Szeptember 16-18.

2011 szeptember 26. | Szerző: Gesztenye13

A hét végét megint Ko Sameten töltöttük (ezt a szigetet is
két néven fut Samet vagy Samed, magyarázatot nem találtam), péntek
délután indultunk és hiába pakoltunk, csomagoltunk együtt Barnival, csak egy jó
órát aludt a kocsiban. Persze így a pakolás másfélszer annyi idő, mert amit én
berakok azt ő kiveszi. Barni egyre kevésbé marad meg egyhelyben, legyen az szék
vagy autósülés, így az út többi része igazi harc volt.

Még mosolygósan

A múlt alkalommal a szálloda hajójával mentünk, ami egy
nagyobb hajó, de ennek a szállodának nincsen hajója, speedboat-ot kellett
bérelnünk. A motorcsónak már ránézésre sem volt bizalomgerjesztő, de beszállás
után tényleg kiálltam volna a zabszempróbát. Ránézésre nem voltak nagyok a
hullámok mégis borzasztóan dobálták a hajót. V fogta Barnut, így két
kézzel tudtam kapaszkodni, de így is halálfélelmen volt. Aztán Barnu
átkéredzkedett hozzám, úgyhogy jött az erezd el a hajam érzés.

A sziget közelében már jobb volta helyzet, és végül
megérkeztünk. A kiszállás kicsit izgalmas, de a víz kellemesen simogató volt.

A hét végére mi is Villalakók lettünk.

 

Ez a hely is nagyon hangulatos volt, a szobánk szép.

Fürdeni már nem mentünk le, indultunk vacsizni. Az
interneten látott étterem a valóságban is nagyon hangulatos és ami a
legfontosabb nagyon bejött Barninak. Gyékények voltak leterítve a homokba
közvetlenül a tengerparton. Egész este kúszott-mászott, jött-ment. A szőnyegen
lévő homok sem zavarta, de szigorúan rajta marad. Sőt V-ral még egy kis rizst
is evett J!!

A lime egy kicsit savanyú J

Nagyon finomakat ettünk, mindent a tengerből sült rizzsel és
zöldségekkel. Ez az étterem nagyon bejött mindenkinek.

 

Szombaton reggeli után elfoglaltuk a nyugágyunkat és
pihentünk volna, ha nem Barni a főnök. Így az ő kívánságait teljesítettük J! Nagyon jó kedve volt,
nagyon tetszett neki a tenger. Kicsi hullámok voltak, amit nagyon élvezett az úszógumiban.

A süppedős homok továbbra sem jön be neki, de a kemény,
vizes homokon már mezítláb is sétálgatott, sőt nevetett, amikor elérték a lábát hullámok.

 

Ebéd után a fiúk aludtak egy nagyot (Barnit 3 óra alvás után
mi ébresztettük, hogy éjszaka is aludjon) én pedig sétálni indultam. A parton
elsétáltam a sziget egyetlen látnivalójához, ehhez a szoborpárhoz.

 

Egész nap felhős volt az idő, nem sötét felhők, de nem volt
tűző nap, ennek ellenére a séta alatt szarrá égtem.

 

Vacsi előtt fürödtünk még a tengerben, majd kipróbáltuk a
másik éttermet. A kaja itt is finom volt (főleg a sült hal, már a gondolatára
is összefut a nyál a számban), de Barni nem bírta elviselni, hogy egy széken
ülve kell az estét eltöltenie. Lerakni nem tudtuk, mert nem állt le a homokba,
így többször lementünk a vízes homokra sétálni, na azt nagyon élvezte.

 

Az éjszaka már nagyon éreztem a hátamat, többször
nekinyomtam a falnak hűtés céljából J.

Vasárnap brutál napsütésre ébredtünk, csak addig voltunk
napon, amíg bent voltunk a vízben.

Délután indultunk haza. Szerencsére a tenger nyugodtabb volt,
nem dobált annyira a hajó. A legénység most is elnézést kért az ideútért J!

