Megint vagy még mindig, de ma is a helyi Skanzenben voltunk,
úgy rémlik ez volt a 4. alkalom. Van róla egy könyvünk, amit most végignéztem,
így biztos vagyok benne, hogy még egyszer menni fogunk, mert még nem láttunk
mindent.
Furcsa módon nem voltak soha, néha láttunk egy-egy csoport
gyereket, de ennyi. Pedig ma nem is volt brutál meleg.
Először egy nyolc szögletű épületet jártunk körbe, amit
buddhista ünnepekkor használtak, illetve nyári laknak. Anno nem tudtam
elképzelni, hogy lehet lakni olyan épületben, ahol hiányzik egy-egy fal, vagy
nincs ablaküveg. Ha fúj a szél, akkor kellemesek ezek az épületek, de az esős
évszakban kicsit gáz!
A víz mellé épített házaknál mindig található közvetlenül
lépcső a vízhez, a csónakok mindig fontos közlekedési eszközök voltak.
Egy kicsit illúzióromboló
A Phanom Rung szentélyt egyedül másztam meg, Barnit jobban
érdekelte a golfautó (ez az egész napra igaz volt, de néha elrángattuk onnan).
A szentélyt a hindu vallásnak megfelelően építették és vallási központként
használták. A X. században kezdték el építeni és a XIII. században fejezték be.
Később kolostorként használták.
Nem volt sok lépcső felfele és elkezdtem körbesétálni, mert
a belső részt is meg akartam nézni. Miután a harmadik oldalon sem találtam
kaput, bemásztam egy nem túl nagy nyíláson, 1 méter magas és két méter hosszú
volt kb). Azt lehetett a nyíláson át látni, hogy belül is gondozva van, vágva
van a fű, de ez a kis folyósó tiszta pókháló volt (otthon sem vagyok tisztába a
mérges pókokkal hát még itt) rajtam volt a para rendesen. Amikor átértem
láttam, hogy a negyedik oldalon hiányzik egy kis része a falnal, kifele ott
távoztam!
Ezt a hegyen lévő épületet én már egyszer megmásztam dög
melegben, Barnit magamra kötve. Most sikerült rávennem V-t, hogy Ő is jöjjön
fel. Hát a csúcsig nem jutottunk el, de
legalább nem mondott egyből nemet.
Barninak is kezd tetszeni, amikor úgy dolgokat próbálhat ki,
jaj én úgy vártam már ezt az időszakot, hogy nézelődjön, érdeklődjön, részt
vegyen a dolgokban.
Nagyon-nagyon látszott a növényeken, hogy kellene nekik eső.
Ami még nem száradt ki, az is csak kornyadozik.
Thaiföld nagy alapterületű ország és más-más jellemzi a
különböző régiókat, akár az építészeti stílust, akár ruházkodást (ez főleg
régen volt jellemző), akár az étkezési szokásokat nézzük.
Az a jó ebben a Skanzenben, hogy egy helyen meg lehet nézni
az ország különböző területeiről átköltöztetett épületeket.
Ez az épület az északkeleti régióból való és ma már csak
ritkán látni ilyen stílusban épült házat, templomot.
A fiúk ide nem jöttek be, mert Barni nem volt hajlandó
kiszállni az autóból. Szegénykém nagyon meg akarta szerezni a kulcsot, de nem
számolt a túlerővel.
Mivel a golfautóból mindent látni és remek képeket lehet
csinálni, nem mindig szállunk le az autóról, ha egy kisebb rom, szobor vagy
kert mellett megyünk el. Az istenek kertje mellett is majdnem elmentünk, de
valami azt súgta nekem, itt álljunk meg. Egyedül mentem be, és annyira, de
annyira gyönyörű volt. Remélem valamennyit a képek visszaadnak belőle.
A kertben igazából a szobrok a fontosak, hindu istenek
szobrait gyűjtötték össze, a klasszikus irodalom szereplőit, amelyek jól
ismertek a thai emberek körében.
A szobrok kevésbé, viszont a növények annál inkább
lenyűgözőek voltak. Valószínű, hogy ezen a területen locsolnak, mert minden élt
és virult.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mert van lehetőségünk
többször meglátogatni ezt a helyet, kisgyerek nélkül sem lehet mindent megnézni
egy nap alatt, illetve egy idő után befogadni nem képes az ember.