Mai program Arany Buddha, ami a Wat Traimit templomban
található, a kínai negyedben.
Bizonyos szempontból jól jön, hogy ilyen meleg van itt és
papucsban rohangálunk egész nap. Az egész épületbe csak papucs, illetve cipő
nélkül lehet belépni. A három emelet 3 levételt és felvételt jelentett, ami egy
alvó gyerekkel a kenguruba nem egyszerű művelet még papuccsal sem, hátmég egy
cipővel.
Az épület alsó szintjén egy kiállítás keretében lehet
megismerni a kínai bevándorlók történetét egészen napjainkig. Nem olvastam túl
sokat, mert lassabban megy mintha magyarul lenne, de vettem egy könyvet,
amiben minden elovasható. A souvenir shop-okban itt is minden kapható a
legkissebb kis gagyi utánzatoktól a félméteres szobrokig.
Az arany Buddha története:
Amikor Bangkok lett az ország új fővárosa, az akkori király
elrendelte, hogy az elhagyott ősi fővárosban és az északi városokban gyűjtsék
össze a Buddha szobrokat és hozzák az új fővárosba.
III. Rama király uralkodása idején (1825-1851) egy hatalmas,
barna agyagból készült Buddha szobrot szállítottak Bangkokba és a Wat Phraya
Krai templomban helyezték el. A szobor iránt nem volt túl nagy érdeklődés.
A templom 1931-1957 között teljesen elhagyatott volt, 1955.
május 25-én az agyagból készült Buddha szobrot a Wat Traimit templomba
szállították (a szobrot több templomnak is felajánlották, de mérete és
egyszerűsége miatt nem tologtak érte).
Amikor a templomban a szobrot a helyére próbálták emelni, a szobrot tartó heveder
megcsúszott és a szobor leesett. A nézőket akkor érte meglepetés, amikor
megvizsgálták a szobrot. Az esés következtében a külső réteg megrepedt és látni
lehetett a fényes szobrot, alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy a Buddha szobor
tömör arany, és a 12.-13. századból való. Pontosan nem tudni miért fedték el
agyaggal a szobrot, de legvalószínűbb, hogy a burmai invázió idején így
próbálták megvédeni a szobrot.
A második emeleten a Buddha szobor története olvasható.
A Buddha szobor magassága 3,98 méter, a szélessége 3,13
méter egyik térdétől a másikig, a súlya pedig 5 tonna.
Ami nem tetszett, hogy körbe az egész szobor körül csúnya szürke adománygyűjtő dobozok voltak elhelyezve, legalább 10. Direkt nem olyan fényképet tettem fel, ahol látszanak.
Délután újabb sokkoló élményben volt részem. Vásárolni olyan
üzletekben szoktunk, ahol minőségibb illetve import áru is kapható. Ezt
elsősorban Barni miatt tartjuk fontosnak, nagyon megválogatjuk mit adunk neki.
Húsit itthonra eddig csak csirkemellet vettünk, de szerettem volna mást is
venni, így körbenéztem a húspulton, de bár ne tettem volna. Nagyon kulturált
hűtőpult, friss áru tálcán, folpackkal fedve, angolul is feltüntetve a címkén,
hogy mi van a csomagban. Nem kisbetűk, hanem nagyobb távolságból is kényelmesen
olvasható feliratok. Sétálok a pult
mellett nézem a húsikat, majd a következő feliratot olvasom „pork uterus“.
Szerencsére a lábam automatikusan vitt tovább, mert az agyam leblokkolt. Jó
ideig azt sem tudtam hol vagyok.
Hazafele a kocsiban, a thai sofőr mellett ülve csak egy
mondat járt a fejemben: Egy intrauterin élő magzat! Abból az időből, amikor
kiderült, hogy Barni a pocakomban van. Mit meg nem esznek az emberek,
undorító!!!
Olvasgattam fórumokat, csak mert tök hülye vagyok, de még a
nyers disznóhúst is megeszik. Basszus attól aztán lehet bélférgessége az
embernek, szerintem ezt mindenki tudja. Nekem pont azért nem sikerül soha a
fasírtom, mert találomra fűszerezem.