A hét végét megint Ko Sameten töltöttük (ezt a szigetet is
két néven fut Samet vagy Samed, magyarázatot nem találtam), péntek
délután indultunk és hiába pakoltunk, csomagoltunk együtt Barnival, csak egy jó
órát aludt a kocsiban. Persze így a pakolás másfélszer annyi idő, mert amit én
berakok azt ő kiveszi. Barni egyre kevésbé marad meg egyhelyben, legyen az szék
vagy autósülés, így az út többi része igazi harc volt.
Még mosolygósan
A múlt alkalommal a szálloda hajójával mentünk, ami egy
nagyobb hajó, de ennek a szállodának nincsen hajója, speedboat-ot kellett
bérelnünk. A motorcsónak már ránézésre sem volt bizalomgerjesztő, de beszállás
után tényleg kiálltam volna a zabszempróbát. Ránézésre nem voltak nagyok a
hullámok mégis borzasztóan dobálták a hajót. V fogta Barnut, így két
kézzel tudtam kapaszkodni, de így is halálfélelmen volt. Aztán Barnu
átkéredzkedett hozzám, úgyhogy jött az erezd el a hajam érzés.
A sziget közelében már jobb volta helyzet, és végül
megérkeztünk. A kiszállás kicsit izgalmas, de a víz kellemesen simogató volt.
A hét végére mi is Villalakók lettünk.
Ez a hely is nagyon hangulatos volt, a szobánk szép.
Fürdeni már nem mentünk le, indultunk vacsizni. Az
interneten látott étterem a valóságban is nagyon hangulatos és ami a
legfontosabb nagyon bejött Barninak. Gyékények voltak leterítve a homokba
közvetlenül a tengerparton. Egész este kúszott-mászott, jött-ment. A szőnyegen
lévő homok sem zavarta, de szigorúan rajta marad. Sőt V-ral még egy kis rizst
is evett J!!
A lime egy kicsit savanyú J
Nagyon finomakat ettünk, mindent a tengerből sült rizzsel és
zöldségekkel. Ez az étterem nagyon bejött mindenkinek.
Szombaton reggeli után elfoglaltuk a nyugágyunkat és
pihentünk volna, ha nem Barni a főnök. Így az ő kívánságait teljesítettük J! Nagyon jó kedve volt,
nagyon tetszett neki a tenger. Kicsi hullámok voltak, amit nagyon élvezett az úszógumiban.
A süppedős homok továbbra sem jön be neki, de a kemény,
vizes homokon már mezítláb is sétálgatott, sőt nevetett, amikor elérték a lábát hullámok.
Ebéd után a fiúk aludtak egy nagyot (Barnit 3 óra alvás után
mi ébresztettük, hogy éjszaka is aludjon) én pedig sétálni indultam. A parton
elsétáltam a sziget egyetlen látnivalójához, ehhez a szoborpárhoz.
Egész nap felhős volt az idő, nem sötét felhők, de nem volt
tűző nap, ennek ellenére a séta alatt szarrá égtem.
Vacsi előtt fürödtünk még a tengerben, majd kipróbáltuk a
másik éttermet. A kaja itt is finom volt (főleg a sült hal, már a gondolatára
is összefut a nyál a számban), de Barni nem bírta elviselni, hogy egy széken
ülve kell az estét eltöltenie. Lerakni nem tudtuk, mert nem állt le a homokba,
így többször lementünk a vízes homokra sétálni, na azt nagyon élvezte.
Az éjszaka már nagyon éreztem a hátamat, többször
nekinyomtam a falnak hűtés céljából J.
Vasárnap brutál napsütésre ébredtünk, csak addig voltunk
napon, amíg bent voltunk a vízben.
Délután indultunk haza. Szerencsére a tenger nyugodtabb volt,
nem dobált annyira a hajó. A legénység most is elnézést kért az ideútért J!
Barni indulás előtt aludt az ölemben egy órát, így a
kocsiban persze már nem akart. Nem tudtam végig szórakoztatni volt egy pár
nyafogás az elviselhetőbb fajtából J.
Nagyon szép helyen voltunk, de az igazsághoz tartozik még egy-két gondolat:
– nagyon hiányzott egy kültéri zuhanyzó a sós tenger után
– hiányzott lábmosási lehetőség a szoba előtt (egy sima köcsög vízzel, meg egy merőkanál), így végig kellett sétálni a szobán a fürdőig, hogy lemossuk a homokot. Minden tiszta homok volt a szobában, a padló, az ágy még a tiszta ruhák is a bőröndben.
– Kisgyerekkel nyaralva nincs lehetőségünk esténként bulizni, de nem is nagyon lett volna hova menni, nincsenek szórakozási lehetőségek
– néha tömény húgyszagot éreztem egyes helyeken a szabadban. Gondolom nem könnyű megoldani a szennyvíz elvezetését egy szigeten, és itt sem sikerült tökéletesen.
A sültkrumpli vacsorára a favorit.