Elkezdődtek a „hétköznapjaink“, persze rajtam múlik mennyire
lesznek színesek. És azok lesznek.
Hétfőn otthon átlagosnak mondható tevékenységet végeztem,
mostam. Bár az az igazság azóta mosok rendszeresen, hogy megszületett Barni,
addig mindig volt tiszta ruhám. Ezúton is köszi Anyu.
Na szóval egyik kezemben két szatyor szennyes és egy zacskó
mosópor, a másikban a 9 kilósommal lelifteztünk a recepcióra pénzt váltani.
Aztán vissza a 7.-re, ahol a mosoda van. Mosás első lépése a klíma
átprogramozása a mosodában 27 fokra, hogy ne fagyjunk meg. A használati
utasítás szépen kifüggesztve a falra, addig nem is volt gond, de a
programválasztáshoz csak egy kis matrica volt a mosógépen. Végigsilabizálva úgy
döntöttem a B program tökéletes lesz nekünk (max. újramosom). Ruha be a gépbe,
mosópor a helyére (mennyiség úgy szemre, mert ha van is leírás a zacskón
értelmezhetetlen számomra), bedobálom az érméket, és a gép a leírásnak
megfelelően elindul. Wow elégedett voltam magammal. Megpakolom a másik gépet,
mosópor a helyére, pénzérméket bedobálom – hát ez már nem indult el. Elvileg van
telefonos segítség, de inkább gyereket felkaptam, akit addig teljesen lekötött
a szárítógépek ajtajának csapkodása, és feljöttem a szobába, hátha a
takarítócsaj tud segíteni. Kézzel-lábbal elmagyaráztam neki, hogy nem indul a
mosógép, erre tárcsáz valakit és odaadja nekem. Jön a segítség menjek vissza.
Elsőként azt a gépet nézte meg, amelyik elindult. Mint
kiderült a mosópor itt sem jutott le a ruhákhoz, erre az volt a megoldás, hogy
addig ütögette a gépet, amíg el nem tünt a mosópor. A másiknál a program gombot
tekergette, nyomogatta addig, amíg el nem indult, majd addig ütötte, amíg a
mosószer is lejutott a rendeltetési helyre. Ha már ott volt elmagyaráztattam a
szárítógép beindítását, később sikerült is elindítani, bár elég vízesen szedtem
ki a ruhát belőle. A szobába nincsen szárító, így mindent vállfára raktam, de
így még a csilláról is száradó ruha lógott. Hiába van nagyon meleg lassan
száradnak a ruhák, mert nagyon magas a páratartalom.
Tegnap viszont már én magyaráztam másoknak, hogy mit hogyan
csináljanak. Ja kérem, ha egy üzlet beindul.
Szerda-csütörtök lakásnézegetés volt a program. Az
ingatlanos jött értünk és 6 ingatlant sikerült megnézni. Az első 3 után, ez
volt szerda kicsit elkeserdtem, mert az elsőnek a kertje tetszett nagyon, tök
tuti játszótér Barnusnak, viszont a lakás lelombozó volt, főleg a sötétbarna
padló, olyan nyomasztó volt az egész.
A második apartmanháztól eldobtam az agyam, annyira szép
volt. A recepció és az alsó szint kastélybaillő, a lakás nagyon szép, modern, a
közös játszószoba kicsi, de jól felszerelt, a kertben aranyos kis játszótér. A
probléma itt az, hogy ez az apartmanház kimondottan japánoknak épült,
elsősorban japánok laknak az épületben, és ők nagyon szoros, összetartó
közösséget alkotnak, ahova idegeneket nem igazán fogadnak be, V arra
célzott ezzel, hogy hiába játszanak együtt a gyerekek a játszószobában az
anyukák nem fognak nyitni felém. Ezt az ingatlanos is megerősítette. Nem
általánosítani szeretnék a japánokkal kapcsolatban, csak itt ez a tapasztalat.
Viszont szerdán az utolsó apartman vitte a pálmát. A lakás
gyönyörű, jól felszerelt (ezeket az apartmanokat hosszabb távra lehet kibérelni
és az új bérlő előtt kifestenek, kitakarítják a bútorokat, ha kell cserélik is
őket). A közös játszószoba hatalmas és van természetes fény, nagyon ott van a
toppon. Kertje nincs, de a vasárnap megismert park pár perc séta.
Mindegyik épületben van medence, gyerekmedence, konditerem,
egyéb sportolási lehetőségek. Jó lenne, ha ez a lakás beleférne a
költségvetésbe. Én most úgy gondolom szívesebben maradnék a belvárosban, mint
külső kerületben, de V szeretné megnézni azokat a házakat, amiket
szombaton az eső miatt nem tudtunk. Folyamatosan mondogatja, hogy én válasszak,
mert én vagyok sokat itthon, én tudom mi lenne a jó Barnusnak, de tudom, hogy ő
fog dönteni. Felesleges köröket futunk megint.
Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy jól érezzem itt magam,
de megpróbálom a legjobbat kihozni belőle. Szeretném megismerni a várost, az
országot, a kultúrát, a történelmet. Arra gondoltam, hogy hetente 1x-2x
elmegyünk Barnival felfedezni valamit, a többi nap az övé, játék, medencézés,
amit szeretne. Egy biztos Bangkokban csak autóval lehet eljutni Ából-Bébe, ez
vagy taxi, vagy saját autó sofőrrel (én itt nem fogok vezetni). Ilyen
szempontból mindegy, hogy a belvárosban vagy a külvárosban lakunk, az autó
elvisz bárhová, de ha olyan kedvem van, hogy Barnit magamra kötöm és egy órát
csatangolunk, azt itt benn érdemes. Úgy érzem V meg kifele akar menni, hát
meglátjuk mi lesz belőle.
Most bújom az internetet, térképet, próbálom megismerni az
átmeneti „otthonom“. Ebéd utánra sétát tervezek az általam dzsumbujnak nevezett
főutcára.
Jaj, szárdán az autóból láttam, ahogy egy nem ázsiai nő
megpróbál babakocsival átjutni az utca egyik oldaláról a másikra. Nem sikerült
neki, sajnáltam mert itt tényleg nem áll meg az autó a babakocsis anyukának.
Nem azt mondom, hogy Magyarországon csak pozítiv tapasztalatom volt, de zömmel
igen, de általában meg is köszöntem.
Amikor Mo-on állunk a piros lámpánál, néha a a kanyarodó
sávnak van egy kiegészítő lámpája, ami akkor is lehet zöld, amikor az egyenesen
haladóknak piros a lámpa. Itt ez is máshogy van, csak akkor nem lehet
kanyarodni piros lámpa esetén ha erre külön tiltó tábla van, szóval pont
fordítva. Nem elég, hogy jobb oldali közlekedés van, de még a szabályok is
mások.
Az egyik kedvencem, 4 sávos autópálya, oldalt válaszfal
(olyasmi, mint a zajvédő fal nálunk), aminek 1 elemét kivették és máris kész a
lehajtó, de ilyen a belső sávban is van, hogy vissza tudjál fordulni, itt egy
minimális kialakítás van, mégpedig: nincs válaszfal vagy sövény a két írány
között, de a visszafordítónál van egy pár elválasztó elem, ahol kialakították a
visszafordítót.
A tegnapi napon kicsit jobban evett Barnus, turmixoltam neki banánt mézdinnyével és nyitogatta pici száját, hogy még jöhet. Főzeléknek krumpli-bébikukorica-sült csirkemell kombinációt csináltam neki, hát ebből kevesebbet evett, de kitartó vagyok, ő meg egy ellenálló. Innen szép nyerni és hajrá én!!!