Barni indulás előtt aludt az ölemben egy órát, így a
kocsiban persze már nem akart. Nem tudtam végig szórakoztatni volt egy pár
nyafogás az elviselhetőbb fajtából J.

Nagyon szép helyen voltunk, de az igazsághoz tartozik még egy-két gondolat:

– nagyon hiányzott egy kültéri zuhanyzó a sós tenger után

– hiányzott lábmosási lehetőség a szoba előtt (egy sima köcsög vízzel, meg egy merőkanál), így végig kellett sétálni a szobán a fürdőig, hogy lemossuk a homokot. Minden tiszta homok volt a szobában, a padló, az ágy még a tiszta ruhák is a bőröndben.

– Kisgyerekkel nyaralva nincs lehetőségünk esténként bulizni, de nem is nagyon lett volna hova menni, nincsenek szórakozási lehetőségek

– néha tömény húgyszagot éreztem egyes helyeken a szabadban. Gondolom nem könnyű megoldani a szennyvíz elvezetését egy szigeten, és itt sem sikerült tökéletesen.

A sültkrumpli vacsorára a favorit.

Szeptember 14.

2011 szeptember 20. | Szerző: Gesztenye13

Az elmúlt napokban biciklit kerestem Barninak. A Plázában
kipróbáltunk egyet és Barninak nagyon tetszett, de nem akartuk megvenni az első
helyen, de végül mégis az lett a befutó. Szerencsére az akcióból sem maradtunk
le közben J.  A sofőrrel még helyi kisboltokat is
megnéztük, de elég gagyi minőséggel találkoztunk.

 

Először a lakásban körözgettünk, hogy ne a parkban derüljön
ki, hogy még ismerkedni kell a bicajjal J.
Bár igazság szerint, ami zenél annak nyert ügye van Barninál.

Az első séta nem sikeredett túl hosszúra, ugyanis Barnu
egész egyszerűen elaludt a biciklin J.

Azért nehéz röhögés nélkül kibírni, amikor 35 fokban  a Hull a pelyhes fehér hót vagy a Jingle
bellst zenéli a bicikli!! 

Pozitívumként meg kell említenem, hogy Bangkokba nem lopják el a virágokat (egy pár szépséget én is be tudnék gyűjteni :-)), otthon bezzeg az elültetett virágokat simán kiássák!!! 

 

Szeptember 11.

2011 szeptember 19. | Szerző: Gesztenye13

Ma taxiba ültünk, hogy megnézzük a Királyi Palotát. A
múltkor nem találtunk a közelben parkolóhelyet, így nem tudtunk kiszállni. Ma
amikor kiszálltunk a taxiból megtudtuk, hogy ma sem tudunk bemenni, mert nemrég
halt meg a Királynő testvére, és kettőig csak a thai emberek mehetnek be leróni
a tiszteletüket. Mivel ekkor volt dél, így nem vártunk.

A Királyi Palota mögött van a Wat Po, amit én már láttam
Barnival, de V még nem így odasétáltunk. Barnit cipelve nem volt rövid
séta.

 

Délután vendégségben voltunk és Barnu egyelőre jól el
van bárhol, ha nem fáradt. Persze végig mellette voltam, mert nem akartam, hogy
átrendezze a lakást J!

Szeptember 10.

2011 szeptember 19. | Szerző: Gesztenye13

Plakátokat láttam róla, hogy itt Bangkokban is van Madame Tussaud kiállítás (korábban azt hittem, hogy csak Londonban van ilyen kiállítás, de azóta megnéztem a honlapját és igazából világszerte vannak). Mindenhol a helyi sztárokkal fűszerezve.

Szombat délutáni programnak tökéletes.

Egy bevásárlóközpontban van a kiállítás, amit szombaton elég nehéz megközelíteni autóval, parkolóhelyről ne is beszéljünk.

Vittük Barninak a babakocsit, de már nem szeret benne ülni, állandóan csak mászni és menni akar (menni csak segítséggel tud, de ez őt nem zavarja). Hiszti van akkor is ha kézben visszük, szóval nem egyszerű!

