Január 20.

2012 február 2. | Szerző: Gesztenye13

Szerdán (csak ezen a napon van) nagyon ki akartam menni a
virágpiacra, de végül nem mentünk. Úgy gondoltam minimum 1 órát töltöttünk
volna ott, de inkább többet és nem bírtam volna Barnit olyan hosszú időn
keresztül cipelni. Jövőhéten tuti megyünk!

Írok egy kicsit Barniról.

Ha azt írnám, hogy egy arany virágbogár valószínűleg nem
hinnétek el, de nem sértődnék meg, mert nem az. Sőt. Egy igazi büdös kölök J!

Türelem terén nagyon sokat változtam jó irányba, amióta
megszületett, ennek ellenére sokszor már a határokat feszegeti.

Barni igazából már eszik mindent, nem főzök neki külön, vagy
a húsit vagy a köretet megeszi. Ami nem jó, hogy több az édes íz az
étrendjében, mint a sós.

Reggelire vagy péksütit eszik vagy kakaós reggelizőpelyhet
szigorúan szárazon és csak vízet hajlandó meginni. A napokban kóstolgatja az én
kukoricapelyhemet tejjel és kezd ízleni neki (kakaó nem kell neki).

Bevallom nálunk nincs az ebéd minden nap azonos időben, ha
nem vagyunk itthon a kocsiba kekszet kap és alvás után van meleg étel.

A vacsi hol meleg, hol hideg, próbálom hogy sós legyen,
virsli, pirítós, rántotta.

Napközben többször eszik gyümölcsöt, szerencsére nagyon
szereti, illetve néha pudingot, fagyit.

Szerintem a mennyiségek jók, az összetevőkön kellene egy
kicsit változtatni. Vannak élelmiszerek, amik nagyon hiányoznak itt kinn, a
felvágottak (lehet kapni, de más az ízük mint otthon, nekem minden édeskés,
brrrr), a túró, de az nagyon, a sajtok – és ezekkel lehetne a hideg kaját
változatossá tenni.

Vízen kívül megissza a gyümölcslevet is, és amit mi iszunk
abból mindig kell neki (Nespresso kávéfőzönk van és azért iszom csak napi
kettőt, mert a patronbeszerzés nem egyszerű), szerencsére sok tejjel iszom a
kávét (igazából tejeskávéként), így talán egy-két korty nem árt meg neki.
Viszont napi egy-két pohár kolát megiszunk mind a ketten V-vel, de ezen muszáj
lesz változtatnunk, mert az is kell neki, és brutál hiszti van, ha nem kap.
Vagy stikában kell innunk.

Ja és nem zavarja a szénsav!

Imádja a vízet, kicsit többet fürdik az átlagnál. Van hogy
reggel megy V-vel zuhanyozni, mert őt ilyenből nem lehet kihagyni. Ha brutál
gyurma van a pelusban én nem szórakozom megyünk popsit mosni, úgyis imádja. És
van az esti nagy fürdés vagy zuhany. Ehhez jön még ha jó idő van a medencézés.
Ha feledékeny vagyok, azaz nem csukom be az ajtót talál a lakásban más
vízforrást is, igen a wc-t (még sem akkora gáz, hogy minden nap ki van
fertőtlenítve). Én nem tudom, hogy honnan szedi a hülyeségeit, de amit a wc-vel
művel az teljesen kiakaszt. Képes csurom vízesen megjelenni a konyhában és hív,
hogy nézzem meg mit csinált. Ilyenkor áll a víz a fürdőben és ha valamit
ottfelejtettünk az általában a wc-ben landolt. De találtunk már benne játékot
is.

Az hogy wc kefével a kezében sétálgat a lakásban már tök
természetes. Próbálok nagyon odafigyelni, hogy becsukjam az ajtót, nem elég
behúzni!

Sportkupakos üvegből iszik, ami neki elérhető helyen van
egész nap. A legújabb szórakozása, hogy nyomja ki belőle a vízet a földre
(aztán jókat esik rajta), majd keres valami rongyot és törölgeti szét. Ezt mát
megcsinálta naptejjel is és valami helyi, folyékony ételízesítővel is (5x
mostam fel utána, az olajhoz hasonlított). A pattintós fedeleket mind ki tudja
nyitni. Ezekre az akciókra annyi idő elég, amíg én elmegyek a mosdóba.

Reméljük gyorsan túl leszünk ezeken a roppant szórakoztató
játékokon.

Olyan aranyos dolgokat lehet kapni a gyerekeknek, ami a
kedvenc alvós cucca lesz, nálunk ez egy zseblámpa, amihez néha visz
távkapcsolót, számítógépes kábelt, bármit ami nem gyerekeknek készült.

Ha teheti valamit húz maga után, övet, hajszárítómat,
telefontöltőt, amit a szekrényben talál, de bármilyen vezeték megteszi. A vezetékes telefon a lakás tartozéka volt, és mi használjuk is. Egyébként holt cuki, ahogy hállózik! Tényleg
mint akinek nincsen játéka.

Iszonyat sokat pakol, találtam már kistepsit a ruhásszekrényemben,
sajtreszelőt az ágyába, telefont és mp3 lejátszót a hűtőben, szennyes ruhát a
dvd filmek fiókjában, és előszerettel pakolja ki a táskámat és hordja szét a
lakásban. Egyébként tök jó nézni milyen átéléssel tudja ezeket csinálni.

Egyik nap viszont nagyon rám hozta a parát. Úgye arra nagyon
figyelek, hogy a teraszajtók vagy a szúnyoghálók be legyenek zárva (ilyen
szempontból rossz ilyen magasan lakni). Én a konyhában főztem és hallottam,
hogy a nappaliban kapirgászik, majd az tünt fel, hogy csend van. Rohanok a
szobájába – nincs ott, megyek a mienkbe – nincs ott (ilyenkor látom, hogy
ajtó-ablak csukva), úristen hol van, rohanok vissza a konyhából nyíló erkélyen
is megnézzem, amikor ezt látom:

Ez azóta rendszeres, (azért tudtam csinálni a képeket is) néha játékot is visz be magával, bár
szerintem tök sötét van benn.

Címkék:

Január 17.

2012 február 2. | Szerző: Gesztenye13

Végül az előző hetet magamra vállaltam, hogy miattam nem
voltunk sehol, de ez a hét sem lesz ugrálós, mert nagyon hülye voltam. A fájós
lábammal elmentem futni, hátha jobb lesz (nem tudom mire alapoztam), de nemhogy
jobb lett, hanem még rosszabb, nagyon fáj. A sima fájdalomcsillapítókat csak
rövid ideig érzem, erősebbre váltottam. Remélem nem kell sokáig szednem.

Mégsem ülhetünk egész nap a lakásban, mára bevállaltam az
Állatkertet. Persze végig szugeráltam Barnit, hogy tartson ki a biciklin,
illetve ne álmosodjon el annyira, hogy cipelni kelljen. Az aszfalton könnyű
volt tolni a babkocsit is és a biciklit is, de az állatok kifutóját nem könnyű
megközelíteni. Mindenhol vízelvezető árkok vannak, nem túl mélyek, de ha
belemegy az első kerék csak úgy tudunk továbbmenni, ha megemeljük a biciglit,
így ma messziről nézegettük az állatokat.