Szeptember 30.

2011 október 7. | Szerző: Gesztenye13 |

A héten minden nap voltunk valahol (be kell pótolni a múlt hetet)!

Kedden hatalmasat sétáltunk az állatkertben, Barni aludt egy
nagyot a babakocsiban én meg végre végigolvastam egy csomó ismertetőt az
állatokról. Nagyon sok iskolás csoportot hoznak ki az állatkertbe napközben, de
szerintem őket egyelőre jobban érdeklik az állatok, mint az ismertetők. Nem irigylem a tanárokat, amikor látom, hogy 20 gyerek éppen 25 fele rohan. A
tigrisek fajtáit, élőhelyeiket, szokásaikat nagyon jópofa rajzos kiállítás
mutatja be, és az igaz-hamis állítások első pontja szerint a tigris semmilyen
testrészének nincsen se gyógyító se potencianövelő hatása (remélen Barni az
Apjától fogja megkérdezni, mi az a potencianövelő, bár ha tőlem kérdezi majd
odaküldöm az Apjához ).
Nem lehet elég korán kezdeni – mármint a felvilágosítást.

Legyőzve magamat végigsétátam a kigyóházon, hogy megnézzem a
krokodilok most kialakított helyét, hát elég kicsi, de ennyi jutott nekik.

Barnit egyre jobban érdeklik a körhintaszerű képződmények,
elsősorban a villogó fényeket szereti (szerintem imádni fogja a karácsonyfát), még
nincs hiszti amikor továbbmegyünk, de szerintem nincs messze ez az időszak.

Szerdán a Chatuchak nevű piacon voltunk. Hétvégén főleg
ruhákat árulnak, de szerdán hatalmas terülten csak virág, virág és virág van.
Hát ami szem-szájnak ingere, maga a paradicsom! Nagyon sok fajtát ismertem
otthonról, de sokat csak könyvben láttam. Akkora és annyiféle páfrány volt,
hogy csak kapkodtam a fejem, meg hibiszkuszok emberfej méretű virággal!

Vettem virágtartókat meg virágokat is, a nem különleges
virágoknak nincsen áruk, és nem költöttem 3ezer forintot. Velünk volt a sofőr,
de itt nem alkudtunk, a legtöbb helyen ki voltak írva az árak. Az
orhideakülönlegességek relatíve drágák voltak, de csak azért nem vettem, mert
tudom felakasztani őket (remélem V érti a célzást). Kár hogy nem tudok hazavinni virágokat, bár már így is
lassan kiszorulunk a lakásból Anyu elmondása alapján!

Ma a Suan Pakkard palotát néztük meg. Elvileg pár percre van
tőlünk, de majd egy óra alatt értünk oda a szar közlekedésnek köszönhetően. A
könyvekben és a neten látható fotók alapján nem gondoltam, hogy egy nagy
forgalmú út mellett egy ilyen palota bújik meg.

1952-ben Chumbhot herceg és hercegnő tradicionális thai
házakat gyűjtött össze és helyezett el
ezen a területen. Az épületek egy része a hercegi család tulajdona volt, és
minden épület 100 évnél idősebb. Az épületek és a bennük található gyűjtemény a
hercegi család halála után a múzeum tulajdonába került. A Suan Pakkad thai
nyelven káposzta parcellát jelent, mert a terület eredetileg farmként
funkcionált. A thai építészet, az elegáns kert és a múzeum széles körű
gyűjteménye megér egy látogatást.

A thai házak szinte mindig két emelet magasak, az alsó szint
többé-kevésbé nyitott, a második szint pedig lakásként funkcionál. Itt a
palotában néhány épület alsó szintjét átalakították kiállítások és üzletek
részére. A legtöbb épületet hídak kötik össze az emeleti szinten, így könnyű
sétával bejárhatók a termek.

Az épületek egy japán stílusú kertet fognak közre.

Barnu aludt a hordozóban így a kiállításokat (hangszer,
ásványok, kagylók, régészeti leletek, Khon maszkok, köcsögök) is meg tudtam
nézni, bár nem örültem hogy be a légkondis terembe, majd ki a rohadt melegbe,
be a légkondis terembe majd megint ki. Szinte sokkoló a nagy hőmérsékletkülönbözet.

Fényképezni csak a szabadtéren lehetett, és szinte nem is
lehet olyan képet csinálni, amin ne látszana egy parkolóház, egy magas irodaház
vagy a skytrain pályája.

A Lacquer Pavilon több mint 200 éves, korábban egy
kolostorban állt Ayutthaya közelében. Az idős herceg megvásárolta az épületet,
idehozatta és felújíttatta. A pavilon tulajdonképpen egy szoba a szobában, egy
keskeny folyosó öleli körbe a belső szobát. A folyosó falait gazdagon faragott,
aranyozott fa burkolja (hú ez nagyon szép volt), a belső szobában pedig csak aranyat és fényes
fekete festéket használtak.