November 21.

2011 november 21. | Szerző: Gesztenye13

Ezer éve nem jártam itt, de azaz igazság, hogy egész egyszerűen nem jutok a géphez. Este, mikor Barni elalszik én is lefekszem, mert nagyon fáradt vagyok.

Az időeltolódást szinte észre sem vettük Barninál, este lefektettem és aludt. A környezetváltozás nála a kajálásban jelentkezik. Itt borult az eddig jól megszokott rendünk, viszont egyre több mindent eszik meg a mi ételünkből. Sajnos a főzelékek nem igazán csúsznak, bezzeg a túró rúdi, vagy a vanilíás krémtúró menne kilószámra (na nem kap annyit J).

Az ívás igazi harc, esély se látok, hogy a nagykönyvben leírt mennyiségig eljussunk.

 

Nagyon élvezzük, hogy itthon vagyunk!!! Barnu nagyon sokat fejlődött ez elmúlt jó egy hónapban. Három hete tette meg ez első önálló lépéseket, most már a lakásban mindenhova eljut egyedül. Az utcán egyelőre még nem szeret járkálni, gondolom a rengeteg ruha is zavarja. A házban a lépcsőzés még mindig a nagy kedvenc, szerintem egész nap csinálná. Most, hogy egyedül közlekedik nagyon kinyílt a világ a számára és semmi egyhelyben végzendő játék nem érdekli, kivéve a lámpák kapcsolgatása, távirányítók nyomkodása és az ajtók csapkodása. Lassan túl vagyunk azon a korszakon, amikor mindent a szájába vesz, ami lassabban fut nála, és én ennek nagyon örülök. Most a mindenre felmászok és megpróbálom elérni időszak kezdődött el.

Barni nagyon igényli a társaságot, mindig kell, hogy legyen vele valaki.

 

                   

 

Itthon nem járunk állatkertbe, de a kutya meg a macska pótolja ezt a mulasztást. Beni vauval nagyon el van, lopja neki a kaját, bemászik a helyére. Kutyakaját nem lehet a földön hagyni, mert Barnu simán megkóstolja, a vízét kiönti, arról nem is beszélve, hogy Anyu vadi új telefonja is úszott már.

 

 

 

Reménykedtem, hogy egy kisebb megfázással megússzuk a hideget, de úgy néz ki nem, mert most mind a ketten betegek vagyunk, így a hétre lemondtam a védőoltásokat és a programokat is (szerintem pszihés alapon lettünk betegek, mert nem akarom az oltásokat.). Barnuval nagyon nehéz, amikor beteg, az egy dolog, hogy egész nap nem lehet letenni, de még a kezünkben is csak szenved (nem is tudom megfogalmazni pontosan, hogy milyen, de már délután folyamán padlóra küldött, most Anyuval van egy kicsit).

 

Apával dúl a Skypolás, már amennyit Barni mellett le tudok ülni a gép elé. Ha szerencsénk van pont akkor hív V, amikor Barni alszik délután és van egy kis nyugalom. Ezzel csak az a baj, hogy én is leginkább akkor tudok csinálni valamit, amikor alszik. Ha alszik kér órát az már szuper, viszont két óra alatt nemhogy a világot nem lehet megváltani, de egyről a kettőre sem lehet jutni.

 

 

November eleji írásbeli vizsgám sikerült, mondhatnám nagyon jól sikerült, de még hátra van a szóbeli (tanulni is csak este tudok, és mivel az ágyban szoktam, általában el is alszom). December 14.-én vagy 15.-én lesz a vizsga, 16.-án pihi ÉÉSSSSS 17.-én jön V. Kimondhatatlanul és leírhatatlanul várom már, nagyon-nagyon hiányzik!!! Hiába tudunk összeveszni Skypon, nem az igazi és nincs utána az a bizonyos békülős dolog sem.

Szülinapomra küldött nekem virágot, szegény futár nem értette miért kaptam egy, a csomagolástól semmit sem látható virág miatt sírógörcsöt. J