Január 5-8

2012 január 23. | Szerző: Gesztenye13 |

Ott hagytam abba, hogy beléptünk a lakásba.

 

Mást nem akartam megcsinálni, csak Barni szobáját annyira
összerakni, hogy legyen hol aludnia. Mert hát igen, Barni saját szobát kapott!
Nemcsak a játékok lesznek ott, hanem megpróbáljuk, hogy ott is aludjon.

Leszedtük a rácsot az ágyáról és órák alatt sikerült a leesésgátlót
is felrakni (amilyen egyszerű szerkezet, annyira bonyolult üzembe helyezni J). Barnu ruhái, játékai
egy bőröndbe voltak csomagolva gyorsan átpakoltam a szekrényébe, amíg
V elugrott vásárolni, mert nem volt itthon semmi.

Az esti altatás könnyen ment, de nagyon fáradt is volt. Én
bezzeg nem voltam álmos, miért is lettem volna, hiszen ekkor otthon kora
délután volt. Beszélgettünk V-vel miket kellene venni a lakásba, hogy egy kicsit
barátságosabb legyen. Úgye vettem én virágokat még a másik helyen, de azok nem
igazán élték túl a távollétemet. Na nem én hiányoztam nekik, hanem a locsolás,
illetve sok volt a tűző nap.

 

Még nem is készülődtünk a lefekvéshez, amikor Barnu
felébredt, szerintem a kis szervezete a délutáni alvásnak hitte csak ezt az
alvást. A nappaliban lévő ülögarnitúrának van egy része, amin kényelmesen elfér
egy ember, azt bevittük a szobájába és odafeküdtem mellé. Jó másfél óra múlva
aludt csak vissza mellettem és sokszor fel is ébredtünk. Nehéz volt ebben a
melegben aludni és a helyünket sem találtuk.

 

Reggelre megszoktuk a meleget

Pénteken kipakoltuk a bőröndöket, én próbáltam a
szekrényekbe is valami rendszert kialakítani. A mi szobákban lévő 4 szekrényből
V 4-be bepakolta a ruháit, hát ezt nem hagyhattam annyiba és mindent
átrámoltam. Amikor átköltözött minden doboz ki lett pakolva, de oda ahova
puffant. Ettől tudok a falra mászni, szerintem nincs még egy pasi, akinek ennyi
sz@r@ lenne, mint V-nak. Lesz majd időm elpakolgatni, szelektálni.

Délután elmentünk vásárolgatni, mert itt nincs olyan, hogy
egy üzletben mindent meg tudsz venni, illetve nagyon eltérő a választék is.

Amit nehéz lesz megszokni, hogy nincs olyan üzlet a
környéken, ahova csak le tudok ugrani, ha éppen valami nincs itthon (az előző
helyen kettő is volt, az egyik egész közel, a másik kicsit messzebb, de még
elérhető helyen). Nálam általában főzés közben derül ki, hogy valami biztos,
hogy nincsen itthon. Meg más úgy „háztartást vezetni“, hogy nem érzem
otthonomnak ezt a helyet!

A második éjszakánk is hasonlóan telt mint az első, talán
több időt töltött az ágyában, de sokszor keltünk és nagyon sokat ivott nemcsak
napközben, hanem éjszaka is. Ennek nagyon örülök, mert tavaly ez volt a
legrosszabb, hogy nem evett-ivott.

 

Szombaton nekivágtunk, hogy bejárjuk Thaiföld új
látványosságát, az IKEA-t, ami tavaly novemberben nyílt. 

Alapterületre sokkal
nagyobb, mint nálunk az Örsön lévő, de a választék szinte ugyanaz. És drágább,
mint otthon, amin elcsodálkoztam, hisz itt az átlagkereset alacsonyabb, mint
nálunk. Sok helyit láttunk az üzletben, főleg az étterem részen, ahova mi is
beültünk és Barni megkapta a havi sültkrumpli adagját is. Semmit nem eszik
akkora élvezettel, mint a sültkrumpli, olyankor se kép-se hang J!

Barnit természetesen végig cipelni kellett. És persze az
Apja nem vihette. Ha leraktam nem haladtunk egy métert sem, mert minden
berendezett szobában megtalálta a lámpát és fel-le-fel-le…..

Mire a piactérre értünk már menni alig bírtam, a lábam még
mindig nem az igazi és hát Barni cipelése nem teszi túl jót neki. Ha beraktuk a
kosárba ordított, ha V hozzáért ordított, de a lámpaosztály megmentett.
Aminek elérte a kapcsolóját, azoknak a lámpáknak nem volt menekvés.

Aztán én is ki lettem elégítve, beszabadulhattam a gyertyák
közé! Olyan csoki illatú gyertyákat vettünk, hogy bele tudnék harapni! Otthon
nem láttam, hogy lenne ilyen.

Amíg V intézte az anyagi részét a vásárlásnak, elvittem
Barnit fagyizni, kemény (felfelé kerekítve) 50 Ft-ot fizettünk érte. Hát Barni
elfelejtette, hogy milyen a fagyi, az első falat után csak nézte, hogy hideg,
meg nem lehet harapni. Na izgalomra azért nincs szükség, hamar túltette magát
az első sokkon és rákantatnt a témára.

A parkolási rendszer azonban teljesen más mint otthon. Nem
viheted oda a bevásárlókocsit az autóhoz, de a kijáratnál van egy rakodásra
fenntartott rész. Addig álhatsz oda, amíg átpakolod a cuccokat. Az nem tudom,
hogy működik, ha egyedül vagy. V szerint nyugodtan otthagyhatod a kocsit
telepakolva, amíg elmész autódért a kutya sem fog hozzányúlni. V annyira
elfogult ezzel az országgal szemben, hogy akkor sem hinné el, hogy
bűncselekmény történt, ha vele történne!

 

Vasárnap délelőtt megint elmentünk vásárolni megint egy
másik bevásárló központba, mert kenyérpirítót akartunk venni.

Az étkezési szokások itt teljesen mások, mint otthon. A
helyiek nem igazán esznek hideg kaját, így péksüteményt sem. A főleg külföldi
vásárlóréteget megcélzó üzletekben van sokféle pékáru, de nagyon más mint
otthon. Vannak közöttük, amik frissen finomak, de másnap már nem lehet megenni,
mert olyan kemény. Amelyiket meg lehet enni, az nem olyan finom, illetve muszáj
hűtőben tartani, mert gyorsan megromlanak. Én meg személy szerint nem szeretem
a hideg kenyeret (egyébként ez jó, mert szinte alig eszünk kenyeret), viszont a
pirítóst igen, sőt Barni is nagyon szépen megeszi.

Mivel a helyiek nem használnak kenyérpirítót, így aranyárban
adják. Kb. tíz különböző márkájú, méretű, árú gép volt kirakva polcra, de ez
teljesen másodlagos, úgyanis egy fajta van raktáron. Jó kis rongyrázás mi?

A konyhagépek között bóklászva, Barnit szigorúan én cipelve
megláttuk, hogy itt is elkezdták árulni a kávégépünket. Karácsony előtt
bóklásztam a honlapjukon így teljenes képben vagyok, hogy nálunk 35.000 Ft-ba
kerül, itt kb. árat írok, mert nem tudom a pontos árfolyamot 120.000-130.000
Ft. És ez a különbözet jellemző minden olyan termékre, amit kimondottan az itt
élő külfödieknek szánnak.

Megnéztük a kapszulák árát is, ami majdnem a duplája, mint
otthon. Kiköltözéskor hoztunk bőven kapszulát, remélve, hogy nem akad fenn a
vámon, illetve barteleztünk is most decemberben, V diplomata ismerőse
hozta a mi kapszuláinkat, mi meg az ő könyveit J!!
Kikérem magamnak, ha valaki kávéfüggőnek mer nevezni.

Mikor már nem bírtam cipelni Barnit megkerestük a
lámpaszekciót és addig ott táboroztunk, amíg V megvett mindent, amit kellett.

Egyébként Barni megéri a pénzét, nem tudom honnan, de
megtanulta, amikor felültetem a nyakamba úgy rugózik, mint aki igazi lovon ül,
jól elszórakoztatunk mindenki körülöttünk. Kinézem belőle, hogy fog szerezni egy ostort!

 

Délután felfedeztük a medencét, egy külön rész van a kicsiknek, ahol a víz csak 40 cm és van egy kicsi játszórész is a
gyerekeknek, lassan Barni is belenő!

 

Az épületben a közös helyiségek a 7. emeleten vannak, innen
csináltam ezt a képet, látszik a mi ablakunk is, középtájon ahol a függöny be
van húzva (20. emelet)

                            

 

Az éjszakánk már jobb volt, már csak rövid fennlétek
fordultak elő.

 

Már az előző bejegyzést is ezzel kellett volna kezdenem:

Boldog új évet kívánunk mindenkienk és főleg jó egészséget!

Bambi köszönjük a jó kívánságokat, olvasgatom a naplódat,
amikor Barni engedi és gratulánunk az óvoda területén elért sikerekhez J. Hát nem volt semmi!
Mindenkinek nehéz volt, remélem nekünk még messze ez az időszak, a sírás
kerülget, ha rá gondolok.