Szeptember 3.

2011 szeptember 8. | Szerző: Gesztenye13 |

Ma ismét Ayutthayara mentünk, szerintem ide még sokszor vissza fogunk menni. Sok mindent szeretnék még itt megnézni, és a két pasimmal ez nem olyan könnyen kivitelezhető. Ha mind a kettőt a nyakamba venném (J) talán haladósabb lenne.

Azért mára is jutott két nagy látnivaló: Wat Phana Choeng és Wat Yai Chai Mongkon. Kezdem megszokni, hogy a különböző honlapok és könyvek ugyanazt a látnivalót más-más néven említik, általában hasonlítanak a nevek, de nem ugyanazok. Ezt csak azért írtam le, ha valaki utánaolvas valaminek fog ilyennel találkozni. A másik, hogy túl sok információt sem találok, helyben is csak kettő vékony füzetet tudtunk venni, ezekben is csak pársoros ismertető van.

A szokásos mondattal indítom az élménybeszámolót, ma is igen forró napon vagyunk túl, forrt az agyvízünk. Az oda- és visszautat Barnus végigaludta, így nagyon jó kedve volt egész nap, ma V vette hisztisre a figurát a meleg miatt. Ezzel persze engem is jól felidegesített, mert Ő akart idejönni dolgozni. Azt gondolom, ha már itt vagyunk, nézzük meg amit lehet.

Wat Phanan Choeng

Ahol a Chaophraya és a Pasak folyó találkozik található Ayutthaya egyik legrégebbi temploma, amelyikben ma is aktív hitélet folyik. A hatalmas Buddha szobrot, ami köré a templom épült 1324-ben készítették, azóta többször renoválták. A fő viharn elég nagy ahhoz, hogy otthon adjon a 19 méter magas Buddha szobornak. Sokszor olyan sokan imádkoznak a szobor előtt, hogy úgy kell átpréselni magát rajtuk az embernek, hogy lássa a templomot belülről (nem is kellet ehhez nagyon sok ember, mert nagyon kicsi hely van a templomban a szobor körül, én speciel alig bírtam kijönni).

A központi Buddha szobron kívül sok, kisebb szobor található a falak mentén, illetve a falba kialakított résekben is. Minden mélyedésben látható Buddha szobor egy adományozót testesít meg, aki nagyobb összeget juttatott a templomnak (legalább 500 bath, kicsit több, mint 3.000Ft). Akár nekünk is lehetne egy kis szobrocskánk.

A templom része még két imaterem, amelyek szintén nagyon szépek voltak. Nemcsak a szobrok, hanem a festett falak is.

Ezen a szobron mindig nevetek, olyan jópofa. Ezen a képen jól látszik milyen szép a fal kidolgozása.

A viharn és a folyó között egy kis, XVIII. századi szentély is található, ami egy kínai hercegnő emlékére épült, aki vízbe ölte magát a király hűtlensége miatt (ez a sztori valószínűleg azért nem igaz, mert a Ayutthaya királyainak több felesége is volt). A szentély a mai napig nagyon népszerű a kínai közösség tagjainak.

V már volt korábban a templomban, így kinnmaradt Barnival amíg én körbenéztem.

Wat Yai Chai Mongkon

A templomot 1357-ben Ramathibodi király építtette a Sri Lanka-i zarándoklatról visszatérő szerzetes számára. A hatalmas, harang alakú Chedit 1592-ben építtette Nareusan király a burmaik felett aratott győzelem tiszteletére.

Mint minden templomot és palotát, így ezt a templomot is kirabolták a burmaiak, amikor végső győzelmet arattak Ayutthaya felett 1767-ben. A külső udvaron található kisebb Chedik közül többet leromboltak, de központi Chedi túl nagy volt, így relatíve épp maradt. Az imatermet felgyújtották, s a megmaradt romokra építették fel az új, ma is mépszerű imatermet.

A nagy Chedi megmászható, belsejében ugyanúgy Buddha szobrok láthatók, mint a templom egész területén.

A Chedit körbe is lehet járni, ahonnan nagyon szépen látható a környék, ha elég magas az ember. Na persze én vagyok, úgyhogy kilógattam a gépet és úgy fényképeztem (ahhoz képest elég jó lett).

A templom hátulról.

A templomból kilépve kicsit ejtőztünk az árnyékban, közben azért becserkésztünk néhány madarat.

A templommal szemben, egy kisebb parkban sétáltunk egyet és megnéztük a kakasokat. Nem tudom milyen jelentése van a kakasnak Thaiföldön, még keresem a neten.