Thaiföldön a királyi pár a két legfontosabb ember, így a kiállítás is velük nyít, gondolom az uralkodásuk kezdetéről való a jelenet (ma már mind a ketten 80 év felett járnak).

Barnit lekötötte az angol királynő ékszere.

Hát az Obama házaspár elég műre sikeredett, de az ovális irodát nem hagyhattuk ki J.

Szerintem ez a kép sikerült ma a legjobban, a két matekzseni

Barni mindent megtapogatott, megnézet (simán elvette volna a szobrok kezéből a tárgyakat)

A kis szellem

                      

A labdától már most nehéz elvonszolni, teljesen felpörgött

                      

A különböző színű fényektől volt a legnehezebb elvonszolni.

Aranyosak

 

Volt még jópár híresség: Madonna, Julia Roberts, Will Smits, Diana hercegnő…, az ázsiai sztárok nekünk elég ismeretlenek voltak.

Valószínű a drága belépő miatt voltak ennyire kevesen, de így Barni nyugodtan játszhatott. Gondolom a londoni kiállítás sokkal izgalmasabb, de az hogy Barni élvezte az volt a legjobb.

Szeptember 6.

2011 szeptember 14. | Szerző: Gesztenye13

Tegnap a 10. Fogacskával megünnepeltük Anyu szülinapját.
Remélem lesz pár jó éjszakánk a következő előtt!!

 

Ma a Dusit állatkertbe mentünk. Szeretném ha Barni is nagyon
szeretné az állatokat. Múltkor nem sikerült az egész parkot bejárni, de ezt
most pótoltuk. Tudtam, ha beteszem a babakocsiba elalszik, ezért hagytam, hogy
ő tolja. 

A kép csalóka, már egy kis haja :-)))

Néha megálltunk megnézni az állatokat, de elég enerváltak voltak és az
alvó állatok annyira nem keltették fel Barnu érdeklődését. Az elefántok felé vettük az irányt, akiket meg is etettünk,
Barni kicsit megijedt tőlük, de távolról már nevetve néztük, ahogy mások etetik
őket.

 

A park ugyan állatkert néven fut, de más elfoglaltságot is
lehet itt találni. Van egy tó a parkban, amin lehet vízibiciklizni, és körbe
lehet sétálni. 

Van játszótér és vidámpark gyerekeknek. Az állatkert részen
nagyon sokan voltak, főleg iskolás csoportok (könnyű őket felismerni, mert
egyenruhát hordanak, ami jól jön a tanároknak ilyen tömegben, minden iskolának
más-más az egyenruhája), viszont a tó környékén jó csend volt, Barnu nagyot
aludt. Én meg csodáltam a növényeket, ezzel a látvánnyal nem tudok betelni.

 

Visszatérve az állatkert részbe átsétáltunk a
Madár-szigeten, ami kicsit lehangoló volt, mert nagyon kicsi ketrecekben voltak
a madarak. A többi állat élettere a kertben elfogadható, eltekintve attól, hogy
egy állatkertben élik le az életüket.

 

Sétáltünk a múltkor bejárt területen is, készültek el újabb
kifutók, és most is nagy építkezések folytak. Amennyire lehet ezeket
eltakarják, hogy ne rontsa az összképet.

 

Kicsivel az eső előtt értünk haza, de így megúsztuk a dugót.

Na melyiket válasszam?

Kinőtttük a lakást

Szeptember 4.

2011 szeptember 12. | Szerző: Gesztenye13

Ma egy helyi étteremben ettünk.

Bangkokban 10 lépésenként vehet magának enni az ember csak
gyomor kell hozzá. Az útikönyvek óvva intenek az utcai árusoktól, de nem is
jelentenek kísértést, mert borzasztó állapotok jellemezik őket. Nem tudom
például, hogy hol mosnak kezet az emberek (itt azokra gondolok, akik megfogják
az ételt), a többiről ne is beszéljünk…

Lehet az utcán venni gyümölcsöt is, amit megpucolnak,
összevágnak és jégen tartják, de van frissen facsart gyümölcslé (valamilyen
helyi citrusféleség) is szintén jégre állított üvegekben. Nagy melegben már a
látványa is jó, a hideg dinnyének, ananásznak, vagy a citrus illatának.
Városnézés közben álltam már közel hozzá, hogy veszek egy kis gyümölcsöt, de
aztán nem vettem, de most már nem is fogok, mert azóta láttam mikor az árus a
pult mögött kenegette a talpát. Gondolom szaladt utána kezet mosni……

 

Vannak a beülős helyek, amelyek kívülről szintén nem túl
bizalomgerjesztőek, de ahol mindig nagyon sokan vannak az talán nem lehet
annyira rossz, de még mindig nem érzek késztetést, hogy kipróbáljam az utcáról
betérve (ez hasonló, mint otthon a gyros-os vagy a kínai kaja).

 

Aztán jönnek az akárhány csillagos éttermek, amelyek inkább
nemzetközi a választék, s nem helyi.

 

Az ország megismeréséhez hozzátartozik a gasztronómia megismerése is, de azt gondolom csak módjával. Nem hoznak lázba se a
tücskök-bogarak, se a pork uterus (hát igen, ezen azóta sem tudtam túltenni
magam), és nem szeretném kipróbálni a thai „csípős“ ételt sem. Ha V ilyet
eszik az én könnyem csorog.

 

Ismerősökkel mentünk a folyóparton lévő étterembe.
Hangulatos volt a hely, vízben álló stégre épült és a folyamatos szélnek
köszönhetően nagyon kellemes volt a hőmérséklet. Nekem ugyan az étlapon
szereplő nevek semmit sem mondtak, bár angolul is ott volt, a többiek sok ételt
ismertek, ajánlottak. Nekem kép alapján sikerült választanom. Finom volt az étel, bár
sajnos egy része hideg. Több féle ételt rendeltünk, de én maradtam a
tenger gyümölcseinél. A köret természetesen rizs volt, amit az ölembe ülő
kisfiam mindenhova szétszórt. Talán pár szem a szájába is jutott J!

 

Kilátás az étteremből (nagy árvízek vannak országszerte, itt is nagyon magas volt a vízszint) 

Sem a polip, sem a kagyló nem hozta Barnust lázba.

Szeptember 3.

2011 szeptember 8. | Szerző: Gesztenye13

Ma ismét Ayutthayara mentünk, szerintem ide még sokszor vissza fogunk menni. Sok mindent szeretnék még itt megnézni, és a két pasimmal ez nem olyan könnyen kivitelezhető. Ha mind a kettőt a nyakamba venném (J) talán haladósabb lenne.

Azért mára is jutott két nagy látnivaló: Wat Phana Choeng és Wat Yai Chai Mongkon. Kezdem megszokni, hogy a különböző honlapok és könyvek ugyanazt a látnivalót más-más néven említik, általában hasonlítanak a nevek, de nem ugyanazok. Ezt csak azért írtam le, ha valaki utánaolvas valaminek fog ilyennel találkozni. A másik, hogy túl sok információt sem találok, helyben is csak kettő vékony füzetet tudtunk venni, ezekben is csak pársoros ismertető van.

 

A szokásos mondattal indítom az élménybeszámolót, ma is igen forró napon vagyunk túl, forrt az agyvízünk. Az oda- és visszautat Barnus végigaludta, így nagyon jó kedve volt egész nap, ma V vette hisztisre a figurát a meleg miatt. Ezzel persze engem is jól felidegesített, mert Ő akart idejönni dolgozni. Azt gondolom, ha már itt vagyunk, nézzük meg amit lehet.

Wat Phanan Choeng

Ahol a Chaophraya és a Pasak folyó találkozik található Ayutthaya egyik legrégebbi temploma, amelyikben ma is aktív hitélet folyik. A hatalmas Buddha szobrot, ami köré a templom épült 1324-ben készítették, azóta többször renoválták. A fő viharn elég nagy ahhoz, hogy otthon adjon a 19 méter magas Buddha szobornak. Sokszor olyan sokan imádkoznak a szobor előtt, hogy úgy kell átpréselni magát rajtuk az embernek, hogy lássa a templomot belülről (nem is kellet ehhez nagyon sok ember, mert nagyon kicsi hely van a templomban a szobor körül, én speciel alig bírtam kijönni).

A központi Buddha szobron kívül sok, kisebb  szobor található a falak mentén, illetve a falba kialakított résekben is. Minden mélyedésben látható Buddha szobor egy adományozót testesít meg, aki nagyobb összeget juttatott a templomnak (legalább 500 bath, kicsit több, mint 3.000Ft). Akár nekünk is lehetne egy kis szobrocskánk.

A templom része még két imaterem, amelyek szintén nagyon szépek voltak. Nemcsak a szobrok, hanem a festett falak is.

Ezen a szobron mindig nevetek, olyan jópofa. Ezen a képen  jól látszik milyen szép a fal kidolgozása.

 

A viharn és a folyó között egy kis, XVIII. századi szentély is található, ami egy kínai hercegnő emlékére épült, aki vízbe ölte magát a király hűtlensége miatt (ez a sztori valószínűleg azért nem igaz, mert a Ayutthaya királyainak több felesége is volt).  A szentély a mai napig nagyon népszerű a kínai közösség tagjainak.

 

V már volt korábban a templomban, így kinnmaradt Barnival amíg én körbenéztem.

 

Wat Yai Chai Mongkon

A templomot 1357-ben Ramathibodi király építtette a Sri Lanka-i zarándoklatról visszatérő szerzetes számára. A hatalmas, harang alakú Chedit 1592-ben építtette Nareusan király a burmaik felett aratott győzelem tiszteletére.

Mint minden templomot és palotát, így ezt a templomot is kirabolták a burmaiak, amikor végső győzelmet arattak Ayutthaya felett 1767-ben. A külső udvaron található kisebb Chedik közül többet leromboltak, de központi Chedi túl nagy volt, így relatíve épp maradt. Az imatermet felgyújtották, s a megmaradt romokra építették fel az új,  ma is mépszerű imatermet.

A nagy Chedi megmászható, belsejében ugyanúgy Buddha szobrok láthatók, mint a templom egész területén.

A Chedit körbe is lehet járni, ahonnan nagyon szépen látható a környék, ha elég magas az ember. Na persze én vagyok, úgyhogy kilógattam a gépet és úgy fényképeztem (ahhoz képest elég jó lett). 

A templom hátulról.

A templomból kilépve kicsit ejtőztünk az árnyékban, közben azért becserkésztünk néhány madarat.

A templommal szemben, egy kisebb parkban sétáltunk egyet és megnéztük a kakasokat. Nem tudom milyen jelentése van a kakasnak Thaiföldön, még keresem a neten.

                           

 

Volt belőlük jó pár

Azt hiszem Barninak sokat segített a vizes sapka

Volt gyerekbarát része is a napnak, teknősöket néztünk

Hazafele bevásároltunk a Mekibe, Barnu megdöntötte a saját rekordját krumplievésben.

 

Augusztus 27.

2011 szeptember 1. | Szerző: Gesztenye13

Ma csak vásárolni voltunk, illetve zárat mentünk el venni a hütőre, a fiókokra, mert Barni már nem kimél semmit sem.

 

Szétnéztünk a játékok között, és Barni választott magának egy repülőt. Már ugyan annyi van elég játéka, de megvettük neki.

Hát ezzel elég nagy bakit követtünk el, és itt most nagyon finoman fogalmaztam.

Idekatt a bizonyítékért.

Arra gondoltam veszünk vagy 10 ilyet és visszük ajándékba!!