az éjjeli szekrényen van egy kezelőpanel, amellyel az összes villany kapcsolgatható, a légkondi hőmérsékléte és ereje változtatható, illetve kérünk takarítást, vagy ne zavarjanak kiírás jeleníthető meg az ajtó mellett kivülről. Ez lett a fő játékszere, néha már a ventillátortól lobogott a hajam, de még mindig felfele kapcsolta.

 

Szerdán már közel ültünk a svédasztalhoz, illetve Barni nem ellenkezett az etetőszék ellen, így tényleg kényelmesen megreggeliztünk, mindent megkóstolt, amit vittem neki. Reggeli után megkerestük a játszószobát (közben vágyakozó pillantást vettem a wellness részlegre sajgó lábaimmal), de nagyon gyenge volt, és a játékok sem működtek.

Délelőtt fürödtünk és igazából játék közben két perc alatt elaludt a medence mellett. Egy egész órán át tudtam úszkálni és napozni, úgyhogy egy szavam sem lehet.

Késő délután elindultunk egy magaslat fele a tengerparton, amit szerettem volna megnézni. Ránézésre nem volt vészesen messze, de Barnit cipelve egyre messzibbnek tűnt, így végül kb. a háromnegyed úttól visszafordultunk. Egész egyszerűen nem hajlandó gyalogolni ha olyan kedve van, de az utolsó alkalmakkor a babakocsi sem tetszett neki, így marad a cipelés.

A vacsival nem tököltem Barninak sima sült krumplit kértem, magamnak pedig sült rizst tenger gyümölcseivel. Sikerült nem egyszerre kihozni a két kaját, így mire megérkezett a krumpli, Barni az összes rákot és tintahalat kiette a kajámból. De a sült krumpliból se sok maradt.

Hihetetlen, de 8 órakkor mind a ketten aludtunk.