Hangulatom a mélyponton, Barni alig iszik-eszik. Próbáltunk
otthonról hozottat, általunk turmixolt gyümölcsöt, joghurtokat. Énekeltünk
közben meg báboztunk, de semmi.
Délután elmentünk egy szupermarketbe, amiről V kollégái
csak jót mondtak. Főzni valókat akartunk elsősorban venni, krumpli, brokkoli,
húsi. Megállapítottam, hogy nem könnyű úgy vásárolni, ha a csomagoláson csak
krix-krax van, márpedig itt csak az van. A nem helyi eredetű árukon van olvasható
felirat, úgyhogy zömmel ilyeneket választottunk. De mosóporban ilyet nem
találtunk, úgyhogy igazából nem tudjuk mit vettünk.
Hazautat túléltük, de szörnyű utcácskákba jártunk, hogy a
nagyforgalmú utakat elkerüljük.
Itthon V főzött tésztát és csinált hozzá
csirkés-tejszínes szószt, ebből próbáltunk turmixolni Barninak, de egy falatot
sem evett belőle, sőt a vacsira szánt vaníliás
pundingból sem evett két falatnál többet. Próbáltam ma is minél többet
szopiztatni, de hát biztos nincs már annyi tejem, ami egy ekkora babának elég.
Holnap kettesben leszünk újult erővel vágunk bele az evésbe-ivásba. Addig is
próbálok minél többet inni, hogy legyen tejcsi.