Nem akartunk hosszú autózást, így megint az Ancient City
(helyi skanzen) volt az úticél. Igaz, hogy most voltunk itt harmadszor, de még
mindig volt látnivaló, és még maradt a következő alkalomra is J.
Vasárnap lévén egész jó volt a közlekedés, viszonylag
gyorsan kiértünk (azért viszonylag, mert azért nincs közel) volna, ha Barnu nem
a cél előtt nemsokkal aludt volna el. Így kocsikáztunk pluszba 40-50 percet,
hogy kialudja magát.
Golfautóra várnunk kellett és elsőre megint szart kaptunk,
mert nem lehetett vele kanyarodni, úgyhogy csere, majd nekivágtunk a parknak.
Első alkalommal vettünk egy könyvet a parkról, ebben 116
látnivalóról lehet olvasni, ebbe beletartoznak az egyszerű szobrok, amiket elég
az autóból megnézni és lefényképezni és a megmászható erőd is, amiről már
korábban írtam. Szerintem egy nap alatt (8-17 óráig van nyitva) gyerek nélkül
se lehet mindent megnézni, mi egyszerre max. 3 órát tudunk itt tölteni, mert
Barni türelme végés (Apukájáról nem is beszélve…)
Elsőként a II. Rama király kínai stílusú kertjét néztük meg,
amit kizárólag ő használt pihenésre (a trónszékre nem lehetett leülni, így
sajna kép nem készült).
Közvetlenül a kert mellett van Taksin király audencia terme és a király
privát szobája. Barni is szereti bejárni a szobákat, de nagyon kell figyelni
rá, mert vonzodik a hatalmas köcsögökhöz. Anyám, milyen érzés lenne látni,
ahogy ripityára törik egy ilyen műkincs!
A mellette lévő épületben sem voltunk még úgyhogy ide is
besétáltunk. Ide csak ketten mentünk be Barnival és innentől kezdve alig mertem
levenni a szemem róla, hogy tudjak fényképeket csinálni. Az épületet víz veszi
körül és minden ablak, korlát nagyon alacsonyan van, Barni meg mindent fel akar
fedezni.
Ez a fénykép hűen tükrözi mire gondoltam az előbb.
A kisállatkert mellett már többször elmentünk, mert
V mondta, hogy lehet etetni az állatokat, de már nem lehetett, csak
sétálni tudtunk közöttük egy megemelt járdaszerűségen. Barnu itt nagyon sokat
sétált és nézelődött, pedig jó bűdös volt (ebben a melegben még intenzívebbek a
szagok, mint egyébként).
Innen fagyizni mentünk, majd különváltak V-vel az útjaink. Ő
egész délután (VASÁRNAP) telefonált munkaügyben és meg Barnival sétáltunk egy
kertben (nem találtam semmit róla a könyvben, lehet hogy később készült el).
Pagodaszerű pihenők voltak elhelyezve a parkban, némelyiket csak a vízben
elhelyezett kőveken keresztül lehetett megközelíteni, ez izgi volt papucsban,
gyerekkel és fényképezővel a kezemben, de megoldottuk. Leülni nem mertem egyik
pavilonnál sem, sőt Barnit is csak pillanatokra tettem le, mert hatalmas
hangyák rohangáltak mindenhol.
A végén beugrottunk a Megvilágosodás Pavilonba, a sztori 500
szerzetes elhatározta, hogy megmutatják az embereknek, hogy az eltérő háttér,
magatartás… ellenére a vallással mindeni eljuthat a Nirvánába. Rengeteg képet
tudtam volna csinálni, de mindenhol csak szerzetesek szobrai voltak, így nem
törtem magam.
Itt visszaszáltunk a golfautóba és a kijárat felé vettük az
irányt.
Barnu hazafele is aludt, így igazán jó napunk lett volna, ha
nem nő a telefon V fülére. Bacca meg vasárnap volt, vagy mi!